Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - A belügyminiszter rendelete a megyei közpénzek ügyében - Baross Gábor szelleme és a Baross-Szövetség

beruházások történtek, az az ember oly szegényen halt meg, hogy hátrahagyott csqládja nélkülözéseknek nézett volna elébe, ha nem sie , magijai kor mány a segítségükre. így történt aztán ciz, hogy az egyik minisztertanács évi kétezer forint kegydíjat szavazott meg a~ elhunyt nagy miniszter hátrahagyott árváinak a nevelésére nagykorúságukig. Miért nem említette ezt is meg a képviselő úr a „Társadalmunk" c. hetilapnak 1933 március 13-i számában megjelent interjújában, ahol apja emlékezetéről beszélt? Knnél szebben és méltóbban nem lehetett volna a nagy miniszter emlékét jellemezni és az nem szégyen, hogy ő, az ifjabb Baross Gábor, az állam kegydíján nevelkedett, hanem igenis legszebb dokumentuma annak a szellemnek, amit az ő apja képviselt, hogy hétéves minisztersége után szegényen halt meg. Az is jellemző ugyan, amit fia megemlít róla, hogy milyen szigorúan vette a vasúti szabadjegy kérdést amikor saját öccsével, a trencséni alispánnal is megváltatta a vasúti jegyet, aki hozzá szállt fel a miniszteri szalonkocsiba. Kérdezze meg Ilovszky János „országos-elnök" urat, hogy ő is megszokta-e váltani a vasúti jegyet, ha utazik valahova a vidékre ? Hát ez nem eltérés a „barosgábori" szellemtől ? De menjünk tételről-tételre. A képviselő úr cikkében azt állítja, hogy: „Nem tudom, hogy miben látja a névtelen cikkíró az eltérést Baross Gábor szelleme és a Baross-Szövetség működése között, mert hiszen az egész cikkben nyomá sem látom a ténymegállapításoknak, az érveknek és indokoknak." Erre idézzük saját cikkünből a következőket: „ . . . Még csak azt sem kifogásoljuk, hogy érdemrendet alapítanak és szimbolikus arany-ezüstbronz pafong láncokat aggatnak közéleti tényezők nyakába... azt sem kifogásoljuk, hogy behozatali kontingenseket osztanak széjjel porcell'ánban, vagy karácsonyfában, vagy hasított sertést exportálnak stb . . . Mi csak egyet kifogásounk, de ezt aztán erősen : hogy mindez Baross Gábor, a néhai vasminiszter neve alatt lörténk . . ." Hát ebből nem értette meg a képviselő úr, hogy mi milyen „ténymegállapításokat" tettünk a szellemhamisítási illetően? Hát ez volt a nagy miniszter szelleme'? Nem érez itt semmi eltérést a nagy miniszter és a nevét viselő szövetség működése között? Mi nem azt állítottuk, hogy Baross Gábor ellene lett volna bárminő kereskedői, vagy iparos társadalmi alakulásnak, sőt ellenkezőleg, mi azt állítottuk expressis verbis, hogy tegyék, ha tudják, csak ne „Baross" cégér alatt, ne írják a zászlójukra annak a miniszternek a nevét, aki ellensége volt minden protekcionimusnak, aki a legkisebb vasúti szabadjegy ügyből botrányt csinált, annyira szigorúan vette az állam pénzét és volt ellene mindenféle illegális kedvezésnek, kivételezésnek, márpedig behozatali és kiviteli kontingensek kijárása, amelyet a „Baross-Szövetség,' eszközölt az utóbb években lehet támogatása tagjainak, de ugyanakkor megrövidítése azoknak, akik nem tagjai,"" márpedig ilyesmihez Baross Gábor sohasem adta volna a nevét, mint ahogy nem adta volna ahhoz sem, hogy pakfong láncokat akasszanak közéleti előkelőségek nyakába. De ha mindehből nem értette meg, akkor saját példájával fogjuk jellemezni a szellemhamisítást. 6 meséli az említett interjújában, hogv atyja magához hivatott „valami Rechnitz nevű zsidót" és mintegy íáparancsolt, hogy alapítson egy gumigyárat Magyarországon. Ez meg is történt és ma is áll és virágzik, egyik legnagyobb vállalata az országnak a „Magyar Ruggyantaárugyár". Kérdezze meg Baross Gábor képviselő úr a „Baross-Szövetség' vezetőségét, hogy van-e zsidó kereskedő, vagy iparos tagja n szövetségnek, hogy tagja-e ennek a szövetségnek az általa olyan nagyrabecsült Rechnitz. Goldberger, vagy Chorin, akik olyan sokat tettek már BaToss Gábor vasminiszter idejében az ország gazdasági ételének a fellendítéséért. Kérdezze meg, de már mi is tudunk erre feledetet adni: nem tagjai. Nem pedig azért, mert ezek — zsidók. Hát ez nem szellemhamisítás? Mert ahogyan maga a képviselő úr őszintén és nyíltan kijelentette az említett nyilatkozatában, hogy az ő politikai felfogása ma már más, mint annak idején apjáé volt, ugyan így logikus és természetes volna az, hogy egy ilyen társadalmi alakulat olyan nevet vegyen fel, ame'y tisztán és maradék néikül mutatja meg irányzatukat. Ugyanezen az alapon, ha a Baross-Szövetség vezetői, a maiak, vagy alapítói, a régiek, más úton járnak, mint Baross Gábor, a néhai nagy miniszter járt, akkor tessék azt nyíltan, egyenesen és becsületesen feltüntetni. Utóvégre nem szégyen az, hogy a mai politikai divatjárásnál keresztény irányzatú kereskedelmi és ipari szövetség alakul nedűnk. Ha azonban kereskedői és ipari társadalmi szövetség alakul vallási alapon, világnézeti választóvonallal, akkor az nem használhatja Baross Gábor vasminiszter nevét, nem pedig azért, mert ez a liberális politikus nem ismert ilyen választóvonalat az ország kereskedői és ipari társadalmában, ez elve és felfogása ellen való volt. Vagy csak nem azt akarják ezzel dokumentálni, hogy ilyen ienne Baross Gábor, a vasminiszter, ha ma élne? Nyugodjanak bele, hogy az a nagy politikus már a mulíe, s az utódoknak nincs más kötelességük, mint híven őrködni szellem-emlékén. Mint ahogy a mostani nyilaspártok egyike sem veszi zászlajára Deák Eerenc, vagy Széchenyi István nevét, hanem igen stílszerűen Dózsa Györgyöt fedezik fel a múltban említésreméltónak mozgalmukban, úgy jogosan kívánhatjuk azt, hogy a „Barossz-Szövetség" is változtassa meg a nevét, mert Baross Gábor még ma is nemcsak a Rauschoké, Lingeleké, Kovacsevicseké, llovszkyaké, hanem éppen úgy a Rechnitzeké, Goldbergeréké, Chorinoké, (mindegyike fajmagyar, ugyebár?) vagyis minden tisztességes magyar kereskedőé és iparosé, akinek ez az ország hajlékot és kényeiét adott. Legyen vége már egyszer annak a visszataszító kereskedői élelmességnek, amely áruinak jobb elhelyezése erdekében nem riad vissza attól sem, hogy árudobozaira, vignettáira Szent István királyt, Hunyadi Jánost, vagy Ferenc Józsefei rajzolja rá, holott" abban pótkávé, vagy keserűvíz foglaltatik. Ilyenténképpen írja zászlójára a „Baross-Szövetség" is Baross Gábor vasminiszter nevét, íla már minden áron régi. a békebeli Nagy-Magyarorszá politikusát akarja zászlójára írni, akkor belső tartalmához híven, ajánljuk Baross Gábor kortársát, ugyancsak neves szerepet játszó politikus, Verhovay Gyula volt képviselő-politikust erre a célra, híven 167