Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 7-8. szám - Miért nincs Szegednek céltudatos városfejlesztő politikája?

pontjából jelentőé. Idetartozik a törvény szentesítésének és a nemesség adományozásának joga; hogy ugyancsak helytelen és felesleges a főkegyúri jog gyakorlásálnak a kormányzói jogkörbe utalása kérdésé­vel a közönséget, vagy a törvényhozást mindaddig foglal­koztatni, vagy azt megkísérelni, amíg a kormány ebben a kérdésiben megelőzőleg Rómában a Szentszékkel megálla­podást nem létesített; hogy az a gondolat, hogy a kormányzó részére jog biztosittaetSék utódjának kijelölésére, úgyszintén az a gon­dolat is, hogy a kormányzói szék mogüiresedése esetében ne az 1926. XXII. t.-c. 48. §áhan helyesen megállapított hatályos jog érvényesüljön, hanem ennek hatályon kívül helyezésével több közjogi méltóság viselőiből újonnan szervezendő valamilfiéle tanáes gyakorolja ideiglenesen a kormányzói jogkört, olyan gondolatok, amelyek annyira szöges ellentétben vannak ősi alkotmányunk kai és annyira sarkaiból fordítanák ki ezeréves történeti alkotmányun­kat, hogy el sem Jehet képzelni ás fel sem lehet tételezni azt, hogy felelős helyen ilyen tervekkel komolyan foglal­kozhassanak," EGYED ISTVÁN dr., egyet, tanár: „A szentesítés jogának a kormányzó részére való biz­tosítás ellentétben lenne alkotmányunkkal annyiban, hogy a szentesítési jogot a királyok isi csiak a szentkoronával való megkoronázás után gyakorolhatták. Alkotmányunk­nak ez az alapelve nemcsak hagyomány és következménye annak, hogy a töulvényszentesités mindig ünnepélyes ki­rályi okirat formájában történt és ilyen okiratot csak a megkoronázott király állíthatott ki. Az 1791 :XII. t.-c-nek az a rendelkezése, hogy a törvények alkotásában csaikí a tör­vényesen megkoronázott király vehet részt, egyúttal egyik legerősebb alikotmánybiztosítékunk ... Ha jogszabályaink­ba n kifejezett precedenst teremtenénk abban a tekintet­ben, hogy törvényt a megkoronázott királyon kívül más is szentesíthet, ezzel legnagyobb alkotmánybiztosítékunk ere­jét gyöngítenénk meg." POLNER ÖDÖN dr., ny. egyet, tanár a M. T. Akadémia tagja: „Ha anagy mértékben széleskörű választójoggá! egy­bekötött esetleges veszélyeknek ellenisúlyozása szükséges­nek mutatkozik;, erre a efslőház jogkörének kiter­jesztése mindenesetre alkalmasabb eszköz mint a fcor­niáiiiyzó jogkörének a törvényalkotással kapcsolatos kiter­terjceztése akkor, mikor a parlamenti kormányzás rendsze­rénél ott is, ahol a királyt megilleti a szentesítési jog (Ang­lia), az az alkotmányos gyakorlat fejlődött kii, hogy a ki" íály u szentesítés megtagadásának gyakorlat fejlődött ki, hogy a király >a szentesítés megtagadásának jogát többé egyáltalán nem gyakorolja, tehát úgy tekintendő, mintha nem is illetné meg." TOMCSÁNYI MÖRIC dr., egyet, tanár, felsőházi tag: „Alkotmányunknak ugyanis a szent koronatanából s az ezzel kapcsolatos koronázás közjogi jelentéséből folyó tétele, hogy osak törvényesen megkoronázott királyt illeti meg a törvény szentesítés és a privilégium- (nemesség) adományozás joga: ezeket a jogokat a koronázás előtt maga az örökjogú király (rex hereditarius) vagy válasz­tott király (írex electus) sem gyakorolhatja s így az eset­leges helyettese sem. (Tripartitum II. r.3. c. 2. §. éa I:r: 3: c: 6: §: 1791 :XII. t. c, szokásjog.) 53 D Q n m Miért nincs Szegednek cél­tudatos városfejlesztő politikája? Szabadtéri játékok és kisbérlők nyo­mora — Gazdag város, ahol nincs semmire „fedezet" — Hol a hiba? Amikor a belügyminisztérium Miskolc város költ­ségvetésének felülvizsgálásánál törölte az idegenfor­galom céljait szolgáló propaganda-hét költségeit, tel­jes mértékben megtudtuk érteni álláspontját, mert az olyan áldozatokat, amelyeket az utóbbi években az egyes vidéki közületek ezen a címen meghonosítottak, céltalannak és gazdaságtudományi szempontból teljesen elihibázottnak tartjuk. Az idegenforgalom jelszava alatt divatossá Vált gazdasági ágazat szintúgy alá van vetve a közgazdaság szabályainak, mint bármelyik ter­melési ág. Vagyis, amidőn ilyesmit közpénzből alimen­tálnak, akkor közeljárunk ahoz a folyamathoz, amelyei köznyelven ma úgy ismernek, hogy „dömping". Azzal a legsúlyosabb következménnyel, hogy ennél az árrom­bolás az adózók pénzéből és nem a magántőkéből tör­ténik. Nem áll arányban az eredmény a 'hozott áldoza­tokkal. A súlyos áldozatokkal importált idegen fogyasz­tása nem eredmény, hanem ráfizetés, mert az a plusz­érték, amit adótehernek hívhatunk, a termelőket ter­heli, hiába emeli a forgalmat, ha ugyanakkor a közterhe is emelkedik ezeknek a propaganda költségeknek a beállítása révén. Ezért világos, hogy mint minden köz­gazdasági tevékenység, úgy az idegenforgalom is csak akkor egészséges és jövedelmező, ha az kizárólag a magántevékenység körében bonyolódik le és nem kö­zületi támogatással. Érthető, ha a súlyos viszonyok között tengődő vi­déki közületek minden lehetőséget igyekeznek megra­gadni, hogy a lakosság helyzetén segítsenek és ennek köszönhető, hogy szinte ujjongva dűlnek be az idegen­forgalmi jelszónak, egyrészt, mert gazdaságilag nem értenek hozzá, másrészt, mert ügyes fezőrök szédítik el őket a statisztikai számok játékával. Nem kis szere­pet játszik ezekben az indokolásban a hiúság kérdése is. így aztán természetes, hogy a görögtüzes potemki­nizmus, a díszes, festett színfalak clhordása után még visszatetszöbben üt ki a nyomor árnyéka. Egészen naiv és szédítő hozzánemértésre valló az az állítás, ami'kor lelkesedéstől fűtött felbuzdulásban egyesek a szegedi szabadtéri játékokat a salzburgi Festspiele-hez akarják hasonlítani. Nem tudják, hogy ez az intézmény több évtizedes természetes fejlődés következménye, ami csak abban a több évszázados fürdőkultúra központ­ban, önmagától fejlődhetett ki, a frenikventált és ter­mészetadta gyönyörű tengerszem és hegyvidékkörnye­zetben. Az áldozatokat nem a közületek hozzák, ha­57

Next

/
Thumbnails
Contents