Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 1-2. szám - A 2 pengős parasztnapszám

A végeredmény a következőkben foglalható össze: Szükséges a földmüvelésre 202,497.100 m-nap Erdőgazdálkodáshoz (saját becsi.) 10,000.000 A nem termő területek kezeléséhez (saját becslés) 1,000.000 A rossz élelmezési viszonyok miatt a teljesített munka értékkevesblet 2G%-a (saját b.) 40,000.000 Az összes szükséglet ezek szerint 253,497.100 m-nap Jó mód, előrehaladott kor, stb., stb. miatt nem dolgozik 300.000 keresőnek felvett egyén, férfi és nő vegyesen átlag évi 175 munkanapot számítva, (saját becslés) 52,500.000 Felhasználatlanul marad tehát évente 71,003.785 Ez 4:1 arányú férfi és női munka teljesítési időre átszámítva körülbelül 275,000 férfi és 125.000 női munkaerő-felesleget jelent. Mindezeket előrebocsájtva, most vizsgáljuk meg a kérdést arról az oldaláról, hogy mit jelent az őstermelésnek pénzben a 2 pengős napszám, ha a szükségesnek ítélt munkaerőt igénybe veszi és hogy mi módon lehetne a feleslegként mutatkozó 400.000 földművesmunkást munkához juttatni a munkaadó és a munkásosztály hátránya nélkül. A magyar őstermelés nyers hozadéka 1936-ban 1.3 milliárdra esett vissza, s az itt foglalkoztatott munkások átlagos férfinapszáma a földművelésügyi minisztérium megállapítása szerint, élelem nélkül 1.40 P volt. Az őstermelés céljainak szükséges, az állattenyésztés figyelembevétele nélkül, évente 253,497.100 férfinapszám pótlásához kellene á 60 f 152,098.260 P 71,003.785 felhasználatlanul maradó napszámra á 2 P 142,007.570 P Összes napszámbér-szaporulat volna 294,105.830 P, amely összeg, ha az értékesítési viszonyok változatlanok maradnának, az őstermelést hozadékának cca. 50 százalékától fosztaná meg. Amit, tekintettel arra, hogy ma a földjáradék a békebeli 6—7 százalékról 1—0.5 százalékra csökkent, elgondolni is képtelenség. Sajnálatos tényként kell elfogadni, hogy a földbirtok eltartó ereje a tervezett napszámbér emeléséhez nem elegendő. Éppen ezért annak, aki a földművelő munkásság anyagi helyzetével törődik és megjavítását kormányzati programmcélul tűzte ki, első kötelessége azt a 400.000 mezőgazdasági munkanélkülit, amely alkalmas lehet a mezőgazdasági napszámbérek még további csökkenésének előidézésére is kikapcsolni a munkakinálat versenyéből, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a földművesmunkást hozzákötik a földhöz. Ma a földbirtok fele 1.145 tulajdonosé. Viszont 4,900.000 lakos él az őstermelésből, akiknek 73 százaléka munkás és törpebirtokos, akik a mezőgazdasági napszám-keresetre rá vannak utalva. S miután alkalmazni nem lehet őket, földtulajdonosokat kell belőlük csinálni, de csak olyan mértékben, hogy birtoka csupán mindenkor jelenlevő, megélhetési tartalékot biztosítson a bérmunkából származó bevétel esetleges csökkenése esetére. Meg kell teremteni az apró kapitalistákat, hogy eltűnjön a proletár és vele a földvagyon elleni gyűlölet és hogy a kisvagyon érdeke végre egy síkba kerüljön a nagybirtokkal. (Különben soha nem kezdődik el annak a nemzetfenntartó középosztálynak a kiformálódása, amely a liberális gazdálkodás jegyében elpusztult gentryt hivatott pótolni.) A munkanélküliek elhelyezésének tehát megvan a lehetősége s az nem más, mint a tulajdonjoggal való csökkentése a munkakinálatnak és mint ilyen, csupán birtokpolitikai feladat, kizárólag pénzkérdés, amellyel szemben a földtulajdonosok, ha a kormány meg akarja valósítani, ellenvetést sem tehetnek, mert a telepítési törvény ehhez módot nyújt. A tervbevett munkabérek felemelését is el lehet érni, de csak ipar- és kereskedelempolitikai intézkedésekkel, amelyeket azonban előbb törvénybe kell iktatni. Ennek százféle útja van és csak a jelentősebbeket sorolom itt fel: Minden érdekcsoport, vagy társulás feloszlatandó, amelynek célja vagy működésének eredménye az őstermelés megdrágítása. A gazdahitel-ellátás megszervezése és függetlenítése minden más foglalkozási ágtól. A devizagazdálkodás megszüntetése és exportfelesleg őstermelési célokra való felhasználása. A védővámos irányzat és preferenciális szerződések helyett visszatérés a szabad kereskedelemhez. Az egyenlő teherviselés érdekében a tőke láthatatlan jövedelemszerzési lehetőségeinek megszüntetése. A gyáripari zártszám felállítása és a gyáripart támogató szubvencióknak az őstermelés részére való átengedése. A földtulajdonnak és a hozzá tartozó felszerelésnek, mint termelőeszközöknek fokozott védelme. Nem a távolságok és a fajták, hanem a szállított áru értékéhez igazodó tarifapolitika. Az őstermelés iparosítása és annak racionalizálásához szükséges adómentes beruházások engedélyezése. Olasz mintára mezőgazdasági munkabér-kiegészítő-alap létesítése a család védelme céljából a 10 százalékot meghaladó vállalkozási jövedelmek megadóztatása révén, stb., stb. Mindezekkel csak azt akartam szemléltetni, hogy a 2 pengős paraszt-napszám lehetséges, de annak teljesítéséhez még igen sok törvényhozási intézkedésre van szükség; nem a földbirtokosok önzésén múlik annak a hiánya, nem érdemlik meg tehát, hogy az ú.n. mezőgazdasági munkásosztály nyomoráért őket hibáztassák. A közölt cikkek minden esetben szerzőik felfogását tükrözik vissza és a leközlés ténye még nem jelenti a lap irányát, különben is a lap semmiféle irányzat szolgálatában már hivatásánál fogva sem állhat. A szerkesztésben a parlamentárizmus egyik alapvető, — az „audiatur et altéra pars" elvét — valamint a programmunkban lefektetett célkitűzéseket követjük. 6