Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 9-10. szám - A telepités pénzügypolitikai vonatkozásai [2. r.]

A létszámadatok végösszegeinek változása a következő: Tényleges szolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszáma: 1936/37. évre megállapított 1937 38. évi többlet (+), költségvetés előirányzat vagy szerint szerint apadás (—) az állami közigazgatásnál 74.716 75.967 + 1.251 az állami üzemeknél . . 41.793 41.978 + 185 e gy ti tt: 116.559 U7.945 + 1.436 Állandó munkások létszáma: az állami közigazgatásnál 6.040 6.189 + 215 az állami üzemeknél . . 24.835 27.503 + 2.668 együtt: 31.239 33.692 + 2.453 Nyugdíjasok, özvegyek és árvák létszáma: az állami közigazgatásnál 64.761 66.191 + 1.430 az állami üzemeknél . . 67.375 68.499 + 1.124 együtt: 132.136 134.690 + 2.554 A telepítés pénzügypolitikai vonatkozásai Irta: Imre Gábor dr., közgazda (II.) Németországban a háború utáni másfél évtized alatt egy milliárd márkára tehetők az állami eredetű hitelek és juttatások. A mostani német kormány évente 70—80 millió márkát állít be a költségvetésbe telepítési célokra és évente cca. 100 ezer hektárnyi, vagyis 174.000 kat. hold területet telepítenek be. A telepítési célokra megszerzett földek területe pedig 1919-től 1936. év végéig 1,500.000 hektárra, vagyis cca. 2,600.000 kat. holdra tehetőAz bizonyos, hogy a telepítés áldozatokkal jár, ezt mutatja a német példa is. Pl. a német állam viselte a telepítés finanszírozása kapcsán kibocsátott járadéklevelek árfolyamveszteségének háromnegyed részét, a házbéradó alapból az építkezésekre 1 %-os kölcsönt bocsátott a telepesek rendelkezésére. A birodalom és az állam sokszor vállalták magukra a kamatdifferenciákat, a telepesek terheinek csökkentése érdekében, így a telepesek 5 %-os járadékszolgáltatásával szemben a járadéklevelek kamatozása 7—8%-ot tett ki. Az 1%os építkezési kölcsön után mintegy 4% volt az államnak a kamatvesztesége.* Dacára annak, hogy a német telepítés éppen a gazdasági válság következtében olyan nagyfokú megterhelést rótt a közre és a német államra, mégis nagymértékben járult hozzá az állam gazdasági megerősödéséhez, hacsak a számszerűen megfogható eredményeket is vesszük figyelembe. Valóban megtérül az az áldozat, amelyet az állam különböző költségek alakjában arra fordított. Csak ha az adóbevételek növeléséből származó közvetlen előnyöket tekintjük is, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az állam tisztán pénzügyi szempontból sem járt rosszul. Olaszországban a jelenlegi nagyarányú telepítés tulajdonképpen az 1928. év december 24-i bonifikációs törvénnyel, az úgynevezett Mussolini törvénnyel veszi kezdetét. Ezen törvény rendelkezése értelmében Olaszország 240.000 km2-t, vagyis 24 millió hektár kiterjedésű mezőgazdasági müvelésre alkalmas területéből kb. egyharmadot, vagyis 8 millió hektár kiterjedésű területei nyilvánított bonifikálandó területnek, vagyis olyan * Dr. Kerék: A telepítés félévszázada. területnek, ahol az integrális talajjavítást végre kell hajtani éppen a telepítés sikeres lebonyolítása érdekében. Ezen munkálatokra 7 milliárd Urát irányoztak elő, amely megfelel az akkori árfolyamon számtva 2300 millió pengőnek. Ha ezt az összeget Csonka-Magyarország mezőgazdasági területeihez viszonyítjuk, nekünk legalább 600 millió pengőt kellene fordítanunk telepítésre és ezzel kapcsolatban talajjavításokra, építkezésekre stb. 11 év alatt 4,275.615 hektár kiterjedésű területen végeztek el talajjavítást. 1934 július l-ig Mussolini kormánya 4115 millió lírával járult a talajjavítás előreviteléhez. A talajjavítás eredménye azt mutatja, hogy a bonifikált területen a mezőgazdasági termelés értéke a 25-szörösére emelkedett, míg a hektáronként alkalmazott mezőgazdasági munkások száma 100 —208 között ingadozó minimumról 100—3618 között váltakozó maximumra emelkedett. Ez a tény roppant jelentős, a telepítés szempontjából. A telepítés kérdésének megoldását és ezzel kapcsolatban 10.000 és 10.000 önálló gazdasági kisüzem létesítésének fontosságát a népesedési szempontok is igazolják, hogy az azonos körülmények között és hasonló körülmények között és hasonló intenzitással dolgozó kisbirtok termelőképessége és embert eltartó ereje 50%-kal meghaladja a nagybirtokét. Ez természetes is, mert az ön álló kis családi üzem az, amely teljes mértékben ki tudja használni a családtagok munkaerejét. Móricz Miklós dr. Magyarország 3357 községének népesedési viszonyait vizsgálta meg aszerint, hogy a község szántóterületéből hány százalék tartozik a nagybirtokhoz.* Kimutatta, hogy azokban a községekben, amelyekben nincs nagybirtok a népsűrűség km,-ként 79.6, azokban pedig, amelyekben a szántóknak hattized része tartozik a nagybirtokhoz 49.6. Ha pedig tisztán a szántókerületre kiszámított népsűrűséget vesszük alapul akkor azokban a községekben, ahol a nagybirtokhoz nem tartozik szántóterület egy kiru-szántóterületre 114 lélek esett, míg ahol a szántóterület hattized részben nagybirtokhoz tartozik 82.3. Tehát a népsűrűség a nagybirtoknak a szántókban való részarány növekedésével fordítottan, fokozatosan csökken. Tény — mint Móricz dr. emliíti, — hogy a nagybitrokon élő mezőgazdasági cselédeknél legnagyobb a természetes szaporodás, amit indokolnak ezeknek a földmunkásokénál, a törpebirtokoskénál, esetleg még a kisbirtokosokénál is jobb szociális viszonyai. A tényeleges szaporodásnál azonban már máskép áll a helyzet. Ugyanis azokban a községekben, ahol a szántóterület hattized része tartozik a nagybirtokokhoz a természetes szaporodásnak csak kétötöde marad meg ténylegesen szaporodásként, míg ott, ahol nincs nagybirtok a tényleges szaporodás a természetes szaporodásnak háromnegyed részét teszi ki. Igaz tehát, hogy a nagybirtok községei szapora népűek, de népüket nem tudják megtartani. Ha avval érvelnek, hogy egy jól kezelt nagybirtok több embert tud eltartani, mint egy rosszul kezelt kisbirtok, véleményen szerint ez nem érv a nagybirtok mellett és a kisbirtok ellen, ellenkezőleg rámutat azokra a súlyos kötelezettségekre, amelyeket teljesítenünk kell a kisgazdatársadalommal szemben, hogy rendelkezzék azzal a gazdasági erővel és szaktudással, amely számára az eredményes, intenzív gazdálkodás lehetőségét biztosítja. * Móricz! Miklós dr.: Nagybirtok, népszaiporodás és népsűrűség. Magyar Statisztikai Szemle 1936 április havi ezámá'ban. 64