Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - Napirendre kell tűzni az összeférhetetlenségi törvényjavaslatot

háború utáni erkölcsi és anyagi hanyatlás korszakában, a gazdasági élet mai zűrzavarában, nemzeti megpróbáltatásunk súlyos napjaiban különösen fontos, hogy a törvényhozás házában csak a közérdek szava uralkodjék." Ha figyelmesen végigolvassuk csak e pár mondatot, akkor világosan1" állanak előttünk az elmúlt öt év összes politikai problémái úgy belpolitikai, mint külpolitikai vonatkozásokban. Pláne, amikor az indokolás ama részét is elolvassuk, abol a külföldi példákat említik meg és ismertetik, akkor többek között egy mondat is áll, amelyben megírja, hogy Olaszország 19'28-ban megszüntette a képviselők összeférhetetlenségét szabályozó törvényt. Nincs szüksége arra, mint ahogy az egész parlamentáris rendszerre nincs szüksége — egyelőre. Az indokolás kifejti, hogy az országgyűlési rendszer még hosszú időkön keresztül lesz formája a nemzeti akarat megnyilvánulásának, vagyis hívei vagyunk a parlamentárizmusnak, de ugyanekkor vigyáznunk kell mindazokra a hibákra is, amelyek alkalmasak ennek lejáratására. S ennek keretében sorolja fel többek között mindazokat a problémákat, amelyek már rég foglalkoztatják a belpolitikai életünket és amelyek közül most kettő valósul meg, mégpedig a felsőház és a választójog reformja. Amikor e problémák között, mint egyik legfontosabbat, említi meg az összeférhetetlenség kérdését, egész természetes tehát, hogy ennek sürgős megoldására is törekednünk kell. Mert teljesen helytálló ennek az indokolásnak az az állítása, hogy az országgyűlés függetlensége, az országgyűlési élet tisztasága és erkölcsi színvonala a parlamentárizmus fő pillére. Ezt meg kell értenie mindenkinek, főleg azoknak, akik nem akarják ezt megérteni, akik sokszor tudatosan is túlteszik ezen magukat, noha vannak Íratlan szabályok is, nem kellene tételes törvénynek lenni, hogy bizonyos dolgoktól tartózkodjanak azok, akik tagjai a parlamentnek. De ha nem megy másként, csakis kodifikációval, akkor most már halaszthatatlanul elő kell venni ezt a letárgyalt és megszavazott javaslatot és minél előbb törvényerőre kell emelni. Az, hogy a felsőház viszszaküldte módosításra, ma még nem fontos, hiszen a fennálló törvényeink szerint ma még a felsőház megkerülésével is törvényerőre lehet emeltetni, pláne, ha a bizottság legutolsó jelentését a Ház többsége magáévá teszi újra. Ennek semmi akadályát nem látjuk és a mai kormányzat, amikor oly szépen sorjában váltja be programját, akkor mintegy Idegészítésül már most, mielőtt a többi reform erőre eemlkednék, vigye keresztül ezt az elfelejtett, de már elfogadott javaslatot. Kell, hogy már most tisztább közélet alakuljon ki a törvényhozásban, kell, hogy minden olyan vélt, vagy valódi sérelem kiküszöböltessék a törvényhozás tagjainak életéből, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogv az összeférhetetlenség kritériumait reáhúzhassák. Minden eszközt meg kell ragadni ahhoz, hogv a parlamentárizmusunk valódi legyen és ne olyan kényelmes utánzat házi és egyéb használatra," nincs szüksége egyik kormcinyzatnak sem arra, hogy az országgyűlés tagjait magához láncolja, függőségbe hozza valamilyen módon, állasokkal, dotációkkal és kijárásokkát. Mert csak egyetlen paragrafust idézünk még ebből a törvényjavaslatból, amiből sok minden érthető lesz és amiből az utóbbi évek, hónapok és hetek eseményei is könynyen megmagyarázhatók lesznek. íme: „19. §. összeférhetetlen helyzetbe jut az országgyűlés tagja, ha kormányzati vagy közigazgatási hatóságoknál pénzért, bármily más előnyért vagy ellenszolgáltatásért, bármily minőségben (mint közvetítő, ügyvéd, megbízott, képviselő, szakértő, tanácsadó, stb.) más érdekében bármily ügyben szóval, vagy írásban eljár vagy beadványt előterjeszt. Az összeférhetetlenség akkor is megvan, ha az országgyűlés tagja nem személyesen, hanem megbízottja útján jár el, vagy tudatosan türi, hogy harmadik személy reá hivatkozzék. Tehát nem fordulhatnak elő akkor olyan esetek sem, amit fentebb megemlítettünk egy honosítási eljárással kapcsolatban és még sok-sok más nem fordulna akkor elő, amely ma méltán és joggal hívják ki maguk ellen a kritikát és segítenek aláásni a parlamentárizmus eszméjét és intézményét. Ugyanígy intézkedik e javaslat 14. §-a abban az irányban, hogy nem lehet tagja olyan vállalati igazgatóságnak sem képviselő, sem felsőházi tag — ugyanis az összeférhetetlenségi javaslat hatálya kiterjed ugyanígy a felsőház tagjaira is (úgy látszik, ezért nem ment keresztül annakidején!) —, amely vállalat az államtól az 1907. évi III. és az 1931. évi XXI. törvénycikkek alapján bizonyos kedvezményekben részesül; ezek az úgynevezett állami kedvezmények. így végig az egész vonalon, az összeférhetetlensági törvényjavaslat kiterjeszkedik minden olyan vonatkozásra, ahol ez a fogalom egyáltalán felmerülhet. Ez a javaslat enm vesztette el az aktualitását, sőt ellenkezőleg, soha olyan nagy szükség nem volt erre, mint most. Meg vagyunk győződve arról, hogy Károlyi Gyula gróf, aki akkor mint miniszterelnök hozta ezt a javaslatot a Ház elé, hogy most a felsőházban elért súlyánál fogva ott is keresztülvinné. Nagy kár, hogy akkor nem tudta elérni. Az üzleti és politikai életnek a protekcionizmus folytán bekövetkezett szerves összefüggése teremtette meg az angol nyelvben a „lobbying" fogalmát. Lobby a parlament folyosója. Lobbying az üzletemberek tülekedése a parlament folyosóin ama koncokért, amelyet a protekcionizmus mellett az államhatalom juttathat. De ez a szó jelenti egyúttal az üzletembereknek a tülekedését az egyes kormányzati ágak hivatalainak folyosóin. És miután a folyosókról a hivatali szobákba vezető ajtók nem egyforma könnyedséggel nyílnak mindenki számára, jelentkeznek a folyosói támogatók mellett az ajtónyitogatók, akik a protekcionizmussal járó bürokratikus nehézségekkel szemben képesek átsegíteni. (ÉBER Antal: „Szabadkereskedelem és protekcionizmus" 1938.) 8