Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 11-12. szám - Kötelező munkaszolgálat munkatáborok?

valahol munkás kézre volna szükség, az az országos központban való bejelentés után a hozzá legközelebb eső munkatáborhói küldené ki a megfelelő munkáscsapatot. Ugyanígy fennáll ez arra az esetre is, ha valamelyik fővárosi, vagy vidéki gyár keresne munkást, akkor csak az országos központhoz kell fordulni és az intézkedne a rendelkezésére álló állandó létszámjelentés alapján, amelyben mindig szakmailag is szerepelnének az egyes vidéki munkaközpontokban dolgozók létszáma, kora, képesítése stb. Az utazás a munkaközpont vezetőségének nyilt parancsával, ingyenes volna, mintahogy a kötelező jelentkezés alkalmával az országos központ is így osztaná széjjel az emberanyagot illetőségi hely szerint. * Cikkünk csak vázlatos, szinte elgondolás, min- , den alaposahb terv nélkül, mert nagyjából a lényeget szeretnénk kifejteni. És ez nem más, mint figyelembevéve azt, hogy a szociális gondoskodás köréhe tartozik az is. hogy ma mindenki foglalkoztatva legyen, akár a magángazdaságban, akár pedig így a közület részéről. Ez utóbbi azonban nem szólhat időre, hanem csakis arra az időtartamra, amíg a magángazdaság is feltudja szívni foglalkoztatása köréhe. Ugyanígy a szellemiek is találhatnak éhben a kerethen nekik legjobban megfelelő foglalkoztatást, miután az egyes csoportoknak és munkaválfajoknak az irányítása szellemi munkát is igényel, tehát itt nem azon van a hangsúly, hogy az egyetemi hallgató, pl. a mérnökszakos ásót és kapát vegyen a kezéhe, hanem igenis tudásának és képzettségének megfelelően az alája rendelt 8—10, vagy nagyobb, csoportot irányítsa az előírt munkaterv szerint, amelyhez neki is kell érteni. Ugyanígy a munkaközpontokban leiállítandó kisipari műhelyekben történne mindazoknak a munkaeszközöknek a javítása, karbantatrtása, apróbb munkaeszközök előállítása, amelyre szükség van mindig, vagy pl. a bakancsok javítása, foltozása, a táhorha beosztott szakmunkások részéről stb. stb. Tehát így sokkal jobban megtalálja mindenki és mindenféle foglalkozási ág azt, amihez ért és amit tanult, mintahogy a mezőgazdasági munkálatokban teljesen felesleges "volna szakképzett iparost, vagy pláne diplomást, foglalkoztatni, amikor az sokkal jobban megtalálja munkaterrénumát a szellemi irányításban. Hogy aztán miként szabályoznánk az időt, vagy miként oldanák meg a családos, gyermekes munkanélküliek foglalkoztatásának a kérdését, főleg ahhól a szempontból, hogy annak családját is el kell tartani, arra a gyakorlat adna megfelelő elintézést. Az is bizonyos, hogy a közület részéről hozott áldozatok hamar meghoznák a gyümölcsöt is, mert abban a pillanatban, hogy nincs meg a munkapiacon az a hatalmas kínálat emberi munkaerőben, ami ma van, akkor a munkabérek önmaguktól emelkednének és ezzel emelnék a fogyasztást is, valamint elősegítenénk azoknak, az eddig a munkaközpontokban foglalkoztatottaknak is, az elhelyezkedési lehelőségét a magángazdaságban. Mindezeken felül pár év múlva ezek a munkaközpontok alapjaivá válnának az új községek alakulásának, ahova családokat tudunk telepíteni. Az egész szervezetet fel lehet úgy állítani, hogy az semmikép sem sértené a magánvállalkozási lehetőséget, mert a meginduló országos útépítési munkálatok amúgyis elég munkáskéznek fognak kenyeret nyújtani, mintahogy a vízszabályozási munkálatok is hasonló előnnyel bírnák. Nem tudjuk és nem ismerjük a kormányzat elgondolásait ezen a téren, de hisszük azt, hogy végre organikus megvalósulás elé kerül és ezzel is egyik gyógymódja lesz a nyugtalanság levezetésének. Természetesen hozzá fog jrulni a milliárdos beruházási kölcsön felhasználása is, azonban fellétlenül kell fedezetet találni ebben a keretből arra, hogy megszervezzék és felállítsák, a legjobb tervek szerint, az országos kötelező munkaszolgálatot, megfelelő mnkaközpontok felállításával. Mindezekben pedig a legfontosabb az illetékesség szerint felállítandó csoportok, mert ezzel gondol juk elsősorban is elérni azt, hogy a főváros területét ne lepjék el a vidék munkanélküliéi Nagy szerep vár ebből a szempontból az ellenőrző közegekre, nehogy bejelentés nélkül olyanok bujkáljanak, akik semmikép sem akarnak dolgozni, hanem a munkanélküliségi);'!) egy külön kényelmes, lógós foglakozást látnak és ezen az úton jutnak el a bűnözéshez. Kíváncsian várjuk az illetékes hely erreirányuló intézkedéseit. Véleményünk szerint eddig törvénytárunkban rendelkezünk mindazokkal az érvényben lévő törvényekkel és miniszteri rendeletekkel, amelyek alkalmasak ezt a kérdési rövid úton. tehát újabb kodifikációs út elkerülésével, megoldani. Személyi hír. Ezúton közöljük nib. olvasói nk'kal. högy ifj. Temple Rezső dr. volt ország-gyűlési képviselő, aki lapunk alapításában rísztvett ée azóta is lapunik be^lső munkatársa, sőt három éven keresztül főszerkcszője volt, most ismét aktíve vesz részt munkán'kban és június 1-től kezdve, mint felelős szerkesztő jegyzi a lapot. e Amikor Lloyd George 1910-ban, mint pénzügyminiszter, a munkanélküliek biztosítását terjesztette az angol parlament elé és erre külön 300 millió pengős felhatalmazást kért, így indokolta meg: „Ez a költségvetésünk tulajdonképpen a háború költségvetése. Mi háborút üzenünk a nyomornak és a züllöttségnek. És ha, tisztelt Ház, ezen az úton haladunk, akkor remélhetjük, hogy a jövő nemzedék előtt a nyomor és az azzal járó erkölcsi romlás, az elkorcsosodás olyan ismeretlen lesz Angliában, mint jelenleg a farkas, melyet szép országunk erdeiből már rég kiirtottunk!" S neki volt igaza. Három évtizeddel előbb volt Anglia, mint más állam. És most is előbb van . . . 97