Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 13-14. szám - Idegenforgalmunk csődje

Idegenforgalmunk csődje Előre kell bocsátanunk, hogy az, ami jelenleg az idegenforgalom terén nálunk bekövetkezett, az semmikép sem 1'ulyománya illetékeseink idegenforgalmi tevékenységének, vagyis panaszuk nem lehet, mintha nem tettünk volna meg minden lehetőt abban az irányban, hogy idegenforgalmunk emelkedjék. Sőt határozottan állíthatjuk, hogy kár volt minden erőki fejtéséit ezen a téren és amikor éppen ezeken a hasábokon már évekkel ezelőtt tiltakoztunk az ellen, hogy az idegenforgalom emelése szempontjából közületeink, akár az állami, akár az autonómiák áldozatokat hozzanak, miután nem tartottuk nemzetgazdasági szempontból sem indokoltnak az ilyen áldozat meghozatalát, hanem ellenkezőleg károsnak ítéltük azt. A Konjunktúrakutató intézet kiadásában megjelent idegenforgalmi tanulmány csak a pontos igazolása annakidején felállított tételünknek, amelyszerint az idegenforgalom emelése céljából hozott áldozat nem egyéb gazdasági szempontból, mint a dömping néven ismeretes gazdasági folyamat. Kifejtettük annakidején — így legutóbb éppen a tabáni gyógyszálló építésének az első tervezete alkalmából — hogy amidőn az autonómia áldozatokat hoz az adófizetők pénzéből az idegenforgalom emelésére, akkor nem tesz egyebet, mint egyszerű dömpinget indít el, mert az semmikép sem lehet egészséges gazdasági eredmény, ha az idejött idegenek a közületeknek bizonyos öszszegű fejkvótába kerülnek, miszen már évekkel ezelőtt kiszámították statisztikusok, amikor megindult nálunk az idegenforgalmi-epidémia, hogy az idegenforgalom emelése céljából kiadott összegek, akár az autonómiák, akár az állam részéről, tehát minkét esetben az adófizetők pénzéből, akkor egy-egy hozzánkjött külföldi nekünk magunknak fejenként kettőszáz pengőnkbe került. Ennyi esett az ideérkezettek számaránya szerint egy-egy idegenre az értük kifejtett áldozatokból. Erre azt feleték a nagy „szakértők", hogy igen ám, megtérül ez az összeg, mert az idegen pénzt hoz és itt költekezik, amiből az iparnak és a kereskedelemnek van haszna. De nem szabad megfeledkezni arról az egyszeregyről sem, hogy amennyiben csökkentenénk ittlwn a keresők adóterheit, akkor mégjobb és még egészségesebb gazdasági folyamat állana be, sokkal jobb, mintha az így szubvencionált, szinte vendégfellépti díjat élvező idegen hozzánk jön és itt költeni méltóztatik. Mert ha ezek hoznak is nekünk „értékes valutát és devizát" nem szabad elfelejtenünk azt az igazságot sem, hogy ezeket a devizákat csakis úgy használhatjuk fel, ha azokat — külföldön költjük el. Márpedig ilyen drága devizára nincsen szükségünk, mert a gyáriparnak szükséges devizákat sokkal jobban, szabályozottabban tudjuk az exportból kitermelni, úgy a mezőgazdasági, mint az ipari exportból, s főleg pénzügypolitikai szempontból sokkal olcsóbban. Nyugodjanak bele azok is, akiknek az idegenforgalom nemcsak mint jelszó, hanem mint üzlet is kitűnően bevált, főleg azoknak, akik ezzel üzletszerűen foglalkoznak, hogy az idegenforgalmi devizatermelésre nincs szüksége gazdasági életünknek. Mert amikor azt látjuk, hogy az idegenforgalmi éveink közül a legjobb évben is, mint volt az 1937-es év, több, min! 11 millió pengő deficit mutatkozott az ide behozott és a tőlünk kivitt devizamérlegben, akkor mégis csak gondolkozni kellene azon, hogy itt valami nincs rendben, s változtatni kell ezen a cifra nyomorúságon. Meg kellene fordítani régen már az egész idegenforgalmi üzletpolitikánkat és olyan irányba terelni, hogy főleg a tőlünk való • kiutazást kellene megnehezíteni és nempedig az ideutazást szubvencionálni drága, súlyos pénzeket felemésztő külföldi propagandával. Mert úgy véljük, senki sem vonhatja kétségbe azt, hogy minden erőfeszítés, minden fillér, amit arra adunk ki közületi pénzekből, hogy külföldön propagandát csináljunk a maygar idegenforgalomnak, teljesen irreális valami és legtöbb esetben igen kétséges eredményű. Hiába adjuk ki a drága pénzeket külföldi irodáknak hirdetésekre, plakátokra, külföldi újságíróknak és orvosoknak itteni látogatásra, mégsem tudjuk megakadályozni azt, hogy ugyanakkor, amikor a külföldi lapokban hirdetéseink megjelennek, ugyanakkor ne jelenjenek meg olyan politikai cikkek, amelyek egész egyszerűen elriasztják a külföldit attól, hogy idejöjjön hozzánk. Óriási hibát követnek el azok, akik nem számolnak a nemzetközi politikával az idegenforgalom terén, ez egy olyan komponens, amit nem lehet kifelejteni a kalkulációból, a tervekből. Pedig ha egy kis mérleget készítünk arról, hogy mi is tulajdonképen ma a helyzet ebben a tekintetben, akkor tisztán és világosan állhat előttünk az alapja annak, hogy ma nálunk az idegenforgalom szerényen kifejezve „megcsappant". Csak egy momentumot kell kiemelni ebből a szempontból és akkor mindjárt tisztán áll előttünk egy olyan következmény, amire nem számítottunk, amivel nem is számolhattunk és ami lényegében valóban indokolatlan is, de a politika, az politika. így például amióta nálunk az ú. n. zsidótörvényt megalkották, azóta a nyugati demokráciák sajtója olyan fegyvert kovácsolt ellenünk, állítjuk, hogy teljesen indokolatlanul, miután ez az ország még ma is a nyugalom szigete, mint már évek óta, viszonyítva ahoz, amit más külföldi államokban tapasztalhattunk akár a közelmúltban is. De hiába, akár üzleti indokokból, akár a politikai ellenszenvből történt mindez, tény az, hogy ezzel nem tudunk megbirkózni bármilyen idegenforgalmi propagandával ezekben az országokban, pl. Angliában is. Szerepet játszik természetesen nem kis mértékben az osztrák bekebelezés óta előállott bizonytalan közép-európai külpolitikai helyzet is, mely utóbbi olyan fejlett idegenforgalmi gócokat is tönkretett egyelőre, mint voltak eddig a cseh és osztrák fürdők 95