Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 9-10. szám - A vidéki közületek pénzkezelési felülvizsgálatát a legfelsőbb állami számvevőszék hatáskörébe kell utalni

már múltkor rámutattunk és felvetettük azt, hogy szüntessék meg a részvénytársasági formát, alakítsák át egyszerű köziizemmé és helyezzék teljesen a vármegye auto_ normájának az ellenőrzése alá. Ha pedig ekkor úgy találják, hogy nem jövedelmez, hanem csak ráfizetéssel jár, akkor pedig szüntessék meg, mielőtt nagyobb áldozatot hoznak a köz pénzéből. A vidéki közületek pénzkezelési felülvizsgálatát a legfelsőbb állami számvevőszék hatáskörébe kell utalni Általános föltűnést keltett annakidején Vargha Imre dr.-nak, a legfelsőbb állami számvevőszék elnökének, egyik beköszöntő beszédében kifejtett az az álláspontja, hogy célszerűnek tartaná, ha a vidéki közületek vagyonkezelésének a felülvizsgálatát szintén ,a legfelsőbb állami számvevőszék munkakörébe utalnák. Ez a kijelentés' mintlia feledésbe merült volna és semmi kezdeményezés nem történt ebben az irányban ezidéig. Tekintettel arra, hogy az ezzel kapcsolatos p-robllémál még más forimában sem kísérelték megoldani, idfezarűnek véljük, ha most ezt a kérdést napirendre tűzzük. A belügymiinisztériumi már régebben tervezi, hogy a vidéki közületek pénzkezelési rendszerét hatályosabb ellenőizés alá! helyezi, értve ezalatt bizonyos racionalizálási és sém.atiizáló folyamatot, de ezeken felül 'bizonyos preventiv rendszer bevezetését is. Miután a vidéki közületek vagyonkezeléséneik a felülvizsgálata több minisztérium felügyelete alá tiartozúk jelenleg, igen komplikáltunk latszik egy olyan rendszernek a bevezetése, ami elsősorban is a miai lehetetlen helyzetet megváltoztatja, azonkívül pedig központosítja is. A legegyszerűbb lenne, természetesen erre a célra egy teljesen különálló szervnek a felállítása olyan mintára, ahogyan például a Pénzintézeti Központ eszközli tanintézeteinek a törvényes ellenőrzését revizori gárdájávai. Nemcsak egyszerű, de igen célirányos is volna, azonban ez igtetn költséges lenne és ismét naivban szaporítaná a hivatalnokok szálmát. Miután a kérdést mégis valahogyan tető alá kell hozni, mindent összevetve, mégis csak az a megoldás látszik a legkézenfekbőbbnek, amit Vargha államtitkár úr pendített meg. Most. hogy alkalmunk volt áttanulmányozni a legfelsőbb állami számvevőszéknek legújabb zárszámadási jelentését, abban örömmel fedeztük fel azt. hogy az új elnök bizonyos újításokat hozott be, eltekintve a nagy anyagot felölelő jelentés tömörebbé tételétől, de a régi sablonoknak is bizonyos modernizálásával és mozgékonyságával, azt bizonyítja, hogy igen jó kezekbe kerülne a vidéki közpénzek kezelésének az ellenőrzése a legfelsőbb állami számvevőszék hatáskörében. Ennek semmi akadálya nincsen, mert akkor, amikor a számvevőszék a minisztértiumok alá tartozó hatóságok vagyonkezelését is jogosult ellenőrizni. A számvevőszék elnöke nyitva hagyja jelentésében ezt a problémát és igen érdekesen mutat ra erre a lehetőségre, amikor a következőket mondja a helyszíni ellenőrzés bevezetésével kapcsolatban: ,,.Minthogy a szóbanforgó helyszíni ellenőrzés a gyakori a tbafn teljesen bevált, tÖrvénybeiiiktalá-áimk tlmi sem áll útjában. Ez ügyben mindössze oly törvényhozási 'rendelkezésre van szükség, amely szerint ,a minisztériumok és az alájuk tartozó budapesti utalványozó hatósáigok (üzemek) számvevőségei felmentetnek az államfí számvitelről szóló 1897 :XX. t.-c. 108. á-ában említett utalványozási és megszüntetési jegyzékeknek (vagyis kiadásokról vezetett, könyvekből kivonatoknak) szerkesztése és havonként a legfőbb állami számvevőszékhez való belküldése alól. mert az ellenőrzést a leufőbb állami számvevőszék az említett számvevőségnél, azaz a helyszínén, az ott vezetett könyveknek és nyilvántartásoknak átvizsgálása útján végzi. (!) Tekintettel arra. hogy gyakorlati szempontok nem indoklják, hogy a törvényhozás ezzel az ügygycl haladék nélkül foglalkozzék, célszerűbbnek látszik az ez ügyre vonatkozó javaslat előterjesztésével még várni, addig, amíg má- rokontermészetű ügyek is megérnek a tön ényhozási szabáyozásra." íme tehát az állami számvevőszék új elnöke máris újítást hozott be. sőt igen hatályos és praktikus újítást, mert meuniividíti a bürokratizmus útját, könnyebbséget is hoz. munkatöbbletet spórol meg, egybetol icen ifinoman megjelöli azt a lehetőséget, amikor a törvényhozási szabályozásra céloz, hogy ez a rendszer másfelé is kiterjeszthető lenne, legalább is mi úgy értelmezzük a ..rokontermészetű ügyek" jelzőjét. Szeitény véleményünk szirint igenig megérett már az ügy arra. hogy törvényhozzé-i szabályozást nyerjen mindjárt a vidéki közületek vagyonkezelésének az ellenőrzésével együtt és ezért tűzzük hasábjainkon napirendre. A közeljövőben sorozatos oikkckben founuilk ezzel foglalkzni ós igyekezni fogunk illetékesek figyelmét felhívni ennek 11aladéM a 1 a n megkonstruál ására. Vám-béke tárgyalások a főváros és Pestmegye között A Pestkörnyéken lévő gyáripari üzemeket és Budapest élelmezését kiszolgáló termelőket közvetlenül érinti az a vámdíjszabás, amely Budapest határain van érvényben. Évtizedes követelése Pestkörnyék lakosságának, hogy a főváros mondjon le erről a bevételről és engedje érvényesülni az ipart és mezőgazdaságot, amely égetően rá van utalva arra, hogy árucikkeit Budapesten elhelyezhesse.. A vámok eltörlése érdekében Pest vármegye folytat éles harcot a főváros ellen és hosszas csatározások után végre sikerült elérni azt, hogy úgy a vár. megye, mint a főváros új díjjegyzéket állít fel, amelyet azután közös értekezleten próbálnak összeegyeztetni. Nagy vonásokban már el is készült a vármegyei vámszabályrendelet tervezete. Ez a szabályrendelet-tervezet valóban egyszerűsítené a városi vám kezelését, mert mindössze három vámdijtételt ismerne és pedig nyersárú, félkészárú és készárú. A székesfőváros területére behozott nyersáruk után egy mázsa mennyiségig 10 fillér lenne a vám a vármegyei tervezet szerint, 10 mázsáig 20 fillér, annál magasabb menyiség után 40 fillér. A félkészárúnál egy mázsáig a vámdíj 20 fillér lenne, 10 mázsáig 40 fillér, azontúl 60 fiíTér, a készárúnál pedig egy mázsáig^O fillér, 10 mzásáig 80 fillér, azontúl pedig / pengő 20 fillér. Kétségtelen, hogy óriási a különbség a főváros és a vármegye vámszabálytervezete között. Pest vármegye mindent elkövet, hogy lehetőleg egyszerűen kezeihetö vámszabályrendeletet léptessenek életbe és hivatkozik arra, hogy békében a városi vámdíjszabályrendelct mindössze 21 díjtételt ismeri, semmi szükség nincs tehát most kétezer díjtételre. A Kereskedelmi és Iparkamara vezetői is a legélesebben ellenzik a főváros által készített szabályrendelet-tervezetet. 69