Törvényhozók lapja, 1938 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1938 / 11-12. szám - Kornis Gyula az új házelnök

Kornis Gyula, az új házelnök Nagyon ajánlunk egy tartalmas müvet képviselőink figyelmébe. Nem új, nem most jelent meg ez a munka, van talán már négy éve annak, hogy a sajtót elhagyta. Szerzője Kornis Gyula, a címe: „Az államférfi". Nem tudjuk, hogy hová osszuk be ezt a munkát, hiszen ebben a formájában, az anyag feldolgozásában, a „meglátásban" párját ritkítja a világirodalomban. Ha ugyan régi, nagy államférfiakról szól, mégsem életrajzok, nem portrék, hanem nagy tudással és mélyebb meglátással megalkotott szellemi mű. Nem akarjuk most felfedezni Kornis Gyulát, vagy reklámot csinálni négy év előtti munkájának, csak fájlaljuk azt, hogy nem mindenki ol vasta el azok közül, akiknek el kellett volna olvasnia. Mindezt pedig abból az alkalomból vetjük itt most fel, hogy a t. Ház Kornis Gyulát osztatlan bizalommal emelte az elnöki székbe — Szilágyi Dezső utódaként. Hiszen ennél többet nem is kellene mondanunk, de nem mehetünk el emellett az alkalom mellett, hogy ne próbáljunk néhány ecsetvonással Kornis Gyuláról portrét festeni, szeretnők néhány egyszerű, keresetlen szóval letenni tiszteletünket az egyetemi professzor, a képviselő, az ember, az igazi tudós munkaasztalára, oda, ahova e választás után egész biztosan garmadával érkeztek az üdvözlések, jókívánságok, sokja ugyan sablonszerű, de a többsége egész biztosan szívbőlfakadó. Azt mondja művében Kornis Gyula, hogy „az államférfiaknak a holtak, az élők és meg nem születtek szemével kell látniok". S eddigi pályafutása azt mutatja, hogy Kornis Gyula igazi államérfi, olyan államférfi, aki tudásával, munkájával, szellemi adottságával érte el eddig azt, amit elért és mégis maradt az aki volt, az egyszerű ,tudós pap-professzor, aki önbizalommal és valami megnyugtató derűvel nézi a világot, félreismerhetetlen nála az egészséges optimizmus és kedves nála a munkabírás. Sokoldalú tudása, -hatalmas műveltsége adja neki azt a tisztánlátást, amellyel a legkomplikáltabb embert tudja mindenen átható szemeivel meglátni: a homo politicus-t Tanulhatnának sokan könyvéből és ezért ajánlottuk az elolvasásra azoknak, akik eddig nem olvasták el. Hogy mennyi igazság, mennyi realitás és mennyi megismerés van ebben a müvében, azt csak néhány szóban akarjuk jellemezni. Ami az ő politikai lelkületéhez a legközelebb áll, azt idézi Aristotelestől, amikor azt mondja: az államférfinál három jellemző tulajdonság kell, hogy meglegyen, a fennálló alkotmányhoz való ragaszkodás, a vezetés feladataihoz szükséges legteljesebb képesség, jellemesség és igazságérzet. Államférfi csak az, akiben él a hivatástudat, s az eszmény. S mindez időtlen idők óta mindig ugyanaz, minden korban egyformák voltak az államférfiak, a nagyok és sekélyesek, egyforma a tömeg, a nép. De ügyesen tárja elénk a nagy államférfiak mellett a kicsiket is, a forradalmárokat, az intrikus politikai Jágókat, vagy az egészen kicsiket, az ügyeseket, akiknek nincs eszményük, hanem csak napról-napra élnek, az alkalmi célok után futnak és ezek a politikájukat az emberek gyenge oldalára építik fel, íme, így is lehet „érvényesülni", de ezek nem államférfiak, hanem — saját szavainkkal jellemezve, pohtikai csepűrágók. S ha most Kornis Gyulát, mint a Ház elnökét szeretnénk néhány szóval jellemezni, szóval nem a tudóst, aki a bölcselet három olyan gazdag ágazatában van otthon, mint amilyen a pszihológia, az etika és a logika, hanem az embert, a parlamentáris politikust, akkor talán legjobban egy külföldi példával tudjuk őt megközelíteni. Noha Szilágyi Dezsőt említettük elődeként, de hiányzik belőle e nagyságunknak marconasága, igazságos ridegsége, az igazságnak olyan kíméletlen alkalmazása. Mi úgy érezzük, hogy a legjellemzőbb hasonlatot külföldön találjuk meg, az angol parlament egyik régi speakerében, aki ugyan nem volt olyan nagy és közismert államférfi, nem volt olyan történelmi nagyság, mint Szilágyi Dezső a magyar politikában és nem volt olyan tudós, mint Kornis Gyula, de angol volt, az angol parlament elnöke, olyan időszakban, amikor Gladstone volt a miniszterelnök. Brand-nek hívták. Híressége onnan ered, hogy ő volt az, aki a t. Ház tekintélyére, igazságosságára és az angol nemzet félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan érdekére támaszkodva merészelte a mult század nyolcvanas éveiben egyetlen elnöki deklarációval letörni az obstrukciót, amire nem volt házszabály. Nem volt más eszköze, mint az igazság, s a megfellebbezhetetlen elnöki tekintélye. S deklarációját, amellyel elrendelte ötnapos mechanikus vita után a szavazást, az angol parlament, amire még nem volt példa, hatalmas többséggel és éljenzéssel fogadta el. S ugyancsak ez volt az az elnök, aki egy ülésen, amikor Gladstonet, az államférfit, az indulat elragadta és egyik ellenzéki szónoknak odavágta: alávalóság; rendíthetetlen nyugalommal csengetett rá és nyilatkozott az einöki székből: „Én nem hiszem, hogy a miniszterelnök úr ragaszkodni fog ehhez a kifejezéshez . . ." És Gladstone azonnal felállt, megkövette a Házat. Mi ilyennek képzeljük el Kornis Gyulát is az elnöki székben. Igazságosnak, nyugodtnak, aki minden oldal felé meg tudja tartani az elnöki szék tekintélyét, hiszen eddigi alelnöki múltja is ezt mutatja. De a t. Ház nagy bizalma a megválasztásnál is ezt bizonyította, politikai felfogásra való tekintet nélkül és ez mindent megmond. Sőt ez többet mond, mint amit itt mi néhány sorban felvázoltunk! . . . 73