Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - Napirendre kell tűzni az összeférhetetlenségi törvényjavaslatot

Rovatvezető : Fehér Andor dr. Napirendre kell tűzni az összeférhetetlenségi törvényjavaslatot Most mult egy éve, 19817 január 1-i számunkban jelent meg egy cikk e hasábokon Panka Károly dr. képviselőházi könyvtárigazgató tollából, ahol megemlékezik az útközben elakadt összeférhetetlenségi törvényjavaslatról és egyben felveti azt, hogy be kellene újra vezetni a parlamenti esküt, amely azelőtt, még a rendi országgyűlés idejében szokásban volt nálunk is. Akkor csak rövid kis megjegyzésben regisztráltuk e cikk bevezetésénél, bogy mi lett a sorsa ennek az elsikkadt törvényjavaslatnak. Az utóbbi időben mind többször hallatszottak hangok úgy a Házban, mint a nagy közvéleményben is, hogy napirendre kell tűzni végre ezt a kérdést újra, iíletve végre definiálni kellene az annakidején olyan sok és nagy munkával már letárgyalt képviselői összeférheteltenségi törvényjavaslat ügyét. Tudvalevőleg Károlyi Gyula gróf egyéves miniszterelnöksége alatt nyújtotta be a Házba 1932. március 1-én Zsitvay Tibor dr. akkori igazságügyminiszter ezt a törvényjavaslatot, amelyet a Ház több napon keresztül le is tárgyalt, majd a felsőház elé került, ahol bizonyos változtatásokat indítványoztak rajta. Erre újra visszakerült a Házhoz, a bizottság elé került 1933 június 14-én, ahol újra letárgyalták és a tárgyalás eredménye az lett, hogy a bizottság a megszerkesztett jelentésében azt indítványozta, hogy a Ház utasítsa el a felsőház módosítási indítványát. Ez a jelentés 1938 június 27-én kelt és lett a Ház elé terjesztve. Azóta semmi nyoma nincs többé ennek az egész ügynek, holott most már ennek közel öt teljes éve. Érthetetlen előttünk és érthetetlen ez sokak előtt is, miután annakidején főleg a közvélemény nyomása alatt került szőnyegre ez a törvényjavaslat és az azóta elmúlt idők még jobban hozzájárultak ahhoz, hogy a közvélemény újra és újra sürgesse ezt a függőben hagyott törvényjavaslatnak az elővételét. Nem tudjuk megérteni, mi lehet ennek az oka, illetve ha áttanulmányozzuk ennek a törvényjavaslatnak az elfogadott szövegét és főleg annak remek indokolását és rövid áttekintést teszünk az elmúlt öt év politikai és gazdasági történetén, akkor valahogyan találunk erre magyarázatot, mert azt látjuk," hogy a képviselők nagy része olyan hihetetlen és érthetetlen összeférhetetlenségi helyzetbe kerültél: és élnek jelenleg, ami valóban erősen veszélyezteti az egész parlamentáris rendszert, amelyet oly szépen fejteti ki az igazságügy miniszter e törvén vjavaslat indokolásában. Csak röviden akarunk néhány szemelvényt közölni ebből a szinte feledésbe merült javslatból és annak indokolásából, hozzáfűzve azt is egvbeu, bogy az indokolásból tisztán és értelmesen világlik ki az is, bogy ezt az összeférhetetlenségi javaslatot az akkori kormányzat egyik legfőbb alkotmányjogi reformnak tekintette, hiszen az indokolásban egy rangba helyezte a felsőház és a választójog reformjával, mindegyikéi az igazi parlamentáriznuis egyegy pillérének tartva. Most, amikor nap nap után jelennek meg a napisajtóban — sajnos, fölei; az ellenzéki lapokban, mert e lapok körül nem tapasztalható semmiféle összeférhetetlenség! — éles támadások egyes képviselők ellen, akik eljárásaiknál erősen súrolják az összeférhetetlenség kritériumait, így pl. legutóbb Nánássy Imre dr. egyik idegen honos ügyében teljesített érthetetlen eljárását, akkor kézenfekvő, hogy magunkévá kell tenni a/l az álláspontot, hogy ez így nem mehet tovább. Eltekintve azoktól a képviselőházi felszólalásoktól, vagy benyújtott javaslatoktól, amelyek most már mindsűrűbben urgirozzák ennek a törvényjavaslatnak a napirendre tűzését, vagy azoktól a közszájon forgó alapos értesülésektől, amelyek ;?('/' szerint sorolják fel azoknak a képviselőknek a neveit, akik anyagi előnyökért olyan ügyekben járnak el, amelyekben nem lenne szabad, akkor lel kell vetnünk azt a kérdést, hogy mikor kerül mar sor végre ennek a törvényjavaslatnak a kodifikálására? Hogy miért sürgetjük ezt, annak indokolására előbb szószerint idézzük ennek-az elsüllyesztett törvényjavaslatnak a következő indokolási részét: „Az országgyűlési rendszer az alkotmányosság leglényegesebb alkotórészei, a nemzet uralmát jelenti a törvényhozásban. Minthogy fejlettebb műveltségi fokon a nemzet uralma lehet egyedül tartós alapja az állami életnek, az országgyűlési rendszer bizonyára még hosszú időkön át lesz a formája a nemzeti akarat megnyilvánulásának. Az országgyűlési rendszer megfelelő kiépítése azonban igen sok nehézséggel jár. Ez a rendszer az idők folyamán sok visszásságot vetett felszínre, melyek sokszor magának a parlamentárizmusnak hitelét fenyegették. Az országgyűlési rendszernek vannak komoly betegségei, amelyeket vizsgálnunk és orvosolnunk kell, ha nem akarjuk az egész rendszert veszélyeztetni. Az országgyűlési redszerrel kapcsolatban a fontos kérdéseknek egész tömege vetődött fel és vár megfelelő megoldást. Ilyen kérdések például a kéttáblás rendszer és annak helyes kidolgozása szervezet és hatáskör tekintetében, a választókerületi beosztás és a választó testületek kérdése, a választójog és választhatóság, a választási eljárás (jelölés, titkosság, arányosság, választásvezetés, stb.) a választási bíráskodás, a mentelmi jog, a pártrendszer, a házszabályok és a Ház fegyelmi hatalma, slb. Mindezeknek a kérdéseknek a helyes megoldása igen nehéz feladat, pedig a helyes megoldáson múlik a parlamentáris rendszer tekintélye s jövője. Az országgyűlési rendszerrel kapcsolatosan felvetődött kérdések közé tartozik az összeférhetetlenség kérdése is. Az országgyűlés függetlensége, az országgyűlési élet tisztasága és erkölcsi színvonala a parlamentárizmus főpiílére. Ha ez a pillér megdől, összeomlással fenyegeti az egész épületet. S a 7