Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 21-22. szám - A tejkérdés szabályozása és a jogalap

fegyintézetekben, ahol, mint például a váci fegyházban, — egyes üzemek bérbe vannak adva s így a foglyok magánvállalkozások hasznát szaporítják és a hihetetlenül alacsony munkabérek következtében illetéktelen előnyhöz jutnak a normális munkabérrel dolgoztató versenytársakkal szemben. Ez a kérdés anyagi része. — Áttérve most az ügy kriminálpszichologiai részére: őszintén meg kell állapítani, hogy a munka nevelő és javító hatására egyáltalán nem lehet számítani ott, ahol a munka csakis kényszermunka alakjában jelentkezik és ahol a munkást nem vezeti a munka és munkadíj arányosságának méltányos vezérgondolata. — Ellenkezőleg: nyilvánvaló, hogy a napi pár fillérrel „díjazott" munka a fogolyban a legsúlyosabb méltánytalanság és jogsérelem érzetét kelti és nem lehet csodálkozni azon, hogy az ilyen foglalkoztatás nem a munka szeretetét, hanem gyűlöletét termeli ki, — egyben pedig a fogoly antiszociális hajlamait káros irányba tovább fejleszti. A meg nem fizetett munka: kényszermunka és az ebben eltöltött hosszabb idő után kiszabaduló fogoly nemcsak anyagiakban, hanem lelkiekben is szegényen kerül ki újból az életbe, mellyel szemben még fokozottabban megcsökken erkölcsi ellenálló képessége. Összegezve az előadottakat: a visszaesésnek, mint rendkívül veszélyes társadalomellenes bűnügyi jelenségnek, legfőbb okát a rabmunka díjazásának mai tűrhetetlen rendszerében kell főleg keresni s minthogy ezen rendszer fenntartására semmilyen komoly ok nincsen, azt gyökerében kell megváltoztatni. Az ilyen célú befektetés gyümölcsöző befektetés a társadalom javára. Minél kedvezőbb a kiszabadult fogoly lelki és anyagi helyzete, annál alaposabb a remény, hogy ismét a polgári társadalom produktív tagjává válik. Ez kettős előny: a társadalom egy újabb támaszt nyer és egy ellenségével kevesebb lesz. Á tejkérdés szabályozása és a jogalap Irta; ifj. LUKÁCS GYÖRGY dr. Abból az alkalomból, hogy a földmívelésügyi kormányzat a tejértékesítés rendjét újra szabályozni akarja, nem lesz érdektelen, ha kissé foglalkozunk jogi szempontból az utóbbi évek rendeleti jogalkotás rendszereivel, különös tekintettel arra, hogy ez teljesíti-e hivatását és kitűzött célját, valamint nem-e terjed túl azon a határon, amely már a törvényhozás jogkörét érinti. Éppen a „Törvényhozók Lapja" szeptember 1-i számában olvashattuk, hogy nálunk milyen zavaros helyzet állott elő az utóbbi évek folyamán a delegált jogalkotás terén és elérkezett annak az ideje, hogy helyes irányt szabjanak, éppen a törvényhozás jogkörének megóvása — alkotmányvédelem! — céljából. Az idézett cikk foglalkozik az angol példával, ahol külön parlamenti bizottságot küldtek ki annak felülvizsgálására, hogy vájjon miként szorítható vissza ez a rendeleti jogalkotás abba a mederbe, ahova való, a törvényhozás jogkörébe. Mint az angliai példa mutatja, a különleges viszonyok hozták magukkal azt, hogy éppen a gyors intézkedés szempontjából szükség volt az egyes kormányzatokat szélesebb felhatalmazással ellátni, hogy a viszonyok gyors fordulatainál módja legyen olyan jogszabályozással fellépni, ami egyébként a törvényhozás útján csak hosszabb idő alatt válna lehetségessé. Eddig rendben is van a dolog és ha olyan alkotmányos államban, mint Anglia, szintén kaptak a kormányok felhatalmazást rendeletek útján való sürgős jogalkotásra, semmi sem természetesebb, hogy ezt nálunk sem lehetett elkerülni a kivételes időkben. Azonban ügyelni kell arra, hogy egyrészt ez a felhatalmazás olyan keretek között maradjon, amelyre a kivételes időkben hozatott, másrészt pedig ne terjedjen túl azokon a jogelveken, amelyeken belül ilyen felhatalmazásokkal az egyes kormányzatok rendeletek útján sürgősen intézkedhetnek. A tejértékesítés szabályozásának a terve a mi szempontunkból kizárólag jogi probléma és ennek alapján nem vizsgáljuk magát a tejproblémát, hanem csupán azokat a ténykörülményeket, amelyek a jogászi szemnek válnak láthatóvá. így elsősorban is nem tudjuk felfedezni a szükségességet, amely azt diktálná, hogy ennek a gazdasági problémának a megoldása is valamelyik felhatalmazási törvény alapján történjék. Ebből a szempontból nem látjuk indokolva sem az 1931. évi XXVI. t. c, sem pedig az 1938. évi XV. t. c-re való hivatkozást. Mert eltekintve attól, hogy az 1931. évi XXVI. t. c. expressis verbis úgy a szakaszaiban, mint az indokolásában világosan kimondotta, hogy a „gazdasági és hitelélet rendjének megóvását célozza", amelynek az előzménye annakidején a külföldi bankszervezeteknél fellépett súlyos válság vp.lt, a németországi és ausztriai bankbukások, amelyeknek nálunk ezzel emeltek igen helyesen gátat. Ebben a felhatalmazási törvényben, — amelyet a törvényhozás tulajdonképen utólag kodifikált, amikor már minisztertanácsi határozattal nálunk bankzárlatot rendeltek el — felvettek olyan szakaszokat is, amelyek látszólag jogalapot nyújtanak mindenkor „kivételes időkben" magánjogi szabályozásra is, tehát jbgászi erőszakkal ennek alapján bárminő rendeletet ki lehet bocsátani, azonban a helyes értelmezésnél szóba sem jöhet, hogy ennek, vagy annak az 1938. évi XV. t. cikknek az alapján a tejértékesítési probléma szabályoztassék miniszteri rendelet kibocsátásával. Mielőtt továbbmennénk, nem hagyhatjuk tekintet nélkül törvénytárunknak két olyan alapvető alkotmánybiztosítékát, mint amilyen az 1848. évi III. t. c., valamint az 1869. évi IV. t. c, amelyek egyrészt a miniszteri felelősségről, másrészt pedig a bíróságok azon kötelességéről szólnak, hogy vizsgáltassék meg, vajjön a kormányzat, vagy miniszter nem-e haladta túl rendeletének kibocsátásával azt a jogkört, amelyet törvénybeli felhatalmazásával kapott. Éppen az utóbbi évek történetében volt példa arra, hogy a pénzügyminiszternek az 1931. évi XXVI. t. c. alapján kibocsátott egyik rendeletéről állapította meg a budapesti központi járásbíróság, hogy túllépte hatáskörét a miniszter. Ez az emlékezetes Phőnix-biztosító ügyében történt és a bíróság eme megállapítása miatt kellett aztán újabb törvényhozási szabályozást produkálni. A különleges időkben hozott különleges felhatalmazások nem lehetnek alapjai a folytonos rendeleti jogalkotásnak és szigorúan kell ügyelni arra, hogy 164