Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 19-20. szám - Néhány szó a vármegyékről és a városokról

arányszáma. Ezért 700 körlevelet küldött szét az országba „Tisztelendő, Tiszteletes urakhoz, s Rabbikhoz", miután ekkor még ezek voltak az anyakönyvvezetők is, (hogy „az idves cél elérhetése végett nekem egyházaiknak 10 évi életkorrul életkorra szóló halálozásaikat" közöljék. S csodák-csodája, ebből a szétküldött 700 körlevélből csak kettő veszett kárba, mert 698-ra válasz érkezett! Ez történt száz évvel ezelőtt. Mindez csak azért jut eszünkbe, mert mi is körleveleket küldtünk széjjel a 25 vármegyéhez és 54 városhoz. S ennél ért bennünket az a hihetetlen tapasztalat, amiről beszélni akarunk, aminek részben nagyon örültünk, részben pedig nagy szomorúságot éreztünk. A felszólított 25 vármegye közül 19 válaszolt érdemben, 6 pedig váltszt sem adott, a városok közül pedig 16 válaszolt és 38 nem adott semmilyen választ. Mielőtt következtetést vonnánk le ebből, tárgyilagosnak kell lennünk és meg kell jegyeznünk, hogy a legkisebb vármegve is három járással rendelkezik (BácsBodrog) és százezer lakossal bír, tehát sokkal több munka háramlik reá, mint bármely megyei, vagy akár törvényhatósági városra és a közigazgatási központi tisztviselői létszám jóval alatta van a városok hasonló tisztviselői létszámának. Mielőtt tehát bármilyen következtetést vonnánk le, ki kell jelentenünk, hogy: le a kalappal a vármegyék előtt! Elsősorban is azért, mert olyan alkotmányos és történelmi szellem hatja át a vármegyéket, amely szellem nem engedi, hogv bizonvos események mellett süket fülekkel haladjon el és annyi hivatásbeli öntudat, olvan áldozatkészség hatja át őket minden nemzeti megmozdulás hallatára, hogv az tisztelni és csodálni való. Nem fásultak el a kicsinyes helvi politikai machinációktól, mint a városok nasrvrésze. olyan felnevelt alispáni gárda áll az élükön, akik minden tekintetben felül állanak az esves kis vidéki városok pipás polgármesterein, akik közül sokan lehetnek nagyon tisztességes, rendes ió magvarok, de ezen felül fogalmuk sincs a várospolitika tudományáról. Hiszen tudjuk, hogy sok levelet kapnak a polgármesterek és azt megválaszolni sok munkát is jelent, de azt is tudjuk, hogv milyen kényelmesen folyik le a munka itt a tornyok alatt, de valahogyan baj van az adminisztrációval, pedig a közhiedelem azt hiszi, hogy a vármegyék hivatalai sokkal nehézkesebb és mi az ellenkezőről győződtünk meg; pedig össze sem lehet hasonlítani a két intézmény munkakörét, a megyéké sokkal szétágazóbb, sokkal hatalmasabb, nagyobb figyelmet igénylő, mégis jut idejük egyszerű körlevelek megválaszolására. Ez nem más, mint a szellem, az az óriási különbség a vármegyei és városi adminisztrációk között. S akkor nem is beszéltünk egyéb olyan nagy előnyökről, különösen az anyagiak tekintetében, amelyeknél a városok sokkalta jobb és előnyösebb helyzetben vannak, mint a vármegyék. S míg a vármegyék jó szellemükről adtak tanúbizonyságot ebben a kis esetben, egyben biztosítéka annak, hogy még ma is azt a hivatást töltik be, amit évszázadok óta és erős oszlopai ennek a nemzetnek, kikezdhetetlen védbástyái az igazi nemzeti érzésnek. Bizonyítékai egyben annak, hogy lehet az autonómiát megkurtítani, kormányzati irányítás alá helyezni, de csak addig, amíg a kormányzat is azt a nemzeti irányt követi, amelynek letéteményesei a vármegyék. A városok, úgylátszik, sokkal jobban idomulnak a modern, politikai meggyőződését érdek szerint változtató polgári lakosaikhoz, nehéz dönteni, hogy az indolencia honnan fakad a polgároknál sok esetben, de láttuk veszélyes időkben milyen könnyen adták ki kezükből a nemzeti lobogót. A városoknál sok tenni való van. Miért nem vállalta Endre László a vármegyei bánya elnökségét? Évek óta bevett szokás volt, hogy a vármegyei kőbánya elnökségét, amely vállalkozás érthetetlenül még ma is részvénytársasági formában működik, minden esetben az alispán tölti be. Most, amióta vitéz Endre László került a vármegye élére, első ízben történt, hogy nem vállalta a bánya-részvénytársaság elnökségét. Még a mult év tavaszán hoztuk szóba, hogy bizonyos összeférhetetlenséget látunk abban, ha ennek a vállalkozásnak részvénytársasági formában elnöke az alispán, mert hiszen a bánya legfőbb kőanyag szállítója elsősorban is a saját megvéjének és furcsa helyzetek adódtak akkor, amikor a bánya — melynek elnöke volt az alispán — szállított követ és ezeket a szállítmányokat a megyei tisztviselők az alispán nevében vették át. Tehát az alispán szállított saját magának, csupán azért, mert teljesen feleslegesen alakították át ezt az üzemet részvénytársasággá. Ügylátszik az új alispánnak egészen más a felfogása ezekben a dolgokban és meg akarja szüntetni ennél az üzemnél mindazt, ami feleslegesen szolgáltathat sok esetben támadási felületet. | SZÉCHENYI GYÖRGY gróf | Fájdalmas veszteség éppen a mai időkben Széchenyi György gróf halála. Tiszta, nemes szándékú, igaz mély keresztényi hittől áthatott puritán jellemű férfiú távozott az 'élők sorából, aki megingathatatlan jellemével, bátor lelkiismereti kiállásával sok barátot és tisztelőt szerzett magának politikai pályafutásán. Azon kevesek közé tartozott, akik a legmagasabb és legszebb értelemben fogták fel a politikai katolicizmust, akik csak utat tudnak mutatni azoknak, akik ingadoznak, haboznak, más útra térnek, amikor a keresztről van szó, mint politikai fáklyáról. Tiszta, világos, megdönthetetlen érveivel és igaz magyarságával méltó volt nagy őse történelmi nevére. Nagyon fog hiányzani gyenge, törékeny teste és tiszta szép, kiművelt nagy szelleme a parlament padsoraiból. Emlékét igaz kegyelettel őrizzük e hasábokon is, hiszen nekünk is sokszor mutatott jó irányt a mai politikai élet kavargásában. 151