Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 3-4. szám - A király-kérdés - Az értékállandóság és a jog

Rovatvezető: Fehér Andor dr. A király-kérdés Alkotmányjogi problémák tartják ma lázban politikai é'Ietünket s a sajtó széltében hosszában tárgyalja azokat a megoldási lehetőségeket, amelyeket a különböző pártok politikusai dobnak bele a vitába. Csupán legelementárisabb közjogi problémánkról, a királykérdésről hallgat a napi politika. Amilyen lázzal sürgették 1—2 esztendővel ezelőtt a pártok rendezését, o'yan nagy ma a némaság körülötte, őszinték vagyunk, amikor kijelentjük, hogy komoly aggodalommal nézzük ennek a kérdésnek a levételét a napirendről, mert bizonytalanság seholsem olyan veszélyes, mint éppen ennél a témánál... Akármilyen szemszögből nézzük is a dolgot, egy kétségtelen. A mai nyugalmi, kiegyensúlyozott alkotmányjog: helyzet egy embernek minden felül álló személyére és — az orszáig határain belül és kívül tisztelt — tekintélyére van építve. Amennyire örülni tudunk ennek, annál nagyobb a jövőbe tekinthető aggodalmunk és félelmünk, amikor előrenézni kényszerülünk. Sok helyről halljuk azt a véleményt, hogy örülni kell, a mai békés, harmonikus állapotnak, amely Európában kevés országnak adatott meg és nem szabad ennek az országnak mai nyugalmi helyzetét bizonytalan kimenetelű szenvedélyekkel felkavarni. Amikor igazat adunk a békét féltőknek, ugyanakkor meg kell, hogy kérdezzük, vájjon nem éppen ez a nyugalom alkamas-e inkább ilyen kérdések megoldására. Az a pillanat, amikor az emberi nagyság iránt érzett tisztelet tompítja a szenvedély hangját és keretek között tartja az elkerülhetetlen indulatokat. Váj jon milyen sors várna ránk egy még elképzelni sem akart váratlanul ránkszakadó nemzeti csapás bizonytalanságában, amikor az egyes frakciók alkalmasnak találnák a helyzetet politikai ambícióik és céljaik kihasználására. Meg kell kérdezzük, hogy szabad-e strucként beledugnunk fejünket a homokba, eltakarva magunk elől a jövő lehetőségeit, és várva azt, hogy a problémák maguktól oldódjanak meg. Szabad-e a ma kényelméért odadobnunk a jövő biztonságát és a nemzetet fékezetlen pártviszályok martalékává tenni? De más oldalról megnézve a kérdést, nyugodtan mondhatjuk, hogy tán csak Anglia az az állam, ahol a királyság intézményében annyi közjogi érték és erősödési lehetőség van, mint a mienkben, önként adódik a gondolat, miért hagyjuk kihasználatlanul évtizedeken keresztül a nemzet számára kétségkívül óriási lehetőségeket magában rejtő alkalmat akkor, amikor arra talán a legnagyobb szükségünk volna. Kérdések, amelyekre ma senki nyugodt lélekkel válaszolni nem tudna. Lehet, hogy túl-sötéten látjuk a helyzetet, de ha abból amit itt elmondottunk, csak 20 százalék alkalomszerűség és veszély létezik, akkor is úgy érezzük, hogy a királykérdést meg kell oldani, s hogy a megoldás időpontja elérkezett. Mi nem kívánunk semelyik megoldás mellett sem lándzsát törni, úgy érezzük minden pártérdekeken felül állunk, csupán a megoldást sürgetjük, a királykérdésnek újból napirendre való tűzését. A fiatalság elhelyezése A fiatalság elhelyezésének megoldása a legnehezebb kormány kérdések egyikét képezi és mint már eddig is minden évben, újból és újból felszínre kerül egy átmeneti megoldás, amelyet a kormány jól-rosszul, nagyjából megvalósít. Az új kormány a GYOSZ-hoz fordult, mint azt elődje, már a diplomások elhelyezésének akciójánál tette volt, hogy e probléma megoldásában segítségére legyen. A OYOSZ, mint arról már ezelőtt hetekkel a lapokból értesültünk, néhány száz érettségizett fiatalnak az elhelyezését és az egyes nagyipari és kereskedelmi vállalatok között való arányos elosztását magára is vállalta. A magunk rszéről ezeket az akciókat meglehetős szkeptimizmussal figyeljük. Nagyon jól tudjuk, hogy az állástalan tízezrek tömegéből pár száz embernek kiragadása eredményt egyáltalán nem jelent, s amint azt már a diplomások akciója megmutatta, a kérdés ugyanolyan égető marad, mint volt azelőtt. Ha őszinték akarnánk lenni, nem is mondhatnánk mást, minthogy ezek az akciók nem szolgálnak egyébre, mint az állástalan tömegeknek ideiglenesen történő megnyugtatására s a kérdéssel kapcsolatos izgalmak csillapítására. Azok, akik e problémák megoldásával foglalkoznak, épp olyan jól tudják, hogy az á!lá,stalanságnak ily nagy mérvét csak generális és radikális megoldással lehetne eltüntetni, nem pedig ideig-óráig ható csillapító injekciókkal. Nem is kell mesebeli segítségekre gondolni, csak megnézni a munkaügyi statisztikát, s szigorúan keresztülvinni azt, amelyet a nagyobb külföldi államokban már majdnem mindenütt behoztak, jogilag szabályozni a munkaidő kérdését. Ha majd a munkaadók nem 10—12 órás agyonhajszolt munkaerőkkel dolgoztatnak, hanem a mai munkanélküli tömegből kényszerülnek pótlást venni, sokkal egyszerűbben megoldódik ez a megoldhatatlannak hitt probléma, mint így, mikor az akciót protekció-rohamok szülőjévé teszik azáltal, hogy minden száz közül egynek kenyeret ígérnek. Az értékállandóság és a jog Irta: dr. Pláner Iván ügyvéd A tőkének, de különösen a pénznek értékliulhuiizá^ii a tőbéeeket arra .kény«zcritették minden időben, hogy <Mté'keik állandóságát bíztositsáJk. E törekvések különösen a gazdasási válságban nyertek nagy jelentőséget. Még a laikusok ig önkénytelenül tapasztalták, hogy valamely teljééi tóéi kötelezettség tartalmát megállapító ú. n. ..kirovó pénznem" a teljesítésnél alkalmazott ú. n. ,,lerovó pénznemmel" szemben nagy eltéréseket mutatott. így pl. ha >az adós kötelezettBégie 1924. augusztusában 12.500 koronában állapíttatott mag (kirovó pénznem), — az 1935. augusztusi eeedékessékor 27