Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1937 / 5-6. szám - Szigorúbb ellenőrzést az OHE részére a megkönnyitett kényszeregyezség mint hitelellenes politika
Kedvező bank és iparvállalati mérlegek — Az uniformizált eredményszámlák — Mérleg és szociálisühelyzet — Mérleg és belpolitika — Belső erők fokozása és felhasználása Az ugyre-másra publikálásra kerülő bank és iparvállalati mérlegek most tükrözik vissza a konjunktúra 1936. évi emelkedését, ami örvendetes javulást mutat a legmélyebb 1931. évhez képest. Vagyis lassú visszatérést a hullámvölgyből. Szinte uniformizálva jelentkeznek ezek az eredményszámlák, ha az egyik nagyobb nyereséget jelent, akkor már tudhatjuk előre, hogy a másik is emelkedőt fog hozni, s csodálatosképen szinte egyforma százalékarányú emelkedéssel, úgy a nyereségnél, mint a tőkeszaporulatoknál. Bl kell fogadnunk valódinak ezeket a kimutatásokat és örvendenünk azon, hogy ilyen értékekkel rendelkezünk és hogy mindegyiknek egyformán jól sikerült az üzletéve. Vannak ugyan olyan pesszimisták, akik azt állítják, hogy ez az uniformizálás nem egészséges és nem természetes, meirt nagyobb eltéréseknek kellene mutatkozni úgy le, mint fel, vagyis az egészséges gazdasági élet a megfelelő szabad gazdálkodási rendnél nem mindenütt mutatkozna csak nyereséggel. Amint azonban a mérlegek nem mutatnak, az mutatkozik a belpolitikai helyzetben csalhatatlanul. Mert hiába látjuk a jó és szép mérlegeket, ha a belső szociális helyzet csak rosszabbodást, vagy ezekkel a mérlegeredmény emelkedésekkel arányban nem álló képet mutat. Ezekből azt a következtetést tudjuk leszűrni, hogy az ország gazdasági életét reprezentáló bankok és iparvállalatok eredményei nem táplálják azt a talajt, amelyen az ország szociális jóléte kell, hogy felépüljön és nyugodjon. A szó legszorosabb értelmében nem nyugszik, hanem ellenkezőleg nyugtalankodik. E kettő között feltétlenül fenn áll egy bizonyos kölcsönhatás, ezt letagadni dőreség lenne és ami nekünk hiányzik ezekből a mérlegekből, az nem más, mint a megfelelő magyarázat elmaradása. Nem olvashatjuk az egyes jelentésekben azt, amit szereténk olvasni, vagyis: miként teljesítik kötelességüket ezek a tőkék azzal az országgal és az ország népközösségével szemben, ahol élnek, dolgoznak és gyarapodnak. Nem, sajnos, ezt nem olvashattuk eddig egyik jelentésben sem. Túlontúl magas síkon mozognak ezek a nagy tőke-rezervoirok, nagyon elvontak, nagyon nagy splendid isolation-ben élnek itt közöttünk. A teóriák győznek, a számsoroknak igazuk van, a matematika és az ortodox pénzügyi felfogás megdönthetetlen, csak sajnos — kár, hogy nem idevágó szóval kell élnünk és illusztrálnunk gondolatmenetünket a megérthetés végett — nem eléggé nemzeti érzésnek. Furcsán hangzik ez, de ezt le kell szögeznünk. Tudjuk, hogy matematika és érzés egymástól két olyan messze eső fogalom, egyik exakt, a másik absztrakt és mégsem tudunk megszabadulni attól a gondolattól, hogy e kettőnek a közös nevezőre hozásával oldható csak meg ideálisan — már ahogyan relatíve ideális helyzetről beszélhetünk — a helyzet gazdaságilag és politikailag is. Az, hogy uniformizált mérlegeket látunk, csakis azt bizonyítja, hogy a kötött gazdálkodási rendnél, amelyben félig-meddig szöröstöl-bőröstöl benne élünk, több a lehetőség a stabil jövedelmezőségre. Ezt letagadni nem lehet. Mert maga az a tény, hogy az államhatalom jónak látja Liberálisan eljárni és viselkedni a kartelgazdálkodásnál, már ez maga is egyik biztosítéka annak, hogy a mérlegek eredménnyel záruljanak. Mert akárhová nyulunk, mindenütt gazdasági akadályokat látunk, nincs szabadverseny, nem lehet bankot alapítani, vagy iparvállalatot alapítani olyan könnyen, nem azért, mert szükség volna reá, hanem, mert konccsszió-záilatok állanak fenn, de ezzel elvész az a szabályozó fék is, amely bizonytalanná és jóban megérdemeltebbé tudná tenni az eredményeket. De ez csak feltevés, mert különleges helyzet különleges eszközöket igényel. Azonban szélesebb nézőpontból kiindulva, amikor a gazdasági eredményeket a belső szociális és politikai viszonyokkal akarjuk összehasonlítani, ez pedig igenis logikus és kívánatos dolog, akkor nem találjuk meg azt az összhangot, amelyet joggal elvárhatnánk a jó mérlegektől. Erre mondottuk fentebb, hogy túlontúl más világban élnek és virulnak e mérlegek, mint amilyenben mi, állampolgárok, élünk. Nem adhatunk igazat azoknak, akik azt akarják bizonygatni, hogy jó gazdasági mérlegek és belső szociális és politikai helyzet két teljesen különálló dolog és e kettő között semiféle összefüggés nincs és nem lehet. Mert vannak ilyen hangok is, fennen idézve példaként a mai Németország gazdasági képét, ahol javult a szociális helyzet, de romlott a gazdasági. Hát mi nem akarunk ezzel a példával élni, hanem ettől teljesen függetlenül akarjuk felállítani tételünket. A mi tételünk pedig az, hogy igenis kell, hogy legyen nálunk összefüggés e kettő között és ha nincs, akkor azt meg kell teremteni. Mert a jó mérlegek és a rossz szociális helyzet olyan dinamikus erőket tudnak kicsiholni egy társadalom kebelében, amelyre példákat nálunk napról-napra láthatunk. Itt van példának a tagadhatatlanul is mindjobban erősödő szélsőséges jobboldali politikai megmozdulások egész sora. E kettő között fennálló összefüggést eltagadni nem lehet és nem is szabad. Mert ha visszatekintünk azokra az időkre, amikor ugyanezek az eredmények voltak láthatók a mérlegek tükrében, de hiányoztak a szélsőséges politikai megmozdulások, akkor mi volt a helyzet? Az, hogy a tőkék jobban teljesítették kötelességüket, noha egyesek szerint akkor külföldi kölcsönök özönlöttek be, amelyeket invesztíciókra használtak el és most azt kell nyögnünk, ennek a következményeit. Ma már nem özönlenek be tőkék külföldi kölcsönök formájában, azonban egy ország hitelszervezete akkor is kell, hogy teljesítse kötelességét, ha nem csupán a külföldi kölcsönök közvetítéséről van szó. Az ország hitelszervezetének még az is a feladata, hogy ilyen időkben a belső tőkék megfelelő körforgását is biztosítsák. így például nem hallunk semmit sem arról, hogy belső kölcsönt bocsátanának ki, pedig ugyancsak volna elég tenni való, amikre ez felhasználható lenne és amelyek végül mind-mind azt a célt szolgálnák, hogy tompítsák a belső nyugtalanságot, több és na43