Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 7-8. szám - Miért nincs Szegednek céltudatos városfejlesztő politikája?

Vármegyék bányája — Áz autonómia tisztviselői, mint igazgatósági tagok — Szellemi összeférhetetlenség — Ha szükség van megyei közüzemre, akkor át kell szervezni sürgősen A háboríi előtt fennállott néhány állami kőbányavállalkozás, ezeket azonban a közvélemény nyomába folytán megszüntették, no és azért, mert állandóan de(Eicittel dolgoztak. Annyira nem volt fontos, koigy még ráfizetéssel is indkolatlan versenyt támasszanak a magánvállalkozásoknak. A háború utóin, amikor az újjáépítés megindult, az egyes vármegyék honosították meg újra ezt az intézményt, több-kevesebb sikerrel, de mindenesetre a magánvállalkozások ellenére. A sikertelenség csak ott mutatkozott, hogy a nagy deficiten elúszott a vármegyei útalap tőkéje, mint törtónt ez például' Fejér megyében ,az ajkiai bányánál. Ma már csak bárom, vagy négy megyének van kőbányája saját kezelésben és hasznosításban. Ezek közül legnagyobb Pestvármegyének (egyesítve a szomszédos ÖSógrádmegyéjével) a kőbányája, két teleppel: Szentendrén és Nógiádkövesden. Ez a vállalkozás részvénytársasági formában működik és állítólaig éles versenyt támaszt a magántőkék kezében lévő kőbányáknak, valamint az útépítési vállalkozóknak. Azért mondjuk, hogy állítólag, mert annak ellenére, hogy ebben a vonatkozásban már a Oyütíz is intervenált a kormányzatnál, s ha még sem szüntették meg, úgylátszik, hogy a felhozott adatok nem fedték a tényeket és a közérdek ma még úgy kívánja, hogy ezek a vármegyei közüzemű bányavállalkozások továbbra is megmaradjanak. Ha most ezzel foglalkozunk, akkor elsősorban is ennek a vármegyei közüzemnek a szervezeti megjelenésével foglalkozunk és nem térünk ki azokra a körülménykre, amelyeknél a magánvállalkozások versenytársat látnak benne, miután bennünket kizárólag csak az érdekel, hogy szűkség van-e és ilyen formában az egyes vármegyei autonómiáknak és hogy anyagilag rentáíbili>1'nak mutatkoznak-o ilyen megyei közüzemek. Bennünket kizárólag az autonómia érdeke irányíthat ebben a tekintetben, valamint ami ezzel együtt jár: az autonómia tsztviselőinek etikai vonatkozásai. Áttanulmányozva Pestvármegye kőbányájának jelenlegi szervezetét, illetve megjelenési formáját, sajnálattal kell mindjárt leszögeznünk, hogy ez sehogyan sem fedi azokat a főbb princípiumokat, amelyeket mi igyekszünk képviselni közületi ügyekiben, akár anyagi, akár etikai vonatkozásban. Mert ha valamelyik megyei autonómiának közüzemre feltétlenül szüksége van, akkor az — véleményünk szerint — kell, hogy sokkal hatályosabb közületi ellenőrzés alatt álljon, s ennek mintájául szolgálhatna a főváros üzemeinek a konstrukciója, Mert ebben az esetiben nemcsak az autonómia állandó ellenőrzése alatt áll, hanem a nagy nyilvánosságé alatt is, ami szintén nagyon fontom ebből a szempontból, nem szólva a politikai vonatkozóisokról. Mert amidőn a pártok arányában ülnek benn az autonómia kiküldöttei, azonkívül a szakkérdések helyes ellenőrzése végett meghívott szakemberek, is találhatók, akkor kézenfekvő, hogy ezek a tényezők mind közvetlenül a közgyűlésnek tartoznak felelősséggel. Mindezt sehogyan sem találjuk meg Pestvármegye kőbányájának jelenlegi formájában, miután az részvénytársasági keretben működik, viszont az igazgatóságiban csak a két megye vezető főtisztviselői ülnek benn. Ezt nagyon szerencsétlen formának tartjuk úgy az utonómia mint a főtisztviselők szempontjából. Mert amilyen kitűnői köztiszteletnek ée közmegbecsülésnek] örvendő alispán Erdélyi Lóránt, aki klasszikusan testesiti és védi meg az olyan sok nyomásnak kitett, lassan leporlasztott megyei autonómia elvét a mai nehéz időkben, nem vállalhatja egyedül, csakis tisztviselő társainak kíséretében, a felelősséget, mint részvénytársasági igazgatósági elnök egy olyan kőbánya~vállalkozá£Hál, í-lhol a főrészvényes a megye és a legnagyobb fogyasztó is a megye. Nem vállalhatja ezt a kereskedelmi törvény kötött paragrafusai szerint, mertmás az autonómia érdeke és más egy 'részvénytársasán érdeke, valamint üzleti vonalvezetése. Hiszen a KT, valamint az azóta kialakult joggyakorlat súlyos felelősséget akaszt, egy részvénytársasági igazgatóság nyakába úgy anyagilag, mint erkölcsileg, márpedig azt nem lehet egy megye alispánjától sem kívánni, hogy egy üzleti vállalkozás aktív résztvevője legyen igazgatósági tagság formájában. Nem szólva arról a megnövekeilett támadási felületről, amelyet ez a felemás megjelenési forma önkéntelenül is kitermel a közreműködő főtisztviselők terhére. Hiszen csak vegyük alapul azt, hogy egy-egy kőanyag szállítás a részvénytársasági keretben műkő lő bánya részéről az alispán nevében történik, ugyanakkor a vármegye illetékes szervei az anyagot ugyancsak az alispán nevében veszik át. Ha egyik oldalon meg is adja a teljes lfelmentést a megyei autonómia, de nem adhatják n;eg a másik oldalon a KT paragrafusai ugyanezt. Teljesen felesleges, hogy az alispán álljon a kőbányavállalat élén, mintahogy felesleges a részvénytársasági forma is. Itt egy bizonyos szellemi összeférhetetlneség áll fenn, amit sürgősen meg kell szüntetni. Mert ha szükség van erre az üzemre — vannak, akik azt mondják, hogy nincs — s ezt végeredményben az autonómia dönti el, óikkor tessék közüzem formájában átszervezni, felelős műszaki vezetővel, s az autonómia által kirendelt tfcztvselői, valamint delegált megyegyűlési tagokból álló ellenőizö bizottság felügyelete alatt. Ebben az esetben is lehet honoráriumot megállapítani azok részére, akik ki rendeltetnek, s ha ezt az üzem rentabilitása megengedi. Nincs szükség arrai, hogy az alispán olyan részvénytársaságtól kapjon taniiémet, vagy bármi néven nevezett díjazást, amely részvénytársaság a megye tőkéjével, s a megyének teljesített szállításokból él, vagy hogy egy ilyen részvénytársaiság mérlegeit írja alá, mint felelős igazgatósági tag. Hieaen ennek soha előre nem látott következményei lehetnek, amelybe má:r az autonómiának nincs és nem is lehet befolyása. Még akkor sem, ha a főrészvényes a vármegye. Ezt a konstrukciót minél előbb meg kell változtatni és teljesen a vármegye autonómiájának az illetékessége alá helyezni. „... mert a leggyakrabban valami haldokló csecsemővel jönnek, hogy még élve lássa a doktor, mert há orvos nélkül hal el, hát megbüntetik. Akkor seííítseii az orvos már, miután megpróbáltak mindent, amit a jó szomszédasszonyok és a falu vénei ajánlottak. Nem győzném elsorolni a tapasztaltakat. Csak annyit, hogy láttam csecsemőket, akit hónapokig.tápláltak cuclibau adott forralt borral..." (!) Szikszay Tibor di\ cikkéből (Orvosi Hírlap, 1937. március 25.) 59