Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1937 / 5-6. szám - Szigorúbb ellenőrzést az OHE részére a megkönnyitett kényszeregyezség mint hitelellenes politika
gyobb fogyasztói réteget teremtsenek és lecsapolnák azt a poshadó állóvizet a társadalom testéről, amelyek mohón szívják magukba a különféle színekben jelentkező tökeellenes izgatás tanait. Tehát lehet választani: tovább élni ezt az életet, amely behunyja a szemét és ezzel erősíti azt az áramlást, amely a végén elsodorja eredményeivel együtt, vagy pedig teljesíti kötelességét és bevonja a termelésbe a kirekesztett tömegeket is és fogyasztókat csinál belőlük. Más kiút nincsen. Tehát nem tudunk örülni ezeknek a jó eredményeknek, mert ezek természetellenesek, s ha megfelelnek is a matematika szabályainak, de nem felelnek meg ebben az országban élő sok millió embernek, hanem csak ennek egy töredékének. Nagy kár, hogy azok a nagytekintélyű kapacitásaink, akik gazdasági életünket irányítják — és amint a publikált mérlegek bizonyítják nagy hozzáértéssel, jó eredményekkel — nem törődnek az ország szociális helyzetének a feljavításával. Ebben a vonatkozásban nem rendelkeznek az iniciativának a nyomával sem. Megelégszenek azzal, hogy a jóviszonyt ápolják vezető kormánytényezőinkkel, de nincs közöttük egy sem, aki az asztalra csapna és azt mondaná, hogy itt pedig sürgősen segíteni kell. Mert annak a leszögezése, ami részükről számtalanszor megtörténik, hogy tiltakozzanak a mindjobban erősödő tőkeellenes hangulat ellen, az édes-kevés a bajok gyökeres gyógyítására. Vetkezzék le magukról ezt a mozdulatlan, csak a mának élö szűklátókörű, kicsinyes üzletpolitikát és vigyenek bele életet a gazdasági szervezetbe azokakl az eszközökkel, amelyek a rendelkezésükre állanak és amelyek igen hatalmasak. Ne a kormányzattól várjanak kezdeményezést, vagy enyhe kényszert — hiszen a kormányzatok a politikai erők folvtán sohsem olyan stabilok és alkotóképesek, mint ök, a tökevezérek — hanem ők maguk indítsák meg üzleti alapon az ország szociális helyzetének a javítását. Építsék meg üzleti, áilami koncessziós alapon a Duna-Tisza csatornát, vagy az olyan régen vajúdó Alföld-öntözési terveket, vagy kérjék az útadó koncessziót és vegyék kezükbe az országos útépítést és így tovább, végig az egész vonalon. Ez mind' üzlet, jó üzlet, eltekintve attól, hogy ezzel hosszú éveken keresztül az új fogyasztók millióit vonnák be az ország gazdasági vérkeringésébe, amiből szintén csak nekik lenne hasznuk elsősorban. A belső erők fokozása és felhasználása ezeknek a tőkeirányítóknak a hivatása és azzal a nevetséges injekcióval nem segítenek a bajokon, amit a kormánynyomásra néhány száz iskolát végzett fiatalember alkalmazásával mutatnak, mert ez nem az ő hivatásuk. Ez kegyelemkenyér és rosszvért szül a kirekesztett sok-sok ezernél. Hiszen évente tízezret is meghaladja az iskolákból kikerülő fiatalok száma, ennek csak egy lényegtelen töredéke az alkalmazott 5—6 száz, amit a mai közéletben láthatnak és tapasztalhatnak — amit tőke. és államellenes szélső jobboldali izgatásnak neveznek — az nem más, mint a logikus és törvényszerű következménye annak, amit ezek a mérlegek nem mutatnak, de amely lázas állapotot ez az egyoldalú, csakis a matematikára támaszkodó részgazdálkodás okoz. Mert az emberek szaporodnak, a tőke pedig elfelejti teljesíteni a kötelességét. A nagy közgazdászainknak érteni kell a szociálpolitikához is. VIRRADNI KEZD (Elbeszélések, írta Böszörményi Jenő, Budapest, 1937.) Nem akarjuk szemére vetni szerzőnek azt a műhelytitkát, hogy lelkészember létére igen könnyen, szinte „hivatalból" van neki szabad bejárata az emberi lelkek rejtelmeihez, mert írásaiból azt látjuk, hogy mégsem ez minden alapja jól sikerült, formás kis irodalmi termékének. Tagadhatatlan, hogy hivatásának teljesítése közben ismerte meg alakjait, akiket gyakorlott, művészi kézzel fest papírra, de ez egyedül nem elég a tökéletes irodalmi munka létrehozásálhoz. El kell ismerni, hogy hivatott írói tolla van, s írásainak levegőjét, színes kontúrjait a hivatott írói készségen kívül valami olyan kimondhatatlan szívmeleg járja át, olyan hívő, a jóba ve-tett optimizmus, hogy ez egymaga belemarkol az olvasóba és már-már remélni kezd, s ami a legnehezebb a mai botor, csúnya világban: hinni... Böszörményi Jenő az írói tollát nemcsak a tintába mártja, amikor ír, hanem a testvéri, s igazi felebaráti szeretet színes tintájába is és ezzel éri el a sikert. Főleg, mert kiérezni belőle, hogy ez természetes adottság és nem mesterkéltség. Nem szeretik ma, a rideg világban, az emberek és titkoljáik maguk előtt, ha valaki belefog az e'lszőrösödött szívükbe és megríkatja őket. Legfeljebb utána, megkönynyebbülve bocsátják meg az írónak, hogy mégis jólesett, hogy elvitte őket egy kicsit abba a régiókba, ahova olyan nagyon nehéz eljutni a mai gyűlölség és szeretetlenség korszakában. Ez a pont, ahol Böszörményi Jenő hivatást teljesített jó magyar tollával és adott igazi irodalmi értéket. (cs. i.) KORUNK SZAVA (Szerkesztik Széchenyi György gr. és Katona Jenő. 1937. február 15.) A hercegprímás és a csanádi püspök beszédéről ír Széchenyi György gr. a Korunk Szava legújabb számában, miközben rámutat a katolikus sajtó szociális kötelességeire. A lap szerkesztője, Katona Jenő, Kádár Lehelnek a kitűnő publicistának remekbekészült portrait-1 ját adja közre. P Caávossy Elemér S. J. cikke: „A szociális igazságosság mai követelményei" a katolikus gazdasági és szociálpolitikáinak valóságos magna chantáját adja. Neller Mátyás jugoszláviai tanulmányútja kapcsán ír a „Magyarság és katolicizmus Délszláviálban" kérdésről. A katolicizmus és nemzeti szociálizmus áthidalhatatlan ellentéteiről ír Kátai Miklós, míg Koroknay Istváin dr. Ferdinándy Mihály prágai leveléhez fűz reflexiókat. Simándi Béla: a magyar tanyák gyremekeinek szociális helyzetéről rajzol megragadó képet. Czére Béla pedig a munkatáborok szerepét analizálja. Horváth Béla versei, Katona Jenő beszámolója Jacques Maritain előadásáról, Stark János dr. Mataja Henrik-nekrológja, Művészet, Könyv és Filmrovat egészítik a gazdag szá-1 mot. Az Idő sodra rovat a freiburgi érsek tragikushangú pásztorlevelét, Bajcsy-Zsilinszky Endrének a magyar zsidóságról írott cikkét, az alkotmányellenes szervezkedések kérdését ismerteti. 44