Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 25. szám - Nemzeti szocialista gazdaságpolitikára van szükség!

amely például a közteherviselésnél mutatkozna meg bizonyos különbözőségekben a zsidóságnál, éppen azért, mert „egyensúly" helyreállítását céloznánk ezzel. A másik módja volna pedig a zsidóság önkéntes áldozat felajánlása a kérdés megoldására. Mindezt csak nagy vonásokban és az érzékeltethetőség szempontjából említettük meg, nem mint pozitívumokat. A címben felvetett kérdésre nem tudunk választ adni... ///'. Lukács György. Nemzeti szocialista gazdaságpolitikára van szükség! Évek óta hangoztatjuk e hasábokon, hogv a korszellemnek nem kell és nem is lehet gátat emelni. Most egy éve annak, hogy éppen e hasábokon jelent meg egy cikk. mely bizonyos oldalról visszhangot keltett és amelynek nagyjából az volt a tartalma, hogy a nyilas mozgalom néven ismeretessé vált és mindjobban erősödő mozgalom nem rendészeti kérdés. Nem lehet behunyt szemmel elhaladni egv ilven mozgalom mellett és azt egész egyszerűen a belügyminisztérium kompetenciájába utalni. Minden társadalmi megmozdulás, amely egy nemzet kebelében olyan fokot ér el, mint amit a nvilas mozgalom Magyarországon elért, nem kicsinyelhető le azzal, hogy azt egész egyszerűen néhány politikai ambíció ugrándozásának minősítsék és csak a jelszavakat lehámozva róla, igyekezzenek a kormányzatok azokat kisajátítani. Tudomásul kell venni, hogy egv ilyen mozgalom, ebben az erősségi fokában, nem politikai kalandorság, hanem a társadalmi betegség kisugárzása, amelyet semmiképpen sem lehet tüneti kezeléssel gyógyítani. Itt nem használ a ráolvasás — ráolvassák az összes elképzelhető bűnöket, mint amilven a német befolyás, az alkotmányellenesség, stb., stb., — hanem pontos, igazságos és befolyásmentes konzultáció után, a baj gyökerét megállapítva, olvan gyógykezelést kell alkalmazni, amelvet a mai modern és fejlett társdalom- és gazdaságpolitikai gyógymódok lehetővé tesznek. Nem lehet szűk szemszögből nézni a do'gokat és hagvni tovább izzani a parazsat a hamu alatt. Hiába állapítiuk meg. hogv itt egv forradalmi folyrnattal állunk szemben, számolni kell egy ilyen folyamatnak összes adottságaival és főleg nem lehet partikuláris eszközökkel vizsgálat alá venni. Azt tudjuk, hogv szociális áramlattal állunk szemben, azonban ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogv ez valóban koreszme, de nem a szük értelemben vett német, vagy olasz fasiszta politikai-eszme, hanem a régi liberális-kapitalista termelési rend válsága. Nem dughatiuk fe;iinket a homokba, hanem be kell önmagunk előtt is ismerni azt a ténvt. hogy ez a koreszmének elnevezett folvamat nem egvéb, mint a régi kapitalizmusnak a télies bukása és ennek kiesése helyett valami új rendszerre van szükség. * Mindjárt rá kell mutatnunk a magyar társadalomés gazdaságszervezés egyik legnagyobb hibájára ebből a fentemlített szempontból. A háború után kialakult új magyar élet fejlődése folyamán tanúi lehettünk annak, hogy lépésről-lépésre távolodunk a háború előtti gazdasági rendtől, s állampolitikai rendszertől is. Az most lényegtelen itt, hogy ezt a távolodást a keresztény és nemzeti jelszó aiatt honosítottuk meg, a lényeg abban kulminál, hogy ellentétben a béke-idők szabadgazdálkodásával, fokról-fokra erösebben érvényesült az állami beavatkozás a gazdasági élet minden jelenségében. Indokolhattuk ezt azzal is, hogy reánkkényszerítette a külföld ezt rendszert, azonban mégsem ez volt az igazi oka, hanem az a kényszerűség, hogy többé nem volt tovább vihető a régi gazdálkodás. Abban a pillanatban, amikor szakítottunk (és szakítanunk kellett!) azzal a dogmával, amelyet a régi társadalomtudósok a kapitalista szentháromság védelmére rögzítettek meg az emberiség előtt és amely dogma úgy szólt, hogy a „természetes kiválasztás"-ná\ (Darwintól vette képletét), vagyis a létért folytatott küzdelemben az erősek győznek és a gyengék eltűnnek, tehát amikor ettől a dogmától eltértünk, abban a pillanatban egyik legerősebb tartó oszlopa dőlt ki a háború előtti kapitalizmusnak. Mert mit jelentett ez a dogma? A szabadversenyt, szabad gazdálkodást. Vagy lefordítva magyar nyelvre, magvar életre: a nagytőke sérthetetlenségét, abszolút szabadságát, a földmonopólium védelmét és ennek eredményeként ép és erős magyar mezőgazdasági népesség „természetes kiválasztását" kivándorlás útián a nagy nirvána felé. Amikor pedig elérkeztünk a háború után pár évvel ahhoz a ponthoz, hogy a feszültségi-biztonsági szelep nem működött, vagyis határzárlat miatt nem tudta többé elhagyni ezt a kis országot ezrével a tőke és földzárlat okozta emberfelesleg, hanem itthon maradt, akkor megindult a nyomás alulról felfelé. Nem egészen két évtized kellett ahhoz, hogy ez a nyomás olyan erős legyen, hogy komolyan gondolianak reformokra. Az elmúlt két évtized kormányzatai állandóan a reformok ígéretével és részbeni megvalósításával jöttek-mentek. Az állami beavatkozás elérte a teljes maximumát ezidö alatt, életbeléptettek minden korlátozást, ami csak elképzelhető abból a szempontból, hogy többé a liberális erők ne érvényesüljenek, kezdve a numerus clausustól egészen a külkereskedelmi egykezekig, azonban a legfontosabb ponton, mindennek az alapián, a régi háborúelöHi liberálkavitalizmus alapvető pontján, semmit sem változtattak. Tehát egy olyan keverék, értelmetlen bifurkációs gazdasági állapot következett be, ami természetesen sehogyan sem szolgálhatta és szolgálja az egészséges fejlődést. Ez hiba abból áll, hogy amíg gazdaságpolitikánk szervezésében, irányában alkalmazkodott az idők szavához olyképpen, hogy az állami beavatkozás elérte a maximumát, egy lépést sem haladt tovább dttól az ortodoxliborális pénzügyi rendszertől, amely már a háború előtt is megvolt. Ez a kétlakiság okozza azokat a zavarokat, amelyben ma élünk politikailag. Hiába alkalmazzuk az 'új idők szociális kívánalmai szerint az állami beavatkozás legmagasabb fokát gazdaságpolitikánkban, ha megmaradunk a régi ortodox nénzügyi politika bázisán, azon egyszerű oknál fogva, mert a gazdaságpolitika el nem választható a pénzügyi politikától. Meg kell érteni, be kell látniok mindazoknak, akik eddig ezt nem akarták be'átni, hogv a koreszme nemcsak abban jelentkezett az utóbbi években, hogv a régi cégtáblát át kellett festeni és a „szociális" színben tartva a régi bolt fölé helvezni. A koreszme, amelyet mi a kapitalizmus háború előtti formájának bukásában jelöltünk meg, az nem csapható be azzal, ha a cégtábla 183