Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 15-18. szám - Győr - Moson - és Pozsony k. e. e. vármegyék

Rásztory Imre alispán, Podráczky György jegyző, Zaffiry Imre ügyész, Szlovenics Mihály szolgabíró és Kamarás Jáinos pénztárnok a felvidékről kerültek az Alföldre. A visszaálllításkor a vármegye nem kapta vissza régi területét s ezért Bács-Bodrog és Pest megyével hosszú vita folyt a területek visszacsatolásáért, de eredménytelenül. A közgyűléseit a vármegye nemcsak a megye székhelyén Szegváron, hanem esetről-esetre más-más helységben tartotta és előfogatokon szállította a levéltárát a közgyűlés színhelyére. Ez a vándorló közgyűlés kb. a XIX. század elejéig volt szokásban. Természetesen ezen vándorlás közben az iratod elkallódásnak voltak kitéve, aminek a hátránya a levéltári kutatásoknál mutatkozik. A nemesi felkeléshez a vármegye jelentős természetbeni szolgáltatással és 400 újonc kiállításával járul hozzál. A XIX. század msodilk felében ismét előtérbe került a megyeszékhely kérdése. Erős harc indult meg Szentes válros érdekében. Ez a harc Szentes győzelmével' végződött. Szentes váiros felajánlotta, hogy a megyeház céljaira ingyen telkei, egymillió téglát és 40.000 drb. cserepet ad. Ezt az ajánlatot a megye közgyűlése 1875. évi december 15-én elfogadta és ezzel a ténnyel a megye székhely kérdése eldőlt. Az új megyeháza 1883. évi december 10-én adatott át rendeltetésének, amikor is Rónay Lajos főispán elnökletével a vármegye első közgyűlését tartotta az új székházban. A vármegye területében két ízben történt még változás. Az első volt az, amikor a kun 'kerületeket Csongrádvármegye közigazgatásához csatolták. A másik változás pedig azon sajnálatos esemény volt, amely a trianoni békeparancs értelmében Horgos nagyközséget Magyarország testéből kivágva, a jugoszláv 'királysághoz csatolta. A legutolsó évtized alatt két új község alakult a vármegye területén. Az egyik Kiskirá'lysáig, amely Derekegyháza és Nagyrnágocs község egyes hatálrrészeiből alakult. A másik pedig a történelmi jelentőségű Felsőpusztaszer-r>usztán Pusztaszer névvel. Reméljük, hogy Horgos község belátható időn belül visszakerül a vármegye közigazgatása laihá) s vele együtt a többi elcsatolt terület is újra magyar impérium alá jut. Szent István koronája ismét a régi nagy Magyarország egységét jelenti. Adja az Isten, hogy úgy legyen! Az 1830. szept. 8-rá hirdetett országgyűlés, amely szept. 11-én gyűlt össze Pozsonyban, újból megerősítette, hogy a királyi hitlevelet az országgyűlés állapítja meg, továbbá ezen az országgyűlésen határozták el Csongrád vármegye követének a javaslatára az izeneteknek magyar nyelven való szerkesztését, amit a főrendek időelőttinek tartottak s ezért ellenezték. Ekkor indítványozta Tolna vm. követe azt. hogy a lakosság tá jékoztatása végett országgyűlési uiság adassék ki, valamint ekkor sürgették a Karok és Rendek, hogv a magyar ezredeknek magvar tisztjeik legyenek és a vezénylés magvar nyelven történjék, a katonauioncok megaiánlásánál pedig annak közlését kívánták, hogy mire és mennyi katona szükséges. Ugyancsak ezen az országgyűlésen rendelte el I. Ferenc király, hogv a részére a nemzet által felajánlott ötvenezer darab aranv koronázási ajándéknak egy része az adózó néo felsegélyezésére, a másik része oedig a Magvar Akadémia pénzalapjának gyarapítására fordíttassék. GyőrMosonés Pozsony k. e. e. vármegyék Telbisz Miklós alispán Győr, Mosón és Pozsony k. e. e. vármegye a trianoni békeszerződésben széttépett három vármegyének magyar fennhatóság alatt maradt és 1923. óta agy testet képező részeiből áll. A Duna jobbpartján elterülő és a német határvonallal bezárt természeti adottságoknál fogva is egy összefüggő egységet alkot. A vármegye legnagyobbrésze lapályos. A vízszabályozások előtt pedig ingoványokban, bánságokban bővelkedő, folyó és állóvizekben gazdag, mélyfekvésü részek lassan és simán emelkedtek a dunántúli dombosvidék erdővel borított -legszebb részeivé, ott a Lajta hegység, itt a Bakony lábáig. A régi ingoványok és a Hanság nagyrésze ma Istenáldotta termőföld, de a szabáilyozott folyók és csatornák ma is kisebb egységekre (tósziget és csilizközre) darabolják szét a vármegye testét. E területrésznek természeti és földrajzi viszonyaiban meg voltaik az összes feltételek, amelyek a nomád ősember könnyű és gondtalan megélhetését biztosítják. A halban bővelkedő kanyargó vizek, a vadban gazdag hegyekig emelkedő rónáik esős és száraz évszakban egyaránt terített asztalai voltaik az ősembernek, később a főleg é&r lattenyésztést űző őslakóknak. £s hogy ezeket a természeti adottságokat már az őskor is kihasználta — a kő-, réz-, bronz- és vaskorszakból ittmaradt és a Nemzeti Múzeumban, továbbá a győri Szent Benedekrend múzeumán ban őrzött leletek, a bezenyei fibulák, a németvölgyi sírok és a ma is igen gyakran felszínre Ikerülő értékes őskori leletek bizonyítják. Hogy milyen népek és kik lakták e területet az őskorban, a történelem ködébe vész, az azonban bizonyos, hogy e területek birtoklásáért véres háborúk és ádáz tusák folytak. Az első isimért őslakók a kelták, akiknek a mai Győr város helyén városuk és Övár környékén megerősített telepük volt. A római világuralom terjeszkedése során hazánk e része is a rómaiak fennhatósága alá került, akik rögtön felismerték Győr és környékének hadás'zati jelentőségét, Arrabona néven akkor hatalmas erődöt emeltek és még ma is „Római út" néven ismert és ma is használatban lévő úthálózattal kötötték össze Győrt a vidékkel, illetve fokozatosan megszállt területrészekkel. A római világuralom megdőltével a népvándorlás hömpölygő árja valóságos országutat tálát itt nyugat felé. A húnok, longobárdok, gótok, avarok, frankok után jött el a magyar honfoglalás. A honfoglaló ősök itt a sajátjuknál nagyobb kultúrát, a legyőzötteknél a Rómából átplántált kereszténységet 122