Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - A bíróságok kritikája - Kis közjogi vita az elhunyt Frigyes kir. herceg hagyatéka körül

Rovatvezető : Fehér Andor dr. A bíróságok kririkája A falukutatók tudományos munkásságával és az igazságszolgáltatás részéről történt felelösségrevonásukkal kapcsolatosan a képviselőházban a konkrét bíróság működése és jogszolgáltatása felett bírálatok hangzottak el, amelyek úgy a nagyközönség, mint a sajtó körében igen nagy viszhangot keltettek. A magunk részéről ehhez a vitához; amelyei ma már majd minden oldalról kellőképpen megvilágítottak, hozzászólni nem kívánunk, csupán egy körülmény az, amelyre vonatkozólag úgy érezzük, hogy mondanivalónkat le kell szögeznünk. Az előbb említett képviselőházi kritikával kapcsolatosan ugyanis a Ház egyik-másik oldaláról hozzászólások hangzottak el, amelyek szerint a független magyar bíróságok munkájának kritika tárgyáva tétele a nagyközönség előtt októberi szellemet jelent, megondolatlan és lázító. Minden alkalmat megragadtunk eddig is és nem habozunk itt sem meghajtani az elisméres lobogóját a független magyar bíróság előtt, amelynek puritán hozzáférhetetlen és magas színvonalú munkáját az egész nemzet bámulja, de ugyanakkor a leghatározottabban ki kell jelentenünk, hogy ez a bámulat és tisztelel nem lehet azonos a kritikátlanság minden alkalommal való fejbólintó alázatával. Most nem akarunk beszélni arról, hogy minden konkrét ügyben használt jogorvoslat, akár anyagjogi, akár alakjogi okokból történik is, jogos és megengedett kritikája a bíróságok működésének, mert hiszen ezzel mindenki tisztában kell hogy legyen, csak arra akarunk rámutatni, hogy a magyar parlament, a magyar nemzet egyetemének képviselete, s szava a magyar nemzet szavával és véleményével egyenértékű. Ha pedig ez így van, akkor a képviselők véleménynyilvánítása, jogos kritikája a bíróságok alaki vagy anyagjogi működésének, mert az egy pUlanatig sem vitás, hogy'maga a nemzet kritikát gyakorolhat funkcionáriusainak működése felett. Annyival indább így van ez, mert hiszen a parlament megfelelő módon nyilvánított akarata a törvény, a jogszabály, amelyet épp a bíróságok vannak hivatva alkalmazni. Ha tehát a bíróságok alaki rendjét és működésének irányát jogszabályszerűen megszabja a törvényhozó, akkor nemcsak jogos, de szükséges is részéről a kritika, mert hiszen a jogszabályalkotás épp Ix ls > lelki kritika eredménye. A bírói függetlenség nem a szent sérthetetlenséget jelenti, vagy a pápai csalhatatlanságot, hanem a kormányhatalom nyomása alól való mentességet épp azért és annak érdekében, hogy ne kelljen ítélkezéseiknél utólagos megtorlástól tartani, de semmi esetre sem azért, hogy a jogos és illetékes kritika előtt az utat elzárja. Áll ez minden esetben, de százszorosan áll olyan ügyekben, ahol a bíró nem tudja kivonni magát saját szellemi elgondolása, politikai meggyőződése, természetes emberi elfogultsága alóés önkéntelenül, jóhiszeműen lépi át az objektív határokat. Nem véletlen a különböző államok jogfejlődésében az a majdnem kivétel nélkül álló törekvés, hogy egyes, főképpen szellemi téren elkövetett, u. n, sajtóbüntetések ki legyenek véve a bíróságok rendes ítélkezési szervezete alól és esküdtszéki megoldás formájában a nemzet egyetemének szimbolikus képviselete elé bocsáttassék az a kérdés, vájjon a konkrét esetben a közösség érdekei megsérttettek-e vagy sem. S ha sehol másutt, de ily természetű kérdéseknél — ahol a jóhiszeműség és a tudományos megalapozottság majdnem vitathatatlan — érződik legjobban annak a jelenlegi kivételes állapotnak a hátránya, amely az esküdtszéki bíráskodást sajtóügyekben felfüggeszti. A konkrét esethez még csak ennyit: nem lehet nehezebb helyzetben a bíró, mint amikor egy olyan szellemi termék felett kell ítéletet mondania, amely nem tendenciává készült, s amely még akkor is jóhiszemű tudományos munka, ha sokak véleménye szerint a nemzet egyetemének ártott vele. Szakértő kirendelése ily esetben illuzórikus, mert hiszen nehéz lenne ott vádat konstruálni, ahol csak a szakértő tudná megítélni káros, vagy ártalmatlan voltát a nagyközönség számára készült munkának, viszont egy tudományosan felépített munka szerzőjével j laikus bíró vitája könnyen fúlhat a komikumba. Ezeket a szituációkat pedig el kell kerülni éppen a bíróságok tekintélye és a jogszolgáltatásba vetett hit miatt. Ehhez pedig kell és hasznos a kritika. Aki ez! a kritikát októberi, forradalmi szellemnek nevezi, az legalább olyan járatlan Magyarország történelmében, mint a jogtudományban. Kis közjogi vita az elhunyt Frigyes kir. herceg hagyatéka körül A nemrég elhunyt Frigyes királyi herceg, tábornagy, igen magas állást töltött be évtizedeken keresztül a régi osztrák -m agyar hadseregben, habár ő és családja úgyszólván állandóan magyarországi lakósok voltak, a Habsburg-család magyar ágához számított mindig. Ha csak attól az időtől nézzük a dolgokat, mikor az összeomlás után mi megkezdtük önálló, külön élt tün kel. ükkor teljesen magyar családnak tekinthetjük, miután vég leg itt telepedett le családjával együtt. Hiszen Ausztria azonnal az öszeomlás után köztársasággá alakult át. a császári család egész vagyonát elkobozta, megtagadott minden közösséget a régi császári Ausztriával. A császári család elkobzott vagyonának visszaadása még ma sem történt meg teljes mértékben és a mai Btmdesstaat-Ausztria sem vallja magát a császári jogutódjának. Eü jellemzi ma is minden állami intézményét Ma Ausztria szövetséges állam, tehát nem császárság, éppenígy mai hadserege is ,.szövetségi-haderő" Kzzel ellentétben Csonka-Magyarország, leszámítva a rövidéletű Károlyi Mihály-féle népköztársaság és az ezt követő pár hónapos vörös rémuralmat, azonnal áttért a jogfolytonosság alapjára és hitet tett az ezeréves magyar király ság államformája mellett. így nálunk mégcsak fel sem merült a királyi család vagyonának az elkobzása, az érintetlenül ma is fennáll, mintahogy teljes mértékben meghagyta jogaiban a királyi családhoz tartozó Frigyes királyi herceg családját is, dokumentálja ezt az is, hogy az 1920-ban felállított felsőháznak a királyi családhoz tar 162