Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 21-22. szám - Teljesen a MÁV veszi kezébe a MATEOSz irányitását

száz évvel ezelőtt megkezdték a vasútvonalak építését, akkor e vasútvonalak mentén létesült telepedések ezeknek a vasútvonalaknak köszönhették fejlődésüket. Ha pedig a kor technikai haladása letővé tette az áruszállítást teherautókon, akkor a MÁV igazodjék ehhez és vezesse be saját kezelésében olyan vidékeken, ahol ezt jónak látja, ahol erre lehetőség nyilik. De ne adja át a darabáruszállítási jogát, még ilyen cédáit formában sem, mintahogy történt a MÁV-MATEOSz szerződésben, nemcsak azért, mert a vasútnak mindig az áruszállítási üzletág volt jövedelmező, ellentétben a személyszállítással, mely veszteséges, hanem azért is, mert a MÁV-nak is haladni kell a fejlődésnek azon az útján, amit a motorizálás jelent, ha nem akarja, hogy eddigi megszámlálhatatlan milliós invesztíciói elvesszenek. Ugylátszik, hogy hivatalos helyeken is érvényrejutott e pár évi kísérlet után, hogy ilyen formában nem tartható tovább is fenn ez a koordinált viszony és kerestek egy olyan kibontakozást, ahol a kisexistenciák védelme érintetlen marad, de kiküszöböltessék teljesen az a lehetőség, hogy a MÁV megkárosíttassék a szabálytalan árufuvarozásokkal. Mint értesülünk, meg is találták ezt a lehetőséget olyan formában, hogy a MÁV hatályosabb ellenőrzést vezet be, a darabárufuvarozást ezentúl is a MATEOSz-ban tömörült jogosított autófuvarozók teljesítik, azonban a MÁV dönt a fuvarvállalásról és a szállítási feltételekről. Ami alatt nem érthető más, minthogy a MÁV közegei veszi át a fuvarozási megbízást a felektől és csak a lebonyilísát bízza a MÁV a fuvarozókra, a szövetkezeti tagokra esetről-esetre megállapított feltételek szerint, vagy állandó szerződéses formában. így tehát a koordinált viszonyt nagyon helyesen szubordináltra változtatták át, ami már egymag is bizonyítja, hogy helyesek voltak eddigi cikkeink és megállapításaink. így talán sikerül kisküszöbölni azt a lehetőséget, hogy az egyes fuvarozók visszaéljenek a fuvarvállalásokkal és a tarifával, mert e két pont körül voltak mindig a differenciák. De ezenfelül új helyzet is adódik az előfordulható visszaélési esetekben, amennyiben a mostani formánál a megbízó is bizonyos felelősségei fog tartozni kijátszás esetében a MÁV-val szemben és így duplán nyer fedezetet az okozott kárért. De ebben a szubordinált helyzetben a MÁVnak joga és lehetősége lesz arra is, hogy megvonja mindazoktól a szállítás jogát a jövőre, akik ebben az új helyzetben is vétenének a szabályok ellen. Igaz, hogy ebben az új konstrukcióban magának a szövetkezetnek a szerepe szinte feleslegessé válik, hiszen hiába mondják azt, hogy a MÁV ezentúl is a szövetkezettel áll szerződési viszonyban, hogy továbra is megőrzik a szövetkezet autonómiáját, ez csak papíron lesz így, a valóság azonban az, hogy teljesen a MÁV veszi kezébe az irányítást és ellenőrzést a szövetkezeti tagok felett. Megszűnik az 5%-os térítés is a tagok részéről a szövetkezet javára a fuvartételek után. Hogy aztán a szövetkezet továbra is folytatni fogja-e élelmes üzletpolitikáját, azt nem tudjuk, amely abban nyilvánult meg, hogy a közös anyagbeszerzés folytán, kezdve magától az autóvásárlástól egész benzin, gumi-beszerzésig, valamint a biztosításnál, külön jutaléktérítéseket élvezett, mely összegek nem is voltak jelentéktelenek, ezek mind a szövetkezet pénztárába folytak be és ezt szépen „eladminisztrálták..' Sőt volt olyan eset is, amikor ez az összeg a mérlegben sem szerepelt, hanem abból „titkos tartalékot" csináltak „kétes perek" fedezetére. Ugylátszik, hogy a MATEOSz ügyvezetősége már azokban az években tisztában volt azzal, hogy sok kétes pere lesz és ezért sietett annak költségei fedezetére alapot létesíteni. Ilyen kétes perek közé kell számítani azokat a sajtópereket is, amelyeket sietett megindítani minden olyan kritika elhangzása után, amely kritikák — ilyen volt a miénk is — objektíven s főleg az igazi közérdeknek a szemelőtt tartásával, mutattak rá arra, hogy ez a konstrukció fenn nem tartható tovább és hogy ezen sürgősen változtatni kell. Nem tudjuk ma még, hogy az ellenünk két esetben is folyamatba tett sajtóper miként fog végződni, csak annyit szegezünk le ezúttal, hogy az ítéletet már meghozta a kormányzat — és ez nekünk adott igazat teljes mértékben. (cs. i.) ÉRDEKES BÍRÓI DÖNTÉSEK LAKÁS- ÉS HÁZBÉRÜGYEKBEN. A budapesti törvényszék lakásügyi felebbezési tanácsa az utóbbi időben több érdekes lakásügyi döntést hozott. Az első arról szól, hogy milyen felmondás illeti meg a házfelügyelőt, aki egyszersmind a kertészi teendőket is ellátja. A kertészházfelügyelő felmondási időre járó illetményeiért pert indított a háztulajdonos ellen, mert az csak a gazdasági cselédeket megillető rövidebb felmondási összeget folyósította részére, nem pedig a házmestereket megillető három havi felmondási díjat. A törvényszék elutasította keresetével. Az ítélet megokolása szerint szolgálati munkakörök halmazata esetén a szolgálati viszony minősítése szempontjából az a munkakör irányadó, amelyik nagyobb képesítést tételez fel. Miután pedig a kertészet szakképesítéshez kötött foglalkozás, a házfelügyelőség pedig nem, így tehát ezt az alkalmazottat kertésznek kell minősíteni, akire a gazdasági cselédekre vonatkozó rövideb felmondás az irányadó. Következő döntésében a törvényszék egy éves lekötés ügyében foglalt állást. A perben a havibéres lakás bérlője, akinek a háztulajdonos a hat hónap elteltével felmondott, azt állította, hogy a háztulajdonos a bérlet megkötésekor kijelentette, hogy a lakást egy évig nem mondja fel. A bíróság érvényesnek mondta ki a felmondást, mert ezt az állítólagos megállapodást nem foglalták írásba. Érdekes a harmadik döntés is, amely a feleség intézkedési jogáról szól. Ebben az ügyben a bérleti viszonyból folyó követelés tekintetében a bérlő felesége számolt el a háztulajdonossal. A férj vitatta, hogy a feleségének joga lett volna az elszámolásra, miután a háztartás feje a férj. A bíróság a feleség eljárását érvényesnek mondta ki, mert a közös lakás a közös háztartás körébe tartozik és így az ennek bérletével kapcsolatos jogkörben létestíett jogügyletről az a vélelem, hogy a feleség a jogügyletet férje nevében is kötötte. 166