Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 7-8. szám - Az agrárhitel ellátása "adóspénzintézetek" útján

maihoz hasonlóan kivették a katolikus egyház kezéből az iskolákat. Közben XIII. Leo következett a pápai trónon 1878-ban és ö kezdett hozzá ennek a kultúrharcnak a megszüntetéséhez nagy sikerrel, pedig ez a harc közel tíz évig tartott. A katolikusok közben politikai pártot szerveztek meg Centrum néven (ez fennállott Hitler uralomrajutásáig) és a parlamentben is felvették a harcot Bismarck ellen. Jellemző azonban az akkori német sajtó viselkedése -— összehasonlítva a mai magyar sajtóval — mert például a liberális sajtó egyik vezető napilapja „Neki Rómának!" című cikkére a Centrum lapja a „Germánia' 1879. szeptember 10) „Neki az új Jeruzsálemnek" címen válaszolt és ebben a következőket írta: „Végre megnyílt a német nép szeme és látja, hogy a zsidó szellem és a zsidó pénz uralma elleni küzdelem az igazi Kulturkampf, a valódi küzdelem a művelődésért.. ." Az akkori kornál maradva a hasonlatért, a sedani győzelem napján, I. Vilmos császár írta egyik leveléből idézünk: „Welch' eine Wendung durch Gottes Führung !". S ma nálunk a liberális sajtó adott nagy publicitást XI. Pius enciklikájának, de hol van a németországi zsidó szellem és pénz uralma? Hol van a Centrum? Hol van a „Germánia"? Mindebből, a kis regisztrálásból mindenki olyan következtetést vonhat le, amilyent akar, magunk részéről — e különös sorsfordulásra —• néhai jó Csontos bácsi definícióját tudjuk csak alkalmazni: a politika, az politika ... Á rektor füle Nem arra a rektori fülre gondolunk, amelyet a romániai események produkáltak, hanem a szegedi rektoréra, aki igen helyesen hallotta meg fülével azokat a hangokat, amelyek nem voltak alkalmasok Kossuth Lajos szobra előtt való elmondásra március idusán. De a budapesti rektor is hallhatott olyan hangokat, amelyek gondolkodásra késztethetik. Szerény véleményünk szerint az egyetemi ifjúság kultúrális szervezetei sürgős átszervezésre szorulnak, nem lehet engedni, hogy a különféle bajtársi egyesületekből aktív politikusok a „junták"-hoz hasonló szerveket kreáljanak. Ennek csak egyetlen módja van: e szervezeteknek kizárólag azok lehetnek tagjai, akik egyetemi hallgatók és „vezérei", mint kültagok, csakis az egyetem profeszszorai. S végül pedig be kellene hozni azt a régi rendszert, hogy az egyetemi ifjúság tanuljon is a különféle egyetemi szakokon. Milyen más idők voltak — menyvei közelebb állottak annak az időnek fiatajai a nagy nemzeti gondolatokhoz — amikor Kossuth Lajos halála napjának estéjén az egyetemi ifjúság odaállt a színház kapuja elé és megkérdezte az odaigyekvöktöl: „Uram, ön talán idegen, hogy nem tudja mi történt ma? !" Vagyis eltanácsolták azokat a színházból, akik Kossuth halála napján erről megfeledkeztek és megbontották a nemzet nagy gyászát. S mit láttunk ma? Idegen karlendítést a vigadói ünnepen. Hogy is mondta Garay János? „Csak törpe nép feledhet ős nagyságot..." Az ifjúságnak több és aktívabb Széchenyi, Kossuth és Petőfi kultuszt kellene magukba szívniok, miért nélkülözzük e nagyjaink igazi kultuszát jelenleg? Hát a szellemi energiák már teljesen elenyésznek nálunk? . .. Az agrárhitel ellátása X „adóspénzintézetek" útján Irta: Fjglár Géza Amikor egy ország gazdasági szerkezetében beállott változások nem előidézői, hanem csak következményei a jogpolitikai alkotásoknak, rendesen a „forradalom" az úr. A forradalom pedig nemcsak azt nézi, hogy mi az, amit az állam gazdasági viszonyainak figyelembevételével meg lehet csinálni, hanem azt is, hogy mi hiányzik körülötte abból, amit már más országokban megcsináltak és nem törődik vele, hogy ezek gépies utánzásával, evezőnélküli csónakba kényszeríti a nemzeti termelést, nála az a fö, hogy a csónak elinduljon, aki benne van, gondolja (vagy tán az eszébe sem jut) majd segít valahogy magán, ha másképp nem a „közhatalom" erejével. Így van ez, mióta politikai határok közt él az ember, nálunk is így történt, amikor nagyapáink az abszolitizmus elpusztítása végett eltörölték az úrbéri szolgáltatásokat és lebontották az ősiség korlátait anélkül, hogy gondoskodtak volna előre arról, hogy a francia forradalom vívmányaiként megteremtett tőkés termelés céljaira — a fő termelési ág, a földmüvelés részére -— megfelelő mennyiségű hazai pénztőke is meg legyen, vagy annak képzése rövid idő alatt biztosíttassák. A szabadságharc leverése és az azt követő osztrák önkényuralom elrabolta a nemzet életéből azt az időt, amikor módja lett volna a „közhatalom erejével" az ország gazdasági szerkezetét, a jogpolitikai alkotásoknak megfelelően megerősíteni és a kiegyezés utáni kor pedig e két tényező díszharmóniáját a hazai viszonyokra nem illő hiteltörvények megalkotásával fenntartotta. Igaza van Eckhardt Tibornak, a „szabadságharc" nem fejeződött be, mert az 67 óta Ausztria ellen gazdasági alakban, Trianon óta pedig a belső financkapitalizmussal szemben, közjogi követelmények formájában állandósul. Am aki azt hiszi, hogy az általános titkos választói jog gazdasági megalapozottság nélkül befejezi a harcot, az csalódik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy még várni kell az általános titkos választói jog megalkotásával, hanem azt, hogy éppen ennek érdekében is a nemzeti szempontok védelmére vele párhuzamosan életre kell hívni, amit a 48-as idők elmulasztottak, az abszolutizmus elodázott, a kiegyezés után elhanyagoltak, a vesztett háború pedig lehetetlenné tett: a földmüvelés, mint fö termelési ág pénzellátásának biztosítását és más termelési ágaktól való teljes függetlenitését, hogy végre a csónakban ülök evezőkhöz jussanak. Földmüvelésünk pénzellátásának u. i. mindig az volt és ma is az a legnagyobb gyengéje, hogy azt nem a földtulajdonosok önmaguk végzik, hanem átengedik a pénzkereskedők kasztjának és a gazda vagy azért nem jut elegendő pénzhez, mert a pénzkereskedőktől visszavonják az ő hitelezőik tőkéjüket, vagy pedig azért, mert a földmüvelésnek való kölcsönzés a pénzkereskedők szempontjából nem „üzlet". De az a pénz is, ami így másodkézből jut a földmüvelés részére, a 46