Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 11-12. szám - A mezőgazdasági hitel problémái

líteni, hogy 20 eves törlesztés esetén — kat. holdanként 250 pengő kölcsönt számítva, — az évi annuitás 17.50 pengő, 25 éves törlesztés eseten pedig 15.10 pengőt tenne ki. Ezt a terhet a mezőgazdaság feltétlenül elbírja, amit igazol az, Országos Magyar Gazdasági Egyesület üzemstatisztikai bizottságának kiadványában megjelent „Mezőgazdaságunk üzemi eredményei a: 1935. évben" cimíí munka, mely szerint a mezőgazdasági üzemeknek a tiszta hozama az OMGE üzemstatisztikai bizottsága által 1935-ben megvizsgált 359 kis-, nagy- és középüzem eredményei alapján kat. holdanként 23.39 pengő volt. A tiszta hozamot úgy számították ki, hogy a nyers hozamból az üzemköltségeket levonták. Dacára annak, hogy a Gazdaságkutató Intézet jelentése szerint a mezőgazdaság vásárlóereje 1936-ban az előző évihez képest több, mint 8%-kai, 1937-ben pedig 5%-kai emelkedett, azért nem szabad a mezőgazdasági hitel esetében évi 3.5, vagy 4 százaléknál magasai)]) kamatot kalkulálnunk, mert beköveikezhetik megint egy depresszió és akkor a gazdák ismét nem tudnának elegei tenni kötelezettségeiknek. ad. 6.) Szerintem leghelyesebb lenne, ha ezeket a mezőgazdasági kötvényeket az Országos Földhitelintézet bocsátaná ki és látná el az ezzel kapcsolatos feladatokat (szelvénybeváltás, sorsolás, stb.). Természetesen a kötvények plasszírozása révén rendelkezésre álló összegeket az intézet a gazdatársadalom rendelkezésére bocsátaná, a már említett feltételek mellett. Az állam által kezelt kamatkülönbözeti alap pedig az Országos Földhitelintézetnek térítené meg az 1.5%-os különbözetet az intézet által nyújtott kölcsönök után, Indokolttá teszi, hogy úgy a kötvénykibocsátás, mint a kölcsönök nyújtása azOszágos Földhitelintézet útján tötéhfék az a domináló szerep, amelyet az intézet jogelődei ügy a háború előtt, mint a közelmúlt években a mezőgazdasági hiteligények kielégítése terén betöltöttek. (Jelenleg a földbirtokot terhelő körülbelül 300 millió jelzálogos kölcsönből 128 millió P az Orsz. Földhitelintézet jogelődjei által nyújtott kölcsönökből származik.) Továbbá a kormányzat éppen azét létesítette a bárom altruista bank fuzióiából az Országos Földhielintézetet. hogy birtokpolitikai célkitűzéseiben hathatósan támogassa. A mezőgazdasági hitel nyújtása pedig kimondottan birtokpolitikái céloka szolgál. ad. 7.) A kölcsönnyújtással kapcsolatban még egy nagyon nehéz kédésre szeretnék kitérni, arra, miképpen lehelne biztosítani azt, hogy csak olyan részesüljön ebből a kedvező feltételű kölcsönből, akinek személye, szorgalma garancia arra, hogy a kapott kölcsönt legjobb tehetségéhez képest kizárólag hasznos beruházások céljaira fogja felhasználni. Ez a kérdés annál is inkább fontos, mert a múltra vonatkozólag nagyon szomorú tapasztalataink vannak. Kitűnik ez György Ernő dr.: „A mezőgazdasági hitelviság tanulságai" című tanulmányából, amely a Közgazdasági Szemle 1937. évi május—június havi számában jelent meg. Rámutat arra, hogy az elmúlt években felvett kölcsönöknél határozott könnyelműség mutatkozott úgy az igénybevett hitelek nagysága, de még talán ennél is fokozottabb mértékben azok felhasználásának módja tekintetében. Szerinte a mezőgazdaságot terhelő összegek nagysága és a kölcsön felvételi tempója arra enged követketetni, hogy a hitelek legnagyobb része nem nyert produktív beruházási célokra felhasználási. Például az 1929—31. években Konkoly-Thege adatai szerint a nettó terhek összege 466 millió pengővel emelkedett, a beruházások tőkeegyenlege pedig Matolcsy és Varga adatai szerint 3 millió pengő mínusszal zárult. Az 1926—31-ig terjedő 6 éves időszakban a mezőgazdaság által igénybeveti kölcsönök György Ernő számításai szerint a következőképen használtattak fel: hasznos beruházásra lett fordítva mindössze 10%, fogyasztási szükségletekre és a gazdálkodás körében mutatkozó deficit fedezésére 22%, befektetésekre, építkezésekre, házvásárlásokra 10%, a kölcsönterhek fedezésére 10%, és földvásárlásokra 48%. Dr. Makay Ödön is szegedvidéki lokális adatgyűjtése alapján arra az eredményre jutott, hogy a mezőgazdaság által felvett hitelek aránylag meglepő kis mértékben szolgálták a termelés fokozására irányul. általános nemzetgazdaségi érdekeket, ámbár, az ő számításai kedvezőbb képet adnak. Makay adatai szerint az igénybevett kölcsönök 40 százaléka ingatlanállomány szaporítására, 20%-a produktív befektetésekre, 20 százaléka beltelki házak vásárlására, 20%-a pedig a fgyasztási (családi) jellegű, deficit fedezési célokra nyert felhasználását, tehát a produktivitás szempontjából valamivel kedvezőbb képet mutat a György Ernő által megállapított átlagos adatoknál. Nagyon érdekesek Gesztelyi Nagy László adatai, arra vonatkozólag, hogy még Kecskemét vidékén is, amely vidék pedig a termelés átállítása terén vezető szerepet töltött be az országban, az igénybevett hitelek felhasnálására túlnyomóan nem produktív célokai szolgáll. Dr. Judik József a Nemzeti Bank igazgatója: „A mezőgazdasági hitel kérdéséhez" című tanulmányában (megjelent a Mezőgazdasági Közlöny 1938. évi januári számában) is hangsúlyozta, hogy a háború utáni eladósodás úgy nagysága, mint az adósságcsinálás célja mellett komoly veszélyeket rejtett magában s a mezőgazdasági hitelügy egészséges fejlődését akkor is veszélyeztette volna, ha nem következett volna be a világgazdasági válság. Ebből a tényből le kell vonni szerinte is azt a tanulságot, hogy a mezőgazdasági hitelpolitikának az eddiginél nagyobb figyelmet kell szentelni, hogy a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátott hitelek az általános gazdaságpolitika célkitűzéseivel összhangban, gazdaságosan használtassanak fel és igénybevételük ne lépje túl az észszerű korlátokat. Vizsgáljuk most meg, melyek volnának azok a módok, és eszközök, amelyek az adott lehetőségekhez képest legjobban biztosítanák a folyóstíandó kölcsönök teljes egészében produktív célokra való felhasználását. Véleményem szerint egy mezőgazdasági hitelügyi tanácsot kellene felállítani, amelynek feladata volna megállapítani elsősorban azokat az irányelveket, amelyeknek feltétlenül érvényesülniük kell a köcsönök produktív felhasználása terén. A tanácsnak tagjai lennének a földművelésügyi kormányzat képviselője, a mezőgazdasági érdekképviseleti szervek, az Országos Mezőgazdasági Kamara, a Faluszövetség, továbbá a Gazdaságkutató Intézet, a Külkereskedelmi Hivatal, valamint a hiteltnvujtó Országos Földhitelintézet képviselője. Természetesen a tanács csak akkor tudná feladatát teljesíteni, ha állandóan informálva van a tényleges, a reális helyzetről. Ugyanis országrészenként, vidékenként, időnként a helyzet más és más lehet és a beruházásoknak az adott tényekkel számolnia kell. Ezt biztostíaná elsősorban a tanács tagjainak összetétele. Azonban az eddigi kereteket tovább kellene építeni. A mezőgazdasági termelés irányítását kellene megvalósítani. Arra gondolok, hogy minden faluban legyen egy gazdasági vezető, aki csupán a falu gazdasági ügyeivel foglalkozik. (Termelés fejlesztése, a megfelelő értékesítés biztosítása.) Természetesen a falu gazdasági vezetőjének olyan embernek kell lennie, aki nemcsak a termelés terén szakember, hanem a megfelelő kereskedelmi ismeretekkel is rendelkezik. Amellett élethivatást kell, érezzen erre a pályára. Minden ténykedésének arra kell irányulnia, hogy a falu népének boldogulását elősegítse, amelynek hivatott gazdasági vezetője. A földmüvelésügyi minisztérium kötelékébe tartozna és szá75