Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 9-10. szám - A telepités pénzügypolitikai vonatkozásai [2. r.]

Sürgősen likvidálni kell Pestvármegye részvénytársasági bányáját A főispán miért nem tagja az igazgatóságnak? — Milyen az 1935. évi mérleg — Osztalék és tartalékolás Múlt számunkban szóvátettük a Pest- és Nógrádvármegyei egyesített kőbánya és útépítési r. t. furcsa és szokatlan konstrukcióját, főleg abból a szempontból nézve a dolgot, hogy teljesen felesleges egy ilyen köziizemnek a részvénytársasági forma, mert :ha erre az üzemre szükség van, akkor sokkal egyszerűbb és egyenesebb minden tekintetben, ha a vármegye az üzemét egészen nyíltan veszi kezelésbe, teljes mértékben átengedve az ellenőrzést a megyei törvényhatósági bizottságnak. Semmi indok nem szólhat amellett, hogy a jelenlegi forma továbbra is fenntartható legyen, vagy arra egyáltalán szükség legyen. Amit mi kifogásoltunk, főleg az autonómia vezető tisztviselőinek igazgatósági tagságát, azt teljes mértékben továbbra is fenntartjuk, sőt most, hogy első cikkünk után több levél érkezett hozzáértők részéről hozzánk, még fokozottabban kell hangoztatnunk és illetékeseket kell kérnünk, hogy ezt a jelenlegi formát haladéktalanul szüntessék meg. Így elsősorban is Preszly főispán úr figyelmét kell erre felhívnunk, aki nagyon jól ismeri ezt az ügyet, sőt ő volt az, aki évekkel ezelőtt kilépett az igazgatóságból, valamint, aki államtitkár korában nem járult hozzá ahhoz, hogy utóda Karay-Krakker főispán elvállalja az igazgatósági tagságot ennél a megyei vállalkozásnál. Nem ismerjük ebbeli álláspontját és indokait sem, amiért először a saját személyében, később pedig utódjánál nem járult hozzá az igazgatósági tagsághoz, mindenesetre nagyon érdekelne sokakat. Mert hiszen precedens van reá, miután Soldos Béla nógrádvármegyei főispán szintén tagja az igazgatóságnak. Végül pedig a Közérdekeltségek Felügyelő hatóságának a figyelmét kell felhívnunk bizonyos jelenségekre. Noha a felügyelő hatóság hivatalból végigvizsgál minden közüzemet, nem hisszük azonban, hogy különösebb súlyt fektetne a mérlegkészítés módjára. Azok az adatok, amelyek a rendelkezésünkre állanak a bánya 1935. évi mérlegadatai, valamint az igazgatóság jelentése. Mindezekből sajnálattal kell megállapítanunk azt a tényt, hogy nem mindenben szolgál megfelelő adatokkal úgy a mérleg, mint az igazgatósági jelentés. Általában bizonyos „zártkörűséget" észlelünk ennél a vállalkozásnál, amit az is bizonyít, hogy a részvénytársaság mérlegét csakis a két vármegye hivatalos lapjában hirdeti meg, ahol nem rendelkezik azzal a nyilvánossággal, amire szükség volna éppen az ellenőrzés szempontjából. A mérlegkészítés módja, az osztalék nagyságának a megállapítása például az 1935. évi mérleg adatai szerint nem nagyon biztatók, mdntahogy a mérleg többi adatai sem állják ki teljesen a kritikát. Ismerve pedig a szakértők véleményét egy ilyenfajta kőbányavállalkozás jövedelmezőségét illetőleg, kétségbe kell vonnunk a jövedelmezőségét, noha a vármegye bányája nyereséget mutat ki. Miként múltkori cikkünkben megírtuk, most is hangsúlyoznunk kell, hogy szükség van a megyei törvényhatóság szélesebb ellenőrzésére egy ilyen közüzemnél, mert amikor ez a vállalat a megye pénzével dolgozik és a megye a legnagyobb vevője is, akkor nincs szükség arra, hogy részvénytársasági formában zártkörűen intézzék az anyagi ügyeit ennek a vállalkozásnak, így például az 1935. évi mérleg adatait átnézve nyitvamaradtak a következő kérdések, amelyekre nem kaphattunk abból feleletet: 1. a 796.375.10 pengős kőeladási számla bruttó bevételéből több, mint 80%-ot tesz ki a „munkabérek, üzemi anyagok stb." kiadási tétele. A fennmaradó 20%-bó\ futja az adók, értékcsökkenési leírások, tisztifizetések és nyereségek tételei. Ez nem óvatos mérlegkészítési módszer, mintahogy a „Munkabérek, üzemi anyagok stb." számlán feltüntetett 641.687.33 pengős kiadási tétel túlmagasnak tűnik fel akkor, amikor a a „Költségek, tisztifizetés, nyomtatvány" címén beállított 28.436.74 pengős tétel túl alacsony egy bányaüzem vezetésénél. 2. a két bánya, Szentendre és Nógrádkövesd, berendezését a mérleg 428.757.05 pengőben tünteti fel (tehát be van invesztálva az egész 500.000 pengős alaptőke! akkor miért tartalékolnak a ,,nyereségből" a két bányára csak 1500—1500 pengőt? Hiszen a feltüntetett egész 14.915.08 pengős ,,nyereség"-nek a tartalékolása is kevés volna erre a célra! Tudvalévő dolog, hogy egy bányaberendezés értéke még az ócskavas értékét sem közelíti meg, tehát már rég le kellett volna tudni írni az egész berendezés értékét, addig pedig nem reális az „osztalékfizetés", pláne akkor, amikor a főrészvényes úgyis a vármegye, illetve annak bizonyos alapjai, tehát nincs szüksége a 45 filléres osztalékra, viszont ennek ellenében megnyugtatóbb volna, ha ezeknek az alapoknak a pénze biztosabb helyen lenne elhelyezve! Mi az akadálya annak, hogy a bánya a való helyzetnek megfelcöen veszteséget mutasson ki — ami ettől a mérlegtől úgyis csak hajszálnyira fekszik —• miként a magánvállalkozások kezében lévő kőbányák sem tudnak nyereséget produkálni. 3. a mérleg nem tünteti fel külön felsorolásban azokat a költségeket, amelyeket külön közgyűlési határozat értelmében az igazgatósági tagok élveznek honoráriumként, vagyis igazgatósági ülésenként és kiszállásonkén az elnök 150,—, az alelnök 100,—, a többi igaz_ gatósági tagok pedig 50,— pengőt élveznek. Seho' nincs feltüntetve, hogy e címen mennyit fizetett ki a bánya az 1935. üzletévben, pedig sokakat érdekelne ez a költségtétel. 4. a mérleg folyószámlakövetelés címén 200.799.16 pengőt tüntet fel minden közelebbi megjelölés néíkül. Csak nem az ellentétele ez a mérleg 201.000 pengős tartalékalapjának? És így tovább az egész vonalon homályos a mérleg szakemberek előtt, a hozzánemértő bizottsági tagok előtt pedig teljesen érthetetlen. Ez az a jelenség, amelyre 68