Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 13-14. szám - Kossuth Lajos mit irt 100 évvel ezelőtt a közteher viselésről a földbirtok eloszlásról a zsidótörvényről?

„Az ausztriai császári cím nem a német Birodalomhoz tartozó örökös tartományokra (t. i. az úgynevezett Ausztriára), hanem Ő Felségének ezektől független államaira gyÖkeresíttetik, azért a hahsburgi német-örökös tartományok viszonyát a német-római Birodalomhoz nem érinti és így felvételének kérdése a német birodalmi gyűlés hatáskörébe nem tartozhat. . Az 1800. év állami aktáiban (lásd Staatsrathsakten, Staatsarchiv, Wien) olvashatjuk, hogy az „ausztriai csázári méltóság csakis ő Felsége független államai komplexumában gyökerezik", vagyis a magyar szt. Korona országaiban; továbbá, hogy ő Felsége német — nem pedig osztrák — örökös országainak hűbéres viszonya a német-római Birodalomhoz, valamint azoknak címei is változatlanok maradnak. A császári méltóság csupán magára az uralkodó személyére vonatkozott. „Hiányzott a reális közjogi tartalma". A császárság nem más, mint eszmei fogalom", állapította meg dr. Nagy Ernő már a mult században, de sajnos nem vonta le ebből a következtetést, vagyis, hogy azt a magyar törvényekben és tankönyvekben kifejezésre juttassák. T. i. a császári korona nem birt állami jelleggel, azon egyszerű okból, mert egy egységes osztrák birodalom annakidején egyáltalában nem létezett s ígv az valójában nem volt más, mint csak egy szimbolikus Habsburg-házi korona, amiről mi nem tudunk — és mindvégig az is maradt. Ez volt az oka tehát többek közt annak, hogy evvel a koronával se I. Ferenc, se fia V. Ferdinánd, sem pedig I. Ferenc József, se IV. Károly király magát meg nem koronáztatta". Kossuth Lajos mit irt 100 évvel ezelőtt a közteher viselésről, a földbirtok eloszlásról, a zsidótörvényről? (Pesti Hírlap 1841. szept. 15.) „Legújabb törvényeink között leginkább kettő van, mely a végrehajtásban igen szomorító jelenetekkel találkozott. Egyik az országos ajánlatokról, másik a zsidókról szól. A nemzeti színházra tett ajánlatnak másfél év alatt még negyedrésze sincs behajtva! Pirító, szégyenítő állapot! Egyrészt azonban annak következése, hogy a közterhek kivetésének fontos kérdése határozatlanabbal a világon tán sehol sincs, mint minálunk, kik azt gondoljuk, szőröstől, bőröstől elnyeletünk, hahogy a boldogtalan titkolózás misztifikációjából kilépünk; de legyen csak szabad megismerkednünk birtok- s adóbeli viszonyaink statisztikájával, merjünk csak egyetlen bátor lépéskét a homályködből ki a napfényre, s alig leszünk megfogni képesek, miérthogy azt már régen nem tevénk. Közbevetőleg szólva, holmi tisztválasztási tekintetecskék imitt-amott oly káros hatást gyakorolnak a nemesek által viselni tartozott közadó s országos ajánlatok behajtására, hogy mi csekély nézetünk szerint igen jónak tartanok a szabadon választott adószedőket holtig meghagyni hivatalukban; s csak halál vagy hivatalos visszaélés esetében restaurálni. Ami pedig a zsidókróli törvénycikkelyt illeti: igen gyakran volt alkalmunk adatokat idézni, miként hiusítja meg a gyakorlat mindazon szépenhangzó elveket, mik a törvény hozásakor humanitásunk dicsőségét Európaszerte hangozzák. Eddig azonban az ellenszegülés legtöbbnyire csak a városok körében maradt, melyeknek némelyike oly energiát fejtett ki a törvény ellen, minőt más ellen, ami nem törvény, kifejtve nálunk sohasem láttunk. Most már megyében is van ilyen példa. Nemes Zemplén vármegye legközelebb, az 1729:XII. törvényre támaszkodva a zsidókat az aszuszőlőlevéltől s aszuborcsinálástól eltiltotta. Nem akarjuk ezúttal a véleménynek, melyre e határozat épült, statusgazdasági oldalát taglalgatni, sem a hegyaljai borkereskedés hanyatlásának különben is igen világos okait fejtegetni; azt sem akarjuk mutogatni, hogy ha e határozat a borhamisítás megelőzése végett hozatott, nemcsak a kitűzött célt nem éri el, de még a más köpenyegéveli takarózás erkölcstelenségét is felidézi pedig ha egyrészt a kereskedést ily határozatokkal szabályozni akarásra olyasmit lehetne felelni, mint ama Iondoni kereskedő Jakab király fenyegetéseire felelt, midőn egész alázattal kérdezé: vájjon a Themsét Londontól elásatja-e? másrészt tagadni nem lehet, hogy azon szabály mindenek közt a legboldogtalanabb, amely erkölcstelenséget idéz elő, — mindez mellőzve, miután mindennél legelőbb a törvényesség oldalát szeretjük tekinteni, igénytelen véleménnyel csak annyit mondunk: hogy az 1840:XXIX. törvény, mely a kereskedést a zsidóknak kivétel nélkül megengedi, s utolsó szakaszában minden e törvénnyel ellenkező törvényt, szokást, rendeletet vagy határozatot eltöröl s megszüntet, sokkal világosabb, mintsem ennek ellenében eltörölt régi törvények nyomán a törvényhozás akaratját bármi nézetből is meghiúsítani szabad volna." * A Brassói Cellulosegyár rt. igazgatósága az 1937. üzletévre vonatkozó mérlegülésén elhatározta, hogy a június 30-án mlegtartandó közgyűlésnek részvényemként 1.50 pengő osztalék kifizetésire fogjavaslatot tenni. A tálrsaság a Zemesti Cellulosegyáirnáll bírt érdekeltségét 1938-ban értékesítette, amely ügylet az 1938-as üzletévre vonatkozó mérlegben kerül elszámolásra. * A Magyar Élet- és Járadékbiztosító 1680 pengő tiszta nyereséget ért el. A tagok száma 164.792-ről 209.802-re emelkedett, Sternád István kiváló szervező tevékenysége tehát: a mult évben is eredményesnek bizonyult. * A Magyar Vasúti Forgalmi Rt. június 30nátn tartandó közgyűlésén javasolni fogja az igazgatóság, hogy az 1937. év folyamán 9 millió pengő alaptőke mellett elért 662.270 pengő tiszta nyereségből részvényenikint 1.50 pengő osztalék fizettessék. Leírások: vasúti kocsikra 421.543 pengő, ingatlanokra 7.200 pengő. A vállalat bruttójövedelme 1.68 millió pengő volt. *) Fizetett közlemények 94