Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 5-6. szám - A kartellilleték mint a helytelen kartell politika kútforrása

Rovatvezető: Fehér Andor dr. A kartellilleték, mint a helytelen kartell politika kútforrása Az igazi sérelmek azonban inkább a későbbi fejleményekből származtak, amiket tömör összefoglalásban az alábbiakban adunk: A gyakornoki állás, akár a szó értelmét, akár a vele összefüggő hivatali munkakört nézzük, nyilvánvalóan kezdő állást jelent. A főiskolás és a középiskolás szakon tehát a szóbanforgó törvénycikkben elrendelt ,,átszervezés" nem okozhat különösebb zavart, mert az eme státusok legalacsonyabb fizetési osztályaiból kihasított gyakornoki állásokra kifejezetten csak kezdő alkalmazottak kerülhetnek, akik számára ez az alkalmaztatás egyúttal a fokozatos előmenetel útját is megnyitja. Nem így azonban a kezelési státusban! Ezen a szakon ugyanis a törvény életbeléptetése, illetve a gyakornoki állások rendszeresítése idején 10—18 évi szolgálati idővel bíró kezelőik és díinokok működtek már, akiket méltánytalanság lett volna, de nem is lehetett egvszerüen megkerülni. Az előrelátás hiányával elhamarkodott törvénybeiktatott átszervezés nehézségeit tehát úgy próbálták áthidalni, hogy a kezdő állás fosalmának megfelelő segédhivatali (kezelési) gyakornoki állásokra azóta is a 15—18 évi szolgálati idővel biró 35—40 éves családos kezelőket nevezik ki. Ez az önkényes módszer a „kinevezettek" egyéni és anyagi hátrányain felül kari szempontokból is súlyos aggályokra ad okot. A világháború előtt uralkodott gyakorlat szerint Ugyanis a díjnokot, bizonvos szolgálati idő elteltével, egyenesen irodasegédtisztté nevezték ki. amíg a kivételes hatalom alapián kiadott egvik -háborús rendelkezés <meHvel alkalomadtán külön foglalkozunk) a kezelői állást be nem iktatta előléptetési fokozatul a díinoki és si-z irodasegédtiszti állások közé. S ráadásul most az irodagvakornoki állás szintén elő'éntetési fokozattá vált. ami a segédhivatali státus előmeneteli viszonvaihan nemcsak groteszk helvzetet teremtett, hanem egvúttal a kar fiatalabb nemzedéke elől szinte elzárja a komoly előmenetel útiát . S ha mép- csak ez vrlna! De a Köszo'gálati logszabá'vok Gviüteménve 49. R-a kisütötte közben, bag^ ..a gvalcornokot mindenkor ideiglenes minőségben alkalmazottaknak Vell tekinteni" és ..a erva^ornnkok np>m véglegesíthetők." Ior,r mondta P7t ki 35 éwef pzelőtt egv közigazgatási hírósáod elvi ielentösép'ű határozat és egy ugvanakkor kelt oénzügvminiszteri rendelet. (Folvtatjrk.) Miért kell fővárosunk ősi nevét visszaállítani? Fenti cím alatt tartja Széli Sándor dr. tb. főszolgabíró a Terézvárosi Casinó rendezésében a Casinó nagytermében (Nagymező-u. 22—24. sz.) folyó évi március hó 6-ám este fél 8 órakor, a főváros régi magyar nevének BUDÁNAK visszaállítása érdekében folytatandó előadássorozatának bevezető részét. Ezen nagysikerűnek ígérkező előadáson fogja Széli Sándor dr., ezen akció régi lelkes harcosa, történelmi indokokkal megvilágítani az ősi BUDA név visszaállításának szükségességét. Miért privilégiuma a nagyvállalatoknak a kartell alkotás? — Aránytalanul sújtja a vidéket a kartellilleték 1933 december 24-e, a kartellilleték életbelépése óta több, mint három esztendő telt ei és az azóta szerzett tapasztalatok a legélénkebbén rávilágítottak arra, hogy a kartellilleték megállapításának módja helytelen elvi elgondolásokból indult ki és a gyakorlatban eredeti céljának egyáltalán nem felelt meg. A kartellilletéket életbeléptető rendelet ugyanis a védett áruk forgalmától függöleg az áruk ellenértékétől teszi függővé az illetékeket, tekintet nélkül arra, hogy a kartellilletéket viselő cégek kis vidéki kereskedők, vagy pedig hatalmas, az egész országban organizált, nagyipari vállalatok-e. Pedig ez a kérdés nem is olyan lényegtelen, mint az az első pillanatra látszik. A gazdasági élet alapos ismerői nagyon jól tudják, hogy egy vidéki kereskedő, akinek legfeljebb egy árvédélemre szoruló cikke lenne, kénytelen a karteíllszerzödés hatályát minden egyes árucikkére kiterjeszteni, mert csak így képes biztosítani azt, hogy más áruknál adandó kedvezménnyel a védett cikk árára vonatkozó megegyezést a karteilszerzödést ugyancsak megkötő kereskedő társai ki ne játszák. Természetesen más a helyzet a nagyipari vállalatnál, amely rendszerint csak egy áruval dolgozván nem kénytelen a karteíllszerzödés illetékében ily többletterhet vállalni. A kartellilktéknél tehát ez a forgalom szerint kivetés épnen azt eredményezi, hogy a kis vidéki kereskedők, akik a megállapodás által nyuitott biztonságra leginkább rászorulnának, kénytelenek az ilymódon rendkívül súlyos kartellilleték miatt a megegyezésektől tartózkodni, és átengedni azt az ipari nagy vállalatoknak, amelyek a számukra ilymódon aránylag kis terhet könynyüszerrel viselik. A magunk részéről iavatlanók, hogy az illetékesek — az ország gazdasági viszonyait közelebbről szemlélve nem annyira elméleti elgondolások, mint inkább a gyakorlat tapasztalatai alapján — oldják meg azokat a kérdéseket, amelyek a gazdasági élet egészséges vérkeringése szempontjából ennyire elementáris fontossággal bírnak. Az oly sók esetben alkalmazott progresszió jelen esetben volna talán a legüdvösebb és a kartellilleték kivetésének megállapításánál figyelembe veendő volna az a körülmény is, hogy egyes cikkek árát védő kartellszerződés az egész országra hatályosult-e vagy csak helyi jelentőségű. 40