Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - A "földcápák" Új-Zeelandban - Külföldi vagy belső kölcsön?

megőrzendő annak szellemét. Alakuljon át „Ven'iovay-S:.óvctseg"-é, higyjék el, hogy megérdemli ez a rég meghalt és sokak előtt elfelejtett politikus, hogy szellemét és nevét megőrizzék, valamilyen formáitan megörökítsék. Mert a „Baross-Szövetség működése és mai szelleme híven követi Verhovay Gyulát. Ortuíay István. Á „földcápák" Új-Zeelandban Egyik régi politikái kis tanulmányban olvastuk azt a harcot, amelyet Üj-Zeeland kormánya folytatott a nagybirtokkal szemben. Ez a tanulmány 1910-ben jelent meg egyik jónevfí magyar politikai írótól és csak azért tartjuk érdemesnek feljegyzésre és most felújításra, mert a közben elmúlt 27 év nem sokban változtatott a mi belső problémáinkon, amelyekkel az a politikai töllnok összehasonlítást eszközölt ebben a kis tanulmányban. Tudni kell, hogy Üj-Zeeland, ez a kis Csendes-Oceánbeli sziget egész területe nem nagyobb, mint volt Nagymagyarország területe, azzal a különbséggel. hogy amíg a mi háború előtti összlakosságunk megközelítette a húsz milliót, addig ennek a szigetnek a lakossága csak egy millió volt és mégis a földbirtoktulajdon szabályozásán kezdték el a/, új állam felépítését. A helyzet ugyanis az volt ezen a kis szigeten, hogy amikor Anglia kimondotta az annexiót 1840-ben, akkor már ott kialakult egy meglehetősen erős nagybirtokososztály, amely úgy kezdődött, hogy a szigetre vetődött matrózok, menekült kalózok és egyéb sikkasztok a primitív bennszülött maoriktól egész értéktelen csecsebecsék ellenében hatalmas földbirtokokat szereztek maguknak, hiszen ez könnyű volt. nem volt ára akkor ott még i földnek. Midőn aztán az angolok kimondották az annexiót. akkor jelentkeztek ezek a „földcápák" és nagybirtokaik elismeréséi kérték az angoloktól. Azonban az új-zeelandi kormány erre nem volt hajlandó, miután ismerte ennek a nagy birtoklulajdonnak a származását. Szerzőnk ezt a kovetkzőképen írja le: Az új-zeelandi kormány azonban mindvégig ellentállt. Xeki nem lehetett a tulajdonjog szentségének elvével imponálni, ök nagyon jól tudlak, hogy ebben a/, cselben a tulajdonjog szentségét eredetében a legundokabb praktikák fertőztették meg. amikkel a szegény tudatlan népet befontak. Megjegyzendő, hogy sok helyűit egy cseppet sem erösebb jogcím szolgált alapul a hatalmas latifundistáknak. Az új-zeelandi kalózok és kalandorok ivadékai csillogó címekkel díszítve bizonyára már a harmadik generációban telivér, arisztrokraták lettek volna és éleseszű közjogászok sikeresen tudták volna bizonyítani, hogy az új-zeelandi nemzet született vezérei, mint a történelmi fejlődés hü őrzői, óriási szolgálatot tesznek a nemzeti ügynek. Csodálatos módon az új-zeelandi kormány egészen szokatlan erélye más irányba terelte a fejlődést. A kiküldött bizottság, amely a birtokok jogcímét volt hivatva megvizsgálni, a jogszerzést eredetében igazságtalannak találta. A latifundiumok visszaszállottak a régi tulajdonosokra, akik ezeket becsületes alku alapján a kormánynak átengedték. Az új-zeelandiak csak hajszálnyira menekültek meg egy történelmi latifundiumos nemzeti arisztokrácia veszélyétől. Vannak közgazdászok, kik úgy tüntetik fel, Mintha a nagy birtok legnagyobb áldása lenne a népnek, ni^rt az állami szervezkedést előmozdítja, a nemzeti műveltséget terjeszti. Ez a nézet, ámbár ezt az angol anyaország példája látszólag támogatja, nem találkozott a nyers parasztnép tetszésével. Sőt következetesen odatörekedtek, hogy a nagybirtok veszedelme, melytől erélvük folytán egyízben már megmeneküllek, soha vissza ne térhessen és hogy egy nagybirtokos-osztálynak képződését minden időre megakadályozzák. „A nagybirtokosság — mondá Heevcs. a Seldon-kabinet legjelentősebb tagja — valóságos pestise az országnak, minden fejlődésnek és baladásnak kerékkötője.' Ebben az értelemben cselekedtek is az új-zeelandiak. Külföldi vagy belső kölcsön? Külföldi pénzemberek budapesti látogatásával felmerült az a hír a magyar gazdasági körökben, hogy ajánlatot kaptunk angol pénzcsoporttól egy nagyobb külföldi kölcsönt illetőleg. Hivatalos köreink nem nyilatkoztak erről, noha Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszternek a Ház összeülését megelőző pártvacsorai felszólalását sokan úgy értelmezték, hogy készül egy nagyobb tranzakció. Ugyanis ő azt mondotta, hogy a javulás,, amit gazdasági téren elért az ország, az még jobban érezhető lesz az új év folyamán, hogy érdemes összetartani, kitartani türelemmel. Nincs hivatalos értesülésünk arról, hogy valóban komoly külföldi kölcsönajánlat érkezett volna be hozzánk, azonban ismerve például az angol kormány álláspontját a külföldnek adott kölcsönöket illetően, csak azt mondhatjuk, hogy nincs sok alapja az elterjedt angol kölcsön-hírnek. Nem lehet pedig azért, mert még évekkel ezelőtt leszögezte az angol pénzügyi kormány álláspontját a külföldre engedélyezendő kölcsönfajtákat illetően. Tudni kell ugyanis, hogy az angol pénzügyi kormányzat teljes befolyást gyakorol a londoni pénzpiac külföldi kihelyezéseinél, sőt kifejezetten engedélyhez van kötve. Márpedig a pénzügyminiszter expressis verbis kijelentette, hogy csak azok felé az államok felé engedélyez angol kölcsönt, amely államokkal Anglia szoros gazdasági nexusban áll. Egész természetes, ismerve az angol szokásokat, a gazdasági összeköttetés egyben politikait is jelent. Ez, a mi jelenlegi elszigetelt külpolitikai helyzetünk folytán, egyelőre kilátástalan, gazdaságilag pedig teljes mértékben a római-egyezményhez és ezen túl pedig a Róma—Berlin-tengelyhez tartozunk, egy angol kölcsön felvétele a fentebb említetteken kívül még egyéb, legközelebbi szövetségeseinkkel történő megállapodás után kerülhetne csak szóba, ami meglehetősen komplikálttá is teszi ezt a kérdést, így tehát megítélésünk szerint jelen pillanatban külflcdi, speciálisan angol kölcsönről beszélni igen korai volna. S azonkívül pedig felesleges is. Mert ha le is küzdenénk minden akadályt, feltételezve egy újabb külpolitikai orientációt, számotvetve a devizanehézségekkel is, értve ezalatt az új kölcsön törlesztésének a nehézségeit, hiszen devizacsodákat egy újabb kölcsön sem tudna csinálni, mégis az exportból előálló devizákra vagyunk utalva ebben a vonatkozásban, akkor is rájönnénk arra, hogy nincs szükség egyelőre külföldi kölcsönre. Bármily lassú is a mi belső tőkeképződésünk külföldi kölcsön felvételével ezen sem segíthetünk, 16S