Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 3-4. szám - Sürgősen likvidálni kell a Mateosz-t!

zott Teleki János gróf MATEOSz-vezér, politikai barátság volt, természetesen Gömbös részéről a legjobb és legtisztább intenciókkal, azonban ez a szörnyszülött alakulat sehogyan sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és dacára annak a sikeres, ügyes propagandának, amit Teleki János gróf indított felfelé ennek az intézménynek az érdekében, amikor is sikerült fent elhitetnie azt, hogy ez a konstrukció a legideálisabb megoldása a vasút-autó versenyének, ma már egész máskép látják hivatalos köreink is ezt a problémát, de — úgy látszik — félnek egyelőre hozzányúlni. Belátjuk, hogy nehéz dolog egy ilyen, évek óta elhanyagolt kérdéskomplexumot most likvidálni és éppen az ellenkezőjét mondani és állítani azoknak, amit ez az intézmény propagatív úton eddig állított és amellyel takaródzott és — ez a legsajnosabb — amelyet hivatalos köreink jóhiszeműséggel el is hittek. Sőt előfordult az a hihetetlen és humoros eset is, hogy bizonyos illetékes helyen elhitték azt is, hogy ez a kérdés nálunk olyan jól van elrendezve, hogy a külföld idejön ezt tőlünk megtanulni. Az lehet, hogy idejönnek tanulni hozzánk, de akkor legfeljebb azt tanulják meg, hogy miként lehet egy olyan egészséges, ideálisan jól szervezett, jól megalapozott, kitűnő szellemű állami vasútrendszert, mint amilyen a mi Államvasutunk, készakarva, bekötött szemmel most már évek óta megkárosítani. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy illetékeseink jóhiszeműségében és legjobb intencióiban egy pillanatra sem kételkedünk, de határozottan állíthatjuk, hogy ismeretlen oldalról és módon állandóan félrevezették őket ebben a kérdésben, rosszul voltak informálva. Nem akadt egy sem köztük, aki fáradtságot vett volna külső szakembert meghallgatni ebben a vonatkozásban, nem informálták le alaposan a felterjesztett jelentéseket, hiszen előfordult talán magánál a MÁV elnökségénél is, hogy Senn Ottó államtitkárt tévesen informálták egyes vonatkozású ügyekben. Különben is a MATEÓSz vezérkara volt olyan ügyes politikus és taktikus, hogy igyekeztek kivonni magukat valamilyen formában a MÁV. fokozottabb befolyása alól és ezt úgy oldották meg, hogv a kereskedelmi minisztérium gépkocsi-osztályának vezetőjét, Ladányi Dezső miniszteri tanácsost beválasztották az igazgatóságba. Először is ezt abszolút összeférhetetlennek tartjuk. Mert egyetlen minisztériumi tisztviselő sem osztozhatik egy ilyen konstrukciójú szövetkezet igazgatósági felelősségében, mely végeredményben teljesen magánvállalkozás s amely bizonyos monopóliumot élvez az államtól, azonban annak a fórumnak, amely hivatva volna tulajdonképen ellenőrizni, annak a tagja nem ülhet benn az igazgatóságban, hiszen ezzel a ténnyel minden egyes esetben akarva nem akarva, szolidaritást vállal az egész szövetkezet cselekményeivel, felelős értük már csak a KT szakaszai szerint is. Mert például csak egyet említünk meg: a MATEOSz nem tartja be a MÁV-val kötött szerződésének úgyszólván egyetlen pontját sem. S ez még a kisebb baj lenne, de ez egymaga már elegendő arra, hogy megállapíthassuk Ladányi tanácsos úr abszolút összeférhetetlenségét. Mert például azok az urak, akik a MÁV részéről ülnek benn a szövetkezetben, azok híven teljesítik megbízatásukat és ellenőrzik a szövetkezeti működést, ami rendjén is volna. Azonban a főhiba az egész elgondolás téves felépítésében rejlik.A szövetkezeti tagok sokfélesége, megbízhatatlansága, minden testületi szellem hiánya, ez mind nem alkalmas arra, hogy a MÁV-val koordinált viszonyban legyenek és méghozzá érthetetlen nemzeti ajándékokkal állandóan meg is károsítsák ezt az intézményt. Különben is csak egyetlen adatot hozunk fel ennek a fából-vaskarika intézménynek a jellemzésére. Az 1936. évben lefolytatott ellenőrzés, amikor is 23.981 kocsit ellenőriztek működés közben, több esetben, ebből 7886 esetben állapítottak meg súlyos szabálytalanságot, vagyis az összvizsgálat 33 százalékában állapítottak meg hitelesen csalást a tagok részéről. S ez akár a menetlevél hiányában, akár tiltott áruk fuvarozásában, akár a szállított személyek tiltott számában nyilvánult is meg, tény, amely arra mutat, hogy ilyen testületi szellemmel csakis a MÁV-ot károsítják meg minden nap és minden órában. Hiába történik ez ellen bárminemű fegyelmi eljárás, mint ahogy szabályszerűen a MATEOSz meg is indította ez esetben a megtorló eljárásokat, mindez csak írott malaszt marad, semmi hatással nincs és nem is lehet arra a rétegre, amely nem ismer fegyelmet, amely nem ismer el maga felett senkit, hiszen mindegyike önálló kenyérkereső egyed és minden súlyosabb következmény nélkül űzhetik visszaéléseiket, különben is képtelenség a hatályos és permanens ellenőrzés, lehetetlenség minden egyes tag mellé csendőrt állítani. Vannak, akik — hiszen legnagyobb része minden képzettség nélküli egyén — azt hiszik, hogy azzal az 5 százalékkal, amit leadnak a MATEOSz-nak bevételükből, hogy azzal jogot váltottak maguknak bármilyen üzlet űzésére és kötésére, ők nem érzik át és nem törődnek azzal, hogy mindez egy olyan intézmény rovására és kárára történik, mint amilyen az Államvasút. Ami pedig magának a szövetkezetnek a vezetőségi működését illeti, hát azokban minden kétségen kívül sok jóakarat van, igen élelmesek és szorgalmasak, mindenből tudnak üzletet csinálni, életük nem különbözik más olyan államilag támogatott szövetkezettől, ahol jó hivatali állások vannak és ezért a jól dotált íróasztalért el is végzik a rendes adminisztratív működésüket. A különbség talán csak abban van, hogy amilyen zabolázatlan és fegyelmezhetetlen a tagjaik működése a szállítmányozások terén, ugyanolyan megbízhatatlanul viseltetnek a saját igazgatóságukkal szemben is és ennek köszönhető az a folytonos és áldatlan harc, ami az egyes közgyűléseken nyilvánul meg és a közgyűlések után, amikor megtámadják egves csoportok annak érvényességét a cégbíróságnál, bizonyos adminisztratív hibákat vélvén felfedezni a központi irányításban és a jövedelmek bevallásában, ez a része nem érdekel bennünket közelebbről, ezek nagy része személyi eredetű, hiszen magának Teleki János grófnak most már évek óta szívós küzdelmet kell folytatnia saját tagjai ellen, nehogy állásából — havi négyezer pengő körüli dotációról van szó — kiűzzék azok, akiknek végeredménybn az ő mun2 2