Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 7-8. szám - Miért nincs Szegednek céltudatos városfejlesztő politikája?

Wünscher Frigyes dr. üzletpolitikája és — politikája nem aikalmas a szövetkezeti eszme fejlesztésére rélő, hogy ismét a Ház elé kerül vajamilyen szövetkezeti „szanálás", ha ilyen tempóban fejlődik a Szövetkezeti Bolt A most nyilvánosságra került Hangya szövetkezet impozáns mérlege, ahol úgy a forgalom-, mint a r yei eség-emelkedés is jóval meghaladja az előző évit, azt mutatja, hogy az állami támogatás és dédelgeíettség meghozta a gyümölcsét, isajnos, nem tudjuk magunkat túltenni azonban olyátti jelenségeken, amelyeket ebből az alkalomból szóvá kell tennünk. Most eltekintve az ellenzéki sajtónak folyton hangoztatott szólamaitól, hogy a Hangya működése károsan befolyásolja a kereskedelmi réteg életlehetőségeit az exportlehetőségek átvételével, nem bocsátkozunk ennek vitatásába, niem állunk egyik oldal felfogása mellé, akármilyen oldalról legyen is szó, csak két jelenséget hozunk szóba. Mégcsak a szövetkezeti eszme védelmét sem vállaljuk, hiszen ebben az országban vannak erre sokkal hivatottabbak is, itt van mindjárt például magának a Hangyának az elnöke Balogh Elemér, aki Károlyi Sándor gróf gárdájához tartozott fiatalember korában és egész munkás életét ennek az eszmének szentelte., Csak azt kifogásoljuk szerényen, hogy amióta Wünscher Frigyes dr. került a Hangya szövetkezet vezérigazgatói székébe, azóta érthetetlen módon felfokozódtak az állandó támadások a szövetkezetek ellen, s ehhez feltétlenül hozzájárult az új vezérigazgató üzletvezetési és szervezési módszere. Nem tartozik reánk annak megítélése, vájjon ez a módszer teljes mértékben fedi-e a szövetkezeti eszmét és hivatást, erre nézve eloszlanak a vélemények, mert nemcsak a liberális ellenzéki oldalról, hanem egészen komoly, konzervatív szövetkezeti oldalról is hallottunk neheztelést ebben a vonatkozásban, sőt komoly szemrehányást, de e tekintetben sem állunk egyik felfogás mellé sem. Ezt majd eldöntik ők egymásközöU. Ott azonban, ahol már nincs dolga a szövetkezeti eszmének, mint például a politikai porond, hogy ott is napról-napra felbukkanjon a Hangya vezérigazgatójának a neve a legképtelenebb kombinációkkal fűszerezve, ez már aztán sehogyan sem alkalmas vállalatának az elöbbreviteléhez, miután tudjuk jól, hogy egy vállalat nehezen választható külön vezérigazgatójától. Köztudomású, hogy a politika nagyon veszélyes játék ,ahol valóban áll a tétel, hogy ,,cras tibi, hodie mihi", a Hangya vezérigazgatójának egészen más a hivatása semmint a politika boszorkánykonyhájának a receptjeit tanulmányozza, vagy pláne valamilyen csoportban egyéni kedvtelésből résztvegyen. Ebből mindig áthárul valami a vállalatra is. Ha Wünscher Frigyesnek politikai ambíciói vannak, akkor hagyja el a vezéri széket és lépjen nyíltan erre a pályára. Ez az egyik. A másik pedig a Szövetkezeti Bolt nevü áruháznak az ügye, amelyre a szövetkezeti eszme szempontjábjl semmi szükség nem volt és amikor nem is olyan régen éppen egy ilyen kísérletezés adta meg az utolsó lökés ahhoz, hogy Imrédy Béla, az akkori pénzügyminiszter, kénytelen volt a Ház elé vinni azt az emlékezetes 11.6 milliós szövetkezeti szanálási törvényjavaslatot, azzal a rezignált mentegetődzéssel, hogy ez az utolsó. Pedig szerény véleményünk az, hegy egy ilyen nagy befektetéssel létrehozott áruház, amely nem örvend nagy forgalomnak, csakis veszteséggel járhat, ilyen konstrukciójú üzleti vállalkozást csak a magántőke tud életképesen vezetni és a jövő e tekintetben igen szomorú kilátásokat tartogat a szövetkezetek barátai részére. Mert volt már egy ilyen vállalkozása a Köztisztviselőknek, amely nagy kudarccal és ráfizetéssel végződött. Nem vonjuk kétségbe Wünscher Frigyes tehetségét, hiszen mondják, hogy üzletileg igen mozgékony, még a zsidó tökével is lebonyolít á méta üzleteket, ebben sincs semmi dehonesztáló, hiszen az üzlet az üzlet, de a végső eredményt illetően vagyunk kissé bizalmatlanok vele szemben és féltjük a Hangya szép intézményét feszülő ambícióitól. Eddigi múltja csak abból ismeretes, amikor olyan vezér alatt működe a Távirati Irodánál, mint amilyen Kozma Miklós volt, talán jó volna, ha most is sok esetben régi vezéréhez fordulna tanácsért, mielőtt gyors elhatározó mozdulataival valamit csinálna. A Hangya mérlege nem mutatja a jövőt az ő működésével. Caeear nem volt nagy államférfiú, hanem a történelem legnagyobb demagógja. Megszemélyesítette a régi agrártársadalom hagyományaival hareban álló kereskedelmi korszak ragyogó és félelmetes forradalmi erőit. A vallásbeli hitetlenséget, az erkölcsi közömbösséget, a családi érzések híját, a politikai opportunizmust és megbízhatatlanságot^ a ha. gyományok megvetését, a keleti kényelmet, a ragadozó militarizmus^, a spekulációt, vesztegetést, üzérkedést, a demokratikus szellemet, az észbeli elfinomodást, a barbár durvaság első szelídülését, a művészet és tudomány szenvedélyét. Hogy Németország és Oroszország uralkodói ennek a nagy forradalmár nak nevét vették fel, egyike a történelem legnagyobb furcsaságainak. Hogy a korabeli konzcr\atívok gyütölték mint egy szörnyeteget, érthető. Hogy naggyá vált az elmék e nügy áramlatának követésével, a>, nem véletlen vagy csoda műve, hanem a történelem eseményedben lakozó sajátos logikáé. De amikor azzal áltatta magát, hogy akaratát és gondolatát rákényszerítheti korának minden szellemi és társadalmi áramlatára és uralkodhatik r jtuk, akkor mindenkit kiábrándított és átlépték... Ferrero: Július Caesar (1912.) 60