Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - A belügyminiszter rendelete a megyei közpénzek ügyében - Baross Gábor szelleme és a Baross-Szövetség

komoly tábora van a több mint ötszáz törvényhatósági választó között. A legesélyesebb jelöltekként merültek fel eddig Horváth János és vitéz; Endre László főszolgabírók személye, valamint S z á p á r y Lajos grófé, akit főleg P r e s z 1 y főispán szeretne az alispáni székben látni. A sok kombináció után merült fel aztán áthidalásként az az elgondolás, hogy Ney Gézát, a jelenlegi főjegyzőt válasszák meg, akinek még kétévi szolgálatideje van hátra a megyénél és közszeretetnek, közbecsülésnek örvendő személye nagyon alkalmas arra, hogy elkerüljék a mai, amúgyis széthúzós politikai világban a nagyobb emóciókat egy ilyen alispán-választásnál és ezzel két évre eltolnák a végleges megoldást. Ugyanis fenti három komoly esélyű jelöltön kívül még két-három ugyancsak közismert megyei közfunkcionárius személyét is kolportálták a jelöltségre. Ez a jelenlegi helyet a megyében a januári választás előtt. Nem hinnők, hogy addig nagyobb eltolódás és változás állana be. A belügyminiszter rendelete a megyei közpénzek ügyében Széli József belügyminiszter 103.165/937. B, M. számú körrendeletével felhívja az összes megyék alispánjait, valamin' a megyei városok polgármestereit, hogy a törvényhatóságok és gyámpénztárak pénzkészleteit gy ümölcsöztetés céljából az Országos Központi Hitelszövetkezetnél helyezzék el. Hivatkozik ebben a körrendeletében hivatali elődjének 1908. december 23-án kell korábbi rendeletére ebben a tárgyban és kifejti azonkívül, hogy tekintve az OKH fokozottabb állami ellenőrzését, valamint azt a tényt, hogy a Pénzintézeti Központ első kúriájába tartozó pénzintézetről van szó, kétség sem térhet az elhelyezeti tőkék biztonságához. Amit ezzel a körrendeletfel kapscolatban még feljegyzésre méltónak tartunk, az. a kővetkező kitétel: „Az OKH-töl nyert értesülésem szerint egyes törvényhatóságok a közpénzek elhelyezésénél az. intézetet teljesen mellőzik, vagy pedig az ott elhelyezett készpénzkészleteket minden komoly ok nélkül visszavonják, vagy a visszavonást azzal indo kolják, hogy az ilyen pénzek helyi pénzintézeteknél helyileg használtatnak lel." Kitér még a körrendéletében aira is a belügyminiszter, hogy az OKH a kötelékébe tartozó és az egész országot behálózó szövelkezetek útján egyik legfontosabb szerve a mezőgazdasági Kitelek nyújtásának a gazdatársadalom iészére és ezzel nagy ni mzetgazdasági tevékenységet fejt ki. Megjegyzi azonban a belügyminiszter még azt is ebben a rendeletben, hogy figyelem mel kell lenni azoknak a pénzintézeteknek az érdekeire is. amelyeknél ilyen közpénzek már eddig is el voltak helyezve. Nincs különösebb hozzáfűzni valónk ehhez a körrendelethez, csak kissé furcsának találjuk, hogy a törvényhatóságokat legfőbb felügyeleti hatóságuk figyelmezteti erre. holott ezeknek éppen olyan jól kellene tudniok az OKH közérdekű működéséi. Az. hogy magánintézeteknél, illetve más nagyobb pénzintézeteknél belyezm k el ilyen közpénzeket, hát bizony ennek sok érdekes és szintén igen indokolt oka van és lehet, l'gylátszik itt egy csendes versenyről van szó a Tébe és az OKH között, amelybe a belügyminiszter is beleszólt. Ha azonban az OKH tagja például a vidéki Tébe-bankok kamategyezményének, akkor nehezen gondolható el, hogy jobb feltételekkel vehet át közpénzeket gyümölcsöztetésre, mint a többiek és így egyéb érdekek érvényesülnek és befolyások a törvényhatóságok belső életében, amelyekre nem akarunk most kiterjeszkedni. Csak mint érdekeset regisztráltuk ezt a belügyminiszteri körrendeletet. Baross Gábor szelleme és a „Baross-Szövetség" — Válaszunk Baross (ifj.) képviselőnek — Nem akartunk vitát provokálni október 1-i számunkban közöli cikkünkkel, ahol kifejezetten tiltakoztunk az ellen, hogy a nagyemlékezetű Baross Gábor néhai „vasminiszter" nevét viselő társadalmi alakulás nap nap után meghamisítsa ennek a nagv politikusnak a szellemét. Most e cikkünkre választ kaptunk D „Baross Szövetség" hivatalos lapjában Baross Gábor országgyűlési képviselőtől, a néhai nagy miniszter fiától. Aieg kell vallanunk, hogy meglepett bennünket ez a válasz, miután mi nem bán. tottuk, sőt védelmünkbe vettük a képviselő úr apjának az emlékét és minden kéiséqet kizáróan mutáltunk rá azokra u pontokra, ahol a nejét viselő szövetség eltér attól a szelemtől, amit a néhai nagg politikustól ma már csuk emlékként őrzünk. Meglepett pedig azért, mert egész érthetetlen okból a nagy minisztei fia ebben a cikkében azok mellé állt. akik nap nap után vétenek apja emlékével szemben és bennünket igyekszik ledorongolni kritikánkért, Őszintén megvalljuk ;;zt is, liogv Baross Gábor képviselő ÖT eme indokolatlan kiállása nem volt ildomos, sem pedig szerencsés valami, miután nekünk az o tiszteletreméltó szemelvével nem volt eddi« semmiféle nézeteltérésünk, öt nem bántottuk. így tehát beavatkozása hasonlatos ahhoz a bizonyos fogadatlan prókátorhoz, mert semmiféle jogcíme nincs és nem is lehet a mi kritikánkba beleszólni. Ugyanis az a tény, hogy ő vérségi leszármazottja, fia, a nagy miniszternek, ez nem jogcím az ő esetében, miután elsősorban is ö nyolcéves volt, omikoi apja meghalt, tehát politikailag nem mellette nőtt fel, másodszor pedig ő maga jelentette ki egyik lapnak adott nyilatkozatában, hogy ö egész más politikai felfogást követ, mint amit apja követeit. De különben is eddigi politikai közszereplései is ezt a különválást dokumentálják, vagyis a nagy Baross Gáborról és fiáról, a mai képviselőről, megforditva mondhatjuk azt a régi jó magyar k izmondást, vagyis: messze esett az alma a fájától. De ez felfogá' dolga. Mindenkinek tiszteljük politikai hitvallását, ami egész természetes. Azért nem szóltunk semmit akkor, amikor ó apjáról nyilatkozott az egyik liberális lapnak, söt ma olvasva ezt az interjút, csak azt a következtetési vonhatjuk le belőle, hogy Baros.< Gábor, a néhai nagy miniszter szellemét fia sem érthette meg, annyira más légkörben nőtt fel és vált politikussá. Itt eszébe kell juttatnunk valamit az utódnak. Ugyanis, amikor Baross Gábor miniszter oly hirtelen és váratlanul meghalt, akkor a család rájött árra, hogy az az ember, aki megszámlálhatailan milliárdok erejéig végezte a Nagy-Magyarország gazdasági újjáépítését, tárcáján keresztül súlyos összegű 166