Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 21-22. szám - Teljesen a MÁV veszi kezébe a MATEOSz irányitását

ezek a különleges idők és különleges okok fennforogjanak, hiszen máskép egy-két ilyen felhatalmazási törvény alapján teljesen ki lehetne kapcsolni magának a törvényhozásnak az egész — létjogosultságát. Sőt, továbbmegyeünk: ha így akarjuk értelmezni, akkor az 1931. évi XXVI. t. c, amely valóban széles felhatalmazást nyújt minden kormánynak rendeletek kiadására, ez elegendő lett volna arra, hogy az u. n. zsidókérdést nálunk rendeleti úton szabályozzák, felesleges lett volna az 1938. évi XV. t. c. kodifikálása, amely ugyancsak felhatalmazási kerettörvény. Mert amíg ez az utóbbi törvény a „gazdasági és társadalmi egyensúly hatályosabb védelmét" szolgálja, ugyanúgy szolgálja az 1931. évi XXVI. t. c. is a gazdasági egyensúly helyreállítását, illetve szolgálta annakidején, amikor életrehívták. Az a tény, hogy ezt az utóbbi felhatalmazást minden költségvetési évben újra és újra meghosszabbítják, nem azt célozza, hogy a békés gazdasági termelési és főleg kapitalisztikus beredezkedési rendben improvizórusan miniszteri rendelet bocsáttassék ki, amely rendelkezéssel olyan magánjogi elveket is érintenek, amelyek csakis külön törvényhozási kodifikáslással eliminálhatók közmegelégedésre. Nem szolgálhat jogalapul arra, hogy éppen az ellenkező hatást érje el rendeleti jogalkotásával, vagyis megzavarja a termelési rendet feleslegesen és indokolatlanul. Ugyancsak eme állításunkra kell példának felhoznunk, hogy amikor a kormányzat igen helyesen úgy látta, hogy egyik termelési rendnek az újra való szabályozásánál nem elegendő a fenti két felhatalmazási kerettörvényben reáruházott jogalkotási lehetőség, éppen azért, mert súlyos magánjogi elveket érint az új szabályozással, fordult külön törvényjavaslattal a Házhoz, ilyen volt a szesz-kérdésnek törvényes úton való rendezése. Meg vagyunk győződve arról, hogy éppen a most rendezni kívánt gazdasági problémánál, mint amilyen a tejértékesítésnek az újabb szabályozása látszik, nem elegendők az 1931. XXVI. és 1938. évi XV t. cikkek nem szolgáltatnak kellő jogalapot arra, hogy ezek alapján kibocsátandó miniszteri rendelettel szabályozzanak olyan gazdasági komplexumot, amelyben igen lényeges és súlyos magánjogi problémák is foglaltatnak. „... Az olasz kérdés nem nemzeti kérdés, nemzeti kérdés nincs, mert a nemzeti érzelem képzelgés, ábránd, hóbortos álomkép! — így mondja a Times... Hisz' a nemzetiségi kérdés értelme az, hogy Olaszhon legyen az olaszoké, Magyarország a magyaroké, Németország a németeké, AngHa az angoloké és hogy egyik nép se legyen szolgaságba verve idegen hatalom által. És ezt álomnak nevezik! Volt idő, mikor a szorongatott hatalmak erre a kigúnyolt nemzeti érzelemre hivatkozásban keresték mentségüket s ez érzelem kielégítésének zászlaját lobogtatták a népek előtt. Tették ezt különösen az o:aszoknál s tette nemcsak Anglia, de maga az osztrák ház is, melynek kedvéért most a nemzeti érzés kigúnyoltaíik..." (Kossuth Lajos 1859 május 24-én Manchesterben tartott beszédéből.) Teljesen a MÁV veszi kezébe a MATEOSz irányitását Miniszteri biztos kerül a MATEOSz-hoz — Bebizonyosodott ennek a szövetkezetnek eddigi káros működése — Sajtóperekkel nem lehet eltüntetni a konstukciós hibákat Évek óta írtuk e hasábokon, hogy milyen tarthatatlan az a helyzet, amely a MÁV és MATEOSz között fennállott. Több ízben foglalkoztunk ezzel a kérdéssel és minden alkalommal reámutattunk arra a dönthetetlen tényre, hogy ez a helyzet fenn nem tartható, mert minden nappal csak növekszik a MÁV károsodása. így legutóbb ez év elején két ízben is hosszabban foglalkoztunk a MATEOSz-üggyel, főleg arra mutatva rá, hogy a szövetkezet hibás konstrukciója folytán képtelen tagjait fegyelmezni, mint ahogy lehetetlenséggel határos olyan heterogén elemekből álló társaságot fegyelmezni, mint amilyenekből a MATEOSz tagjai összeverődött. Idéztük az egyik intézőbizottsági jegyzőkönyv megállapításait, amelyek szerint csak egy évben lefolytatott ellenőrzési vizsgálatok 33%-os szabálytalansági arányt állapítottak meg a MATEOSz tagjai részéről. Mert hiába járt el a szövetkezet fegyelmi úton ezek ellen, akik szabálytalan szállításokat eszközöltek — mint ahogy maga a szövetkezet beismerte éppen az ellenünk folytatott sajtóperi tárgyaláson, hogy ebben az inkriminált szabálytalansági esetekben 14.000 pengő büntetést róttak ki tagjaikra és ezt az összeget beszolgáltatták a MÁV-nak — mégsem kerülhető el, hogy ne károsítsák meg a MÁV-ot és ezzel ne sértsék meg a MÁV—MATEOSz-szerződés alapvető pontjait. Mi állandóan azt hangoztatttuk, hogy egy olyan világhírű, elsőrangú intézmény, mint a MÁV, ahol kötelességi és hivatási szellem alakult ki évtizedek folyamán, amely szinte például szolgálhat a világ öszszes vasutainak, nem állhat koordinált viszonyban olyan elemekből verbuvált szövetkezettel, mint a MATEOSz. Hangsúlyoztuk, hogy amikor az állam hoszszú évtizedek súlyos, milliárdos áldozataival a vasúti intézményünket ilyen mags fokra fejlesztette, akkor nem mondhat le ez az intézmény olyan jogos és természetes monopóliumáról, mint amilyen a teherfuvarozás. Még olyan formában sem, mintahogy ezt eddig a MATEOSz néven ismeretessé vált alakulattal kötött szerződésben tette. Nem pedig azért, mert ha fenn is áll az, hogy a motorizálás korában egy tömeg kisexisztencia alakult erre az ületágra, bármily tőkebefektetéssel, mégsem történik más, mint annak a gyümölcseit szedik le, amelyet a MÁV beruházásai teremtettek a vasútvonalak kiépítésével. Mert amikor 165