Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - Napirendre kell tűzni az összeférhetetlenségi törvényjavaslatot

Az államvasutak jelenlése 1936—37 évről Néhány szó Senn Olló államlilkárról — Nagy eredmények, kis elismerés — Polilika és munka — A Maleosz-ügy — A MÁV eredmé­nyei számokban A sajtóban most jelent meg Senn Ottó dr. ál­lamtitkárnak, MÁV elnök-igazgatónak a jelentése az államvasutak 1936—37. üzletévről és ez adatok alapján örömmel konstatálták, hogy igen kedvező képet mutatnak a számok erről a legnagyobb és legfontosabb állami üzemről, minden vonatkozás­ban. Ezt az alkalmat jónak látjuk először is arra felhasználni, hogy egy szerény megjegyzést tegyünk Senn Ottó államtitkár úr érdemes és igen értékes személyét illetően. Ugyanis már korábban szóvá akartuk tenni, még annakidején a költségvetési tár­gyalásoknál, hogy a MÁV ügyei igen biztatóan ala­kulnak az utóbbi években, annak ellenére, hogy sú­lyos helyzetben vagyunk, hogy ezt a gyönyörű in­tézményünket hihetetlen trianoni terhek sújtják és veszélyeztetik állandóan, s mégis ennek ellenére ez az üzem egészséges, fejlődőképes és tulaj donképen: hasznothujtó. Egyetlen vasút úgyszólván Európá­ban, amelyik nyereséget tud kimutatni, mégpedig komoly, jelentős nyereséget, — ha elvonatkoztat­juk a trianoni vis-major terheket. Erről soha nem beszél senki, pedig ez nagyon fontos. A másik része pedig a dolognak az, hogy amióta Senn Ottó dr. államtitkár vette át az üzem vezetését, e pár év alatt különösen javult a MÁV helyzete. Ezzel kapcsolatban már a múltkor, az emléke­zetes idegen államfői látogatások alkalmával szóvá akartuk tenni, hogy nem találtuk Senn Ottó nevét a külföldi államfők által adományozott kitünteté­sek listáján. Nem tudjuk, hogy ennek mi az oka, mi csak arról vagyunk meggyőződve, hogy egy ilyen kitüntetés kijárt volna a MÁV elnökigazgatójának, függetlenül személyétől, hanem kizárólag azért, amiért egv ilyen kitűnő intézmény élén áll. Az az­tán megint más kérdés, hogy miért nem mutatkozik meg belső kitüntetésben is az, hogy ő ilyen jól, ilyen óriási értéket reprezentáló eredményekkel ajándékozza meg az országot. Azt tudjuk, hogy nem érdem, ha valamelyik magas funkcionáriusunk hi­vatalát lelkiismeretesen, kifogás nélkül látja el, tölti be, ez természetes, önmagától értetődő valami, mint ahogy a katona köteles szolgálatát lelkiismeretesen ellátni, ezért elismerés nem jár. De amikor most már évek óta azt látjuk, hogy Senn Ottó édlamtitkár úr nemcsak kötelességszerűen látja el hivatalát, hanem átlagon felül is nagy érdemeket szerez mun­kásságával, akkor mégis csak felvetjük a kérdést. mi az akadálya, hogy ez külsőleg is ne jusson ki­fejezésre, holmi magasabb elismerésben. Mert ha Senn Ottó szerény egyéniség is, ha ő nem politizál, hanem csak dolgozik és jól dolgozik s nem azért, hogy munkájáért külön elismerést kapjon, ezt el­hisszük és tudjuk is, de mégsem őt kell megkérdez­ni ebben a vonatkozásban, hanem enélküJ is meg kell, hogy kapja a megérdemelt elismerést. így pél­dául, amikor a kereskedelmi minisztérium kötele­kében ő a rangidősb államtitkár, egész termés/eles­nek venné a magyar közélet, ha kitűnő munkájáért legalább a királyi titkos tanácsosi címben részesül­jön, amire már több esetben volt példa az állam­titkári karban. Miért maradt ez el eddig? Mert ö nem politizál, hanem csak dolgozik, s nagyon jól dolgozik?! Meg vagyunk győződve arról, hogy neki a legkellemetlenebb, hogy mi ezt szóba hoztuk, de kötelességünk az osztó igazság érdekében is, elte­kintve szerény egyéniségétől. A másik fontos kérdés, amit már oly sokszor szóvátettünk a MÁV ügyeivel kapcsolatban, hogy miért nem likvidálják le már a .UATEOSr-kérdést, amikor végeredményben már rég elhárultak mind­azok a politikai akadályok, motívumok, amelyek ennek az útjában állottak, s amikor meg vagyunk győződve arról, hogy éppen Senn Ottó vezetése alatt álló államvasút olyan intézménnyé emelné a motoros teheráruszállítást — ha teljesen szabad ke­zet kapna az átszervezésre, ha visszakapná minden természetes jogát a MÁV! —, hogy még a ma fenn­álló aránylag igen kicsi deficit is eltűnne a MÁV mérlegéből és akkor valódi világcsodaként állana előttünk ez az intézmény, óriási jövedelemmel, a trianoni terhek ellenére is deficitmentesen. Az el­következő időknek ezt is meg kell hozni, adjanak teljesen szabad kezet az elnök-igazgatónak a MÁTEOSz likvidálására és a MÁV kebelén belül való újjászervezésre. Egyébként a most közzétett jelentésből a kö­vetkező számokat és adatokat közölhetjük: A jelentés szerint a vonalak üzleti hossza az év végén 7823 kilométer volt, az összes vonatkilométer­teljesítmény 42,339.843 vonatkoliméter volt, 1.8 mil­lió vonatkilométerrel több, mint az előző évben. Eb­ből a személyszállító vonatokra 32.1 millió, a teher­vonatokra 10.2 millió vonatkilométer-teljesítmény esett. Az elegytonnakilométer-teljesítmény, amely az utasok és a szállított áruk súlyán kívül az utasok és az áruk továbbításához felhasznált kocsik és beren­dezések súlyát és a szállítási út hosszát foglalja ma­gában, az elmúlt évben 11.4 milliárd elegytonna-kilo­métert tett ki, 1 milliárd elegytonna-kilométerrel többet, mint az emuit évben. Az elszállított áruk tonnasúlya 23,058.310 tonna volt, 12.4 százalékkal több, mint az előző évben. Az elszállított áruk tonnakilométere 2.96 milliárdot tett ki. A kiviteli forgalom 1,656.337 tonna volt, 32 szá­zalékkal több, mint az előző évben. Az importforga­lom 2,148.629 tonnát tett ki, 2.23 százalékkal keve­sebbet, mint az elmúlt évben. A fizető utasok száma 71,154.744 volt, 5,988.819-cel, vagyis 9.19 százalék­kal több, mint tavaly. Az utazóközönség körében na­gyon népszerű filléres gyorsvonatok vonatkilométer­teljesítménye 71.662 volt, 3.85 százalékkal nagyobi). 9

Next

/
Thumbnails
Contents