Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 3-4. szám - Az Adob-isták fizetésemelése - és akikről megfeledkeztek

Az ADOB-isták fizetésemelése — és akikről megfeledkeztek Amennyire örvendetes volt a kormányzatnak az az intézkedése, hogy az annakidején állami szolgálatba került állástalan diplomásoknak, akik mint ideiglenes tisztviselők szerepelnek az egyes állami hivatalokban, a havi 100 pengős fizetését 140 pengőre emelte fel, annyira sajnálatos, hogy megfeledkeztek egy másik rétegről, akik ugyancsak állami szolgálatban vannak és ugyancsak — diplomások. Megfeledkeztek azokról az állandó jellegű alkalmazásban levő díjnokokról, akik ugyanilyen iskolai képzettséggel, diplomával nyertek már évekkel ezelőtt alkalmazást egyes hivatalok státuszában. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy már jóval régebben, még mielőtt hivatalos akció indult volna az állástalan diplomás ifjúság elhelyezésére, léptek állami szolgálatba diplomás fiatalok mint díjnokok, akiknek az előrehaladása teljesen kilátástalan és ha a mostani intézkedés arányát vesszük tekintetbe, akkor egyenesen vigasztalan. Ugyanis a régi diplomás állandó jellegű díjnokok csak 15 évi szolgálat után tudnak elérni ilyenmérvű fizetésemekedést, míg" ai most keresztülvitt fizetésemelés az ú.n. „Ádob"-istáknál háromévi szolgálat után következett be. Sajnálatos jelenség ez és csodálkozunk azon, hogy a kormányzat nem mér egyforma mértékkel ilyen fontos egzisztenciális problémánál. Mert igaz és való, hogy a 100 pengős fizetés ma már nem is létminimum, még a 140 pengő is csak tengődésre fútja, azonban nem szabad kivételt tenni és ügyelni kellene arra, hogy ne érje sárelem a hivatalnoki kar azon másik rétegét, amelyik ugyanolyan képzettséggel már sokkal régebben működik és nem ideiglenes, hanem állandó jellegű alkalmazásban. Különben is, ha már a képzettséget veszik alapul az állami tisztviselőknél, akkor ennek ki kellene terjeszkedni a hivatali státuszok összes ágazataira és ugyanígy a képzettségek minden egyes fokozatára. Mert pl. a segédhivatali tisztviselők között eddig nem tettek semmiféle különbséget az iskolázottság szerint, holott erre is szükség lenne már, ha mindenáron különleges elbánásban akarják részesíteni a magasabb képzettséget. Utóvégre képzettségi különbség áll fenn a négy középiskola és a középiskolai érettségit tettek között is. Szóval sok rendezni való kérdés vár megoldásra és érthetetlen előttünk, hogy a kormányzat csak rapszodikusan visz keresztül bizonyos intézkedéseket, holott sok alapos ok van arra, hogy generálisan rendeztessenek ezek a problémák. Végül nem mehetünk el szó nélkül az ezzel kapcsolatos olyan jelenség- mellett sem, amikor ilyen fontos intézkedés előtt a kormányzat nem fordul az egyes érdekképviseletekhez s véleményadásért, akkor, amidőn bármilyen más gazdasági reform keresztülvitele előtt minden egyes gazdasági érdekképviselet hozzászólhat a tervezett újításokhoz, ami igen természetes és célirányos is, hiszen alkotmányos államban élve, a kormányzati hatóságoknak ki kell terjeszkednök minden vélemény- és szaktanácsadásra az egyes reformok realizálása előtt. Különösen áll ez a most említett „Ádob"-isták ügyében, valamint az ugyancsak előkészületben levő női állami tisztviselők sorsának a kérdésében, amikor szinte elengedhetetlennek tartjuk, hogy ne mondhasson véleményt a hatalmas taglétszámmal rendelkező Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetsége ezekben az ügyekben. Mi az oka annak, hogy erről hivatalos köreinkben megfeledkeztek? Pesl megye új alispánja Már rég nem láttunk olyan nagy felvonulást és felkészülődést, mint a most lezajlott pestmegyei alispáni választásnál. Sajnálatos dolog, hogy politikát vittek bele ebbe a választásba és az egyes politikai pártok és felfogások mindenáron győzelemről és veszteségről akartak beszélni és meggyőződni. Szerintünk erről pedig nem lehet szó. Nem lehet azért, mert vitéz Endre Lászlónak lehet politikai felfogása és hitvallása, sőt esetleg olyan, hogy az sokaknak nem tetszik és nem szimpatikus, azonban ebben az esetben nem a politikus Endre Lászlóról van szó, hanem Endre László főszolgabíróról, akitől elvitatni, vagy tudomásul nem venni oktalanság lenne azt a tényt, hogy ő elsőrangú közigazgatási tisztviselő, amire eddigi működésével tanúságot is tett. Abban a pillanatban, amidőn Endre László mellett nyilatkozott meg a megye abszolút többsége a választásnál, abban a pillanatban csak egy politikai felfogás került és kerülhetett az előtérbe: a megye közigazgatási politikai felfogása. Márpedig ez a felfogás csak egyféle lehet: ragaszkodás az ősi megyei intézmény nemzetfenntartó hivatásához, az autonómia utolsó mentsváraihoz. Lehet, hogy Endre László nem vallott olyan országos politikai elveket, ami mindenkinek tetszett volna, azonban abban a pillanatban, amikor a megye választóinak bizalma olyan nagy többséggel fordult feléje, meg kell, hogy szűnjön az ilyen egyoldalú beállítás és csakis a vezető vármegye érdeke és fefogása kerülhet előtérbe, kapcsolatban a magyar keresztény és nemzeti irányzattal, mindig az alkotmányosság kereteiben. Márpedig* ettől vitéz Endre László sem fog eltérni alispáni székében, mert ettől nem is térhet el. Az a többség, az a bizalom amely mellette nyilatkozott meg, az mindig vele és mellette lesz a jövőben is, mert enélkül nem is teljesítheti hivatását. Az új alspán felelősségteljes, nehéz és alkotó munkájánál el kell némulnia a kicsinyes személyi és politikai harcoknak. Ha annakidején az ő járását „mintajárás"-nak nevezték el, akkor meg vagyunk győződve arról, hogy az ország első és legnagyobb vezetcmegyéjének az élén abból „mintamegyét" fog csinálni. Mi ezt várjuk tőle. 24