Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 15-18. szám - Hajdu vármegye

találtak. Ez volt bizonnyal az oka, hogy a Pannonhalmi apátságot még Géza fejedelem, a győri püspökséget pedig Szent István 1000 körül az elsők 'között alapítja és ezzel nemcsak a középkori művelődés gócpontjává! avatta Győrt és könnyékét, de hadászati szempontból te jelentős tényezővé lett és maradt a vármegye az egész középkor folyamián. Ezt a szerepét 'később is megtartotta és Győr városa gyakran szerepel történelmünkben, atmükor a magyarságot ért jóból és rosszból egyaránt 'kivette részét. A mai egyesített vánmeigye úgy kultúráiban, mint a termelés terén az élen halad. Lakóinak száma 155.000, népsűrűsége 66.3. A lakosság 85%-a magyar, 13% német. Magyarul beszél 94%, ír olvas szintén 94%. Vallás szerint 83.5% rám;, ikath., 11.5% ágh. ev., 3.8% ref., 1% gör. 'kath. Foglalkozás szerint közel 70% őstermelő, 17.5% iparos. A vármegye kultúrnivóját jellemzi az a tény is, hogy egy hittudományi és egy gazdasági főiskolája, egy gimnáziuma, egy polgári isikoláija, 8 iparos tanonciskolája, 2 önálló gazdasági népiskolája, 175 elemi, 140 általános továbbképző és 25 gazdasági iskolába van. A vármegye területe 2331 négyzetkilométer, ebből 152.000 hektár számtó, 2300 ha kert, 23.600 ha rét, 1300 ha szőlőő és újaibban néhámyszáz ha gyümölcsös. Évemként termel cca 65.000 q búzát, 450.000 q rozsot, 450.000 q árpáit, 100.000 q zabot, 400:000 szemes tengerit, 300.000 q cukorrépát, 600.000 q burgonyát, 25.000 Wll bort és országos viszonylatban jelentős mennyiségű exportképes gyümölcsöt. Állatállománya is jelentős, cca 60.000 szarvasmarháit, 20.000 lovat, 60.000 sertést és 12.000 juhot tart ell a vármegye. Közigazgatásilag a 100 községet számláló vármegye 4 járásból és egy szolgabírói kirendeltségből, továbbá! egy megyei városból áll. A nagyközségek szálma 34, 'körjegyzősége 26 van. A vármegye jelenlegi főispánja Polniczlky Lipót, alispánja pedig Dr. Telbisz Miklós. Rásó István alispán Hajduvármegyét nem az ezeréves vármegyék megalkotója, Szent István királyunk szervezte, hanem alapjait a szó legigazibb értelmében a magyar élniakarás teremtette meg. A török uralom alatt az ország és a magyarság megmentéséért folytatott harcok között született meg éppen a folytonos háború miatt szétszórt magyarságból Bocskay István erdélyi fejedelem alatt a hajdúságnak nevezett első nemzeti hadsereg, mint a Hajdúkerület és a későbbi Hajduvármegye magva. Ennek a nemzeti hadseregnek a letelepítésével keletkeztek 1606-ban a szabadhajdú városok, amelyeknek Szabolcs vármegye területéből és joghatósága alól történt kivevésével és 1660 körül külön közigazgatási egységet jelentő szabadhajdu kerületté szervezkedésével jegecesedett ki az a területi és közigazgatási közület, melyet 1876-ban a hajdúság érdemei emlékezetének fenntartása okából Szabolcs és Bihar vármegyékből hozzákapcsolt 13 községgel együtt Hajdú vármegyévé szervezett a törvényhozás. A magyar történelemben még mindig nincs kellőképen méltatva az a valójában nemzetmentő szerep, amelyet a Hajdúság játszott nemcsak Bocskay István idejében, hanem később is az erdélyi fejedelmek alatt a magyar faj önvédelmi harcaiban és a Habsburg királyok alalt az egész országnak a törökuralom alól felszabadítása céljaiból, pedig Bocskay István zseniális alkotása a hajdúság letelepítése és a szabadhajdu kerület keletkezése oly szerves összefüggésben van országunk és benne magyar nemzetünk megmaradásával, hogy arra az 1000 éves történelmi múlttal dicsekvő vármegyék is büszkék lehetnének. Bocskay István a hajdúk részére 1605. december 1-én adott engedménylevelében azt mondja, hogy azért nemesíti meg és ajándékozza meg földbirtokokkal a hajdúkat, hogy el me széledjenek avagy idegen törvényhatóság alá ne kerüljenek, hanem mindig együtt és állandó helyen lakjanak és az erdélyországi székelyek szokása szerint úgy ők, mint utódaik magukat erre esküvel kötelezve fegyverrel és teljes .hadifelszereléssel a király és az ország parancsára minden hadjáratban megjelenni és a hazáiért híven szolgálni tartoznak. Hogy e kötelezettségüknek mindig teljes mértékben tettek eleget a hajdúk a legújabb időkig, azt a magyar történet fényes és szomorú lapjai egyaránt igazolják, de mutatja a legutóbbi világháború is, mely a 161.134 lakosságú vármegyéből 6.754 hősi halott áldozatot követelt és 398 felavatott vitézt teremtett. A szabadhajduság keletkezésétől fogva századokon át hatékony tényezője lett a magyar nemzet katonai, gazdasági és polgári társadalmi élete kialakulásának, mert a földbirtok révén az ország gazdasági és alkotmányjogi szervezetébe beilleszkedett magyar tömeg, békében a földet művelte, s a magyar katonai erényekkel együtt megőrizte a magyar nyelvet, a magyar szokásokat és magyar hagyományokat és végül a katonai szervezetű és mégis teljes polgári egyenjogúságot teremtő közigazgatási berendezkedésével és más ezekből folyó hatások alatt szinte az egész tiszántúli vidéken, a városi polgárság kialakulása mellett, éppen a vármegyei fennhatóságtól való függetlenség következtében a magyar polgári társadalom kifejlődésének útját egyengette. Am a hajdúság a súlyos anyagi és vérálldozat között nem feledkezett meg a vallásért és kultúráért hozandó áldozatokról sem, mert voltak időszakok, amelyekben olyan javadalmakat biztosítottak lelkészeiknek, rektoraiknak és tanítóiknak, mint a szomszédos nagy Debrecen város s már a XVII. század közepétől egészen a tanügy országos rendezésének idejéig a legtöbb hajduvárosnak megvolt a maga 4—6 osztályú középiskolája. Ezekből fejlődtek ki a hajdúböszörményi, hajdúnánási főgimnáziumok, a hajdúszoboszlói, hajduhadházi, később pedig a balmazújvárosi és püspökladányi polgári iskolák. De a hajduságnak a kultúra iránt való fogékonyságát és részéről az általános népmüvelés fontosságának felismerését mi sem bizonyítja ékesebben, mint az, hogy a ta123