Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 15-18. szám - Kecskemét

pengék, kalapácsok) igazolnak. Ebből még nem következnék, hogy a kőkorszakból valók, hiszen a művelődés és haladás némelyik vidékre csak sok évszázad után jutott el, és meglehet, hogy ugyanakkor másfelé már bronz eszközöket használtak. Van azonban nyoma az átmeneti rézkultúíiájiak, sőt még jobban a bronzkorszaknak s az ásatásoknál talált kardokból, lándzsákból sarlókból bizonyos kultúrfokra következtethetünk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a Szeged körüli árterek már telephelyei voltak az ősidőknek. Sokféle nép vonult rajta keresztül és igen valószínű, hogy a honfoglaláskor avarok lakták, akiket rokonelemnek tekintve, magukba olvasztottak, segítő társat nyerve bennük az új haza megalapításánál. Anonymus, Rogerius, Kézai Simon nem említik Szegedet, de a tatárdúlás részletes adatai közt sem fordul elő a neve. Ez nem jelenti azt, mintha nem lett volna meg, csak nem történt vele olyan nevezetes esemény, amit érdemes iett volna megörökíteni. így aztán csak az oklevelekre vagyunk utalva, mert azok a hagyományokan alapuló krónikáknál többet érnek. Csakhogy a X. és XI. században sok jogügyletet, adományt, kiváltságot nem foglaltak oklevélbe, azok fejedelmek szóbeli kijelentésén alapultak és sokszor csak századokkal később készült róluk írás, amikor ugyanis vitássá váltak. A tatárjárás előtti időkből csak 250 okievelünk maradt meg, a többi elveszett, így köztük a jogilag és történelmileg rendkívül fontos alapítólevele a kalocsai érsekségnek (bácsi püspökség), pedig talán ebben volt meg a Szeged korára és alapítólsára vonatkozó legtöbb adat. III. Ince pápa egyik bullájában említi meg a szegedi főesperességet, amely egész a mohácsi vészig fennált. A csanádi püspökséget akkor még nem alapították meg, a bácsi püspöki székhely messze volt, a főesperesek a püspökök helyettesei voltak s így több mint valószínű, hogy Szeged város nein hirtelen támadt, hanem lassanként fejlődött és lett állami és egyházi szervezetek központja. Szegeden volt az egyik országos sóraktár, ahonnan az egyházak és más intézmények az ellátásukat (sallárium) kapták. A város kedvező földrajzi fekvése, a vízi közlekedés, elősegítette a szaporodáíst és a polgáriasodláist. Szeged hamar központosságot nyert és minden valószínűség szerint a vidék egyik legjelentőségteljesebb helye volt. Ismerte már Szent István előtt a kereszténységet, még pedig a görög papok térítése révén. Szent István a csanádi püspökséget is azzal a szándékkal szervezte meg, ,.hogy a kereszténységet Magyarország délkeleti részében megtisztítsa". A mai fogadalmi templom helyén állt régtől fogva a Szent Demeter templom, e védszent pedig különösen a görögkeleti egyház népszerű alakja. Szent István jól ismerhette Szegedet, hiszen az Ajtony (Agton, Achtum, Ochtum) ellen viselt hadjárata alkalmával seregét Szegednél vezette át a Tiszán. A háborúskodás közvetlen oka pedig az volt, hogy Ajtony a királyi sószállítmányokból Csanádon vámot szedett, illetve lefoglalta a Szegedre szánt sót. Hozzájárulhatott a harci tűz elszántságához az is, hogy Ajtonynak a Maros és Tisza közén lakó alattvalói már régebb idő óta a görögkeleti egyháznak voltak hívei. Az 1242 előtti időről öt oklevélben fordul elő Szeged neve, így 1138-ban a dömösi prépostság alapítólevelében a „Szegedi" személynév révén. Ebből az következik, hogy olyan felgyarapodott hely volt, amely a környékbeli kisebb telepeket benépesítette feleslegével. A neveket pedig a származási helyről adták. Az aranybulla az ország ősi alkotmányának megerősítése volt és nem új, hanem régi rendelkezéseket foglal magában, így tehát Szent Istvántól származnak azok, aminthogy tőle származik a szegedi főesperesség és sóraktár intézménye is. Maga a nép főleg halászattal foglalkozott, de a sóhordás révén belekóstolt a cserekereskedelembe1, szekerei, eleséget és más szükséges cikket szállított haza, sőt a sóárulás hozta létre a vásárokat és szaporította az új települők számát. Végeredményben nem ismerjük Szeged legrégibb kiváltságait. De hogy voltak a városnak régi szabadságlevelei, arról sűrűn megemlékeznek a későbbi kiváltságok. A szegedi polgár az országban szabadon, adó- és vámmentesen járhatott. Fölötte csak a magaválasztotta bírája ítélkezhetett. Mikor 1458-ban Mátyás király a város négy plébániájára nézve a kegyúri jogot adományozta Szegednek, hangsúlyozta, hogy patronátusnak Szeged ősidők óta élvezetében volt. Liszka Béla polgármester Kecskemét a Duna-Tiszaközén hatalmas területének gazdasági és kulturális központja. Budapesttől 80 km.-re a Calais-konstantinápölyi nemzetközi autóút vonalán fekszik, melyet Kecskeméten szel át a Dunántúlt a Tiszántúllal összekötő, nagyforgalmú, modern betonút. Lakosainak száma 83 ezer, határterülete 103 ezer kat. hold. Kecskemét tehát területre nézve a Csonkaország második, a lakosság számát tekintve pedig negyedik városa. Kecskemét hosszú történeti mulra tekint vissza, kultúrája ősrégi eredetű. Már árpádházi királyaink idejében jelentékeny várossá fejlődött. Mint királyi birtok a királynék javadalmához tartozott. A tatárdúlás korában bét szomszédos elpusztult község határterületét Kecskeméthez csatolták s megnagyobbodott területén nagyarányú jószágtenvésztés fejlődött ki. IV Béla király a visszatelepített kunok egyik székhelyévé tette a várost s 1270-től kezdve hiteles oklevelek bizonyítják a főispánok neveinek említésével, hogy Kecskemét megyeszékhely volt. A Duna-Tiszaközének igazi társadalmi és gazdasági központjává a törökhódoltság alatt és az azután következő időben emelkedett. A törökdulás folytán a Kiskunság sokai zaklatott, elszegényedett népe Kecskemét védelme alá menekült s az Alföld számos elpusztult községének hatalmas területét Kecskemét megnövekedett lakossága vette birtokába és hasznosította. A XVIII. század eleján már félmilliónyi hold területen folytatta a város külföldön is híressé vált jószágtenyésztését, kereskedelmét és virágzásnak indult iparát. Az anyagi jó134