Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - A "földcápák" Új-Zeelandban - Külföldi vagy belső kölcsön?

sőt ellenkezőleg, olyan beruházásokra kellene rátérnünk, amelyek önmagától adódnak nagyobb külföldi kölcsön esetében és amelyek csak rontanának rajtunk látszólagos előnyeik mellett. Mielőtt külföldi kölcsönhöz folyamodnánk, bármennyire is szükség van arra, hogy idegen tőke jöjjön be hozzánk, előbb meg kell csinálni a saját erőnk próbáját, ami sokkal egészségesebb, sokkal gazdaságosabb. S ez a kérdés már nagyon régen húzódik és most már nagyon aktuális lett minden szempontból. Hiszen amíg Ausztria már három nagyobb belső kölcsönkibocsátást bonyolított le meglehetősen jó eredménnyel, addig mi még ezt meg sem próbáltuk, holott 1931 óta több és fontos gazdasági változáson mentünk keresztül és ma dtt tartunk, hogy teljesen megérett a helyzet egy 250—300 millió pengős belső kölcsön felvételére, igen könnyű szerrel, minden akadály és veszély nélkül. A statisztikai kimutatások két része mutatja tisztán azt a helyzetet, hogy elérkezett az ideje egy belső kölcsön egészséges kibocsátásának. Az egyik az a betétemelkedés, amely csak az 1936—1937. évben történt összes hite1 szerveinknél, a másik pedig a befolyt adók emelkedésének a számoszlopa, Az is köztudomású, hogy a mezőgazdaság helyzete az utolsó két évben a sikeres áralakulások segítségével nagyban javult, hiszen vannak részei az országnak, ahol a kisbirtokosság teljesen visszafizette a földjének terheit, sőt jelentékeny megtakarított pénzzel is rendelkezik. Általában a mezőgazdaságnál megmutatkoztak a gazdavédelmi rendelkezések jótékony hatásai és a javulást mutatja az eddig megkezdett telepítések sikere is, amennyiben mindenre van elég jelentkező, ami nem csak a földigényt mutatja, hanem éppen a telepítési törvény konstrukciója alapján azt is, hogy e jelentkezők rendelkeznek azzal a minimális induló tőkével, ami ehhez szükséges. Végül a földárak emelkedése is a javulást mutatja. Mezőgazdaság mellett legfontosabb faktora gazdasági életünknek ma már az ipari ágazat és ennél is állandó emelkedő tendenciát látunk az utóbbi evekben, úgy a termelés, mint az értékesítés emelkedését. Tőke szempontjából természetesen a gyáripar sokkal jobb helyzetben van, mint a mezőgazdaság, jövedelmezőség tekintetében szintén, hiszen csak egy év alatt közel száz millió pengővel emelkedett a gyáripari termelés értéke, ami igen jelentős szám. De a tőkeerősödést jelenti az az általános jelenség a gyáriparunknál, amit önfinancirozásnak neveznek a közgazdaságban, hiszen nagy gyárvállalataink termelési folyamataikhoz egyáltalán nem vesznek bankhitelt igénybe, sőt ellenkezőleg, egyikemásika nagyobb tőkefelesleg birtokában van. Mindezek a tagadhatatlan jelenségek mutatják azt, hogy szükség van már egy belső kölcsön emiszszionálására, hogy ezzel is egy egészséges fluktuációt idézzünk elő. Nálunk nincs szükség azokra az eszközökre, amelyeket más államokban láthatunk a tőke előteremtése körül, ahol minden eszközzel a gyors tőkeforgást igyekeznek megteremteni (Olaszország tőkekoncentráló és elosztó intézményei, Németország váltóleszámítolási rendszere, amelyet egyébként Schacht után „Schacht-Zug"-nak hívnak, de amitől most már ő maga van a legjobban megijedve !) látszólag, legalább is formalizmusában, de nem lényegében, betartva az ortodox közgazdaságtan szabályait. Értek is el sikereket eddig, azonban nagyon sivár a jövő, mert egyszer csak lejárnak azek a váltók és ígérvények, amelyek ma tőkét jelentenek. Nálunk nincs szükség minderre, ha egy átfogó, az összes gazdasági érdekeltek bevonásával olyan terv dolgoztatik ki, amely biztosítékot nyújt egy esetleges kölcsönkibocsátásból eredő összegnek a helyes felhasználása tekintetében. Ez bizalmat nyújtana a kibocsátás felé, valamint a helyes felhasználás biztosítaná annak jövedelmezőségét is. A gazdasági szakembereket kell meghallgatni arra, hogy egy ilyen kölcsön mire legyen felhasználható, nehogy lillafüredi fúrások és ehhez hasonló „beruházások" történjenek egy most felveendő belső kölcsönből, mert akkor egyik cél sem éretett el, vagyis sem a tőke bizalma, sem pedig az igazi értékemelkedés, amelyek végeredményben főfeltételei egy kölcsönnek. Mindenesetre az idő itt van és minél előbb hozzá kell fogni. Külföldi kölcsön pedig csak aztán jöhet, ha már egy ilyen belső kölcsönt lebonyolítottunk, annak minden sikerével. A vámmentes kikötő Körülbelül két héttel ezelőtt ténylegesen megindult a csepeli nemzeti kikötő üzeme. Ezzel egyidejűleg megindult a roham a csepeli punkto frankóval kapcsolatos devizakedvezményekért. A szabadkikötő fellendítése érdekében ugyanis a kormány tárgyal a Nemzeti Bankkal, hogy a tranzitó-kereskedelem bizonyos devizaelőnyöket kaphasson. A devizakorlátozások idejét éljük és így érthető, ha a gazdasági élet szemében különleges vonzerőt gyakorolnak a várható kedvezmények. Egyszerre mindenkit érdekel a nemzeti kikötő, mindenki szeretne letelepedni Csepelen. Mindenekelőtt a gyarmatárukereskedelem készülődik a letelepedésre, bár a gyarmatáruforgalom terén aligha képzelhető el tranzitókereskedelem. Felvonulnak a kikészítőiparok, melyek a külföldről behozott nyersanyagot szeretnék a nemzeti kikötő területén feldolgozni, ezek közül a kesztyűsök jelentkeztek legelőször. Természetesen a speditőrök is mozgolódnak, ők szeretnének legelsősorban gyökeret verni Csepelen. A rég nélkülözött devizakedvezmények reménye (mert végleges döntésről még nem lehet beszélni) szemmelláthatólag megélénkíti a gazdasági élet vérkeringését. — A SZKKESFÖVÁROSI M. KIR. PÉNZÜGY IGAZGATÓSÁG! fölkéri az ijren tisztelt közönséget hogy aki a címére küldött jótékonycélú állami sorsjegyet megtartani óhajtja, annak áfát a posta takarékpénztári befizetési lap felhasználásával mielőbb egyenlítse ki. Aki a küldött sorsjegyet nem kívánja megtartani, szíveskedjék azt a mellékelt pórtómentes küldésre jogosító válaszboríték felhasználásával visszaküldeni oda. ahonnét érkezett. Az állami sorsjáték jótékony célt szolgál, aki a megtartani nem kívánt sorsjegyet vi>»za nem küldi, a jótékony célt károsítja meg. 169