Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - A bíróságok kritikája - Kis közjogi vita az elhunyt Frigyes kir. herceg hagyatéka körül

fozo „Habsburg-Lolharingiaí család teljeskorú tagjai" címén tagja is volt, niintahogy tagja ennek ma is fia, Albrecht királyi héiceg, valamint József kir. herceg tábornagy és fia dr. József Ferenc kir. herceg is. Sok vita előzte ezt meg annakidején, miután egyesek kétségbevonták a magyar közjog szerint a „királyi hercegi" címet, miután a történelem tanúságai szerint ez a cím csak a trónörököst illette meg. Az azonban biztos, hogy az osztrák származású Habsburg-család „Erzherzog", vagy helytelenül magyarra fordított „főhreegi" címet a magyar közjog sehogyan sím ismerte és így logikus volt hogy a magyar királyi családin)/, tartozó tagok csakis a királyi herceg címet viselhetik nálunk. A trianoni kényszerbéke folytán keresztülvezettük törvény, tárunkon a detronizációs törvényi is. azonban ezt nem tekintettük sohasem másnak, mint kényszernek, aminek annakidején a nemzetgyűlés hangol is adott az indokolásában is. Mindezt most csak abból az alkalomból említjük meg,, hogy a Frigyes királyi herceg elhunyta után a hagyatékát illetőleg két újsághír került elénk. Az egyik osztrák lapokból való, a másik pedig a magyar „Nyukosz" című katonai lapból van. E két forrásból származó értesülés egész érdekes dolgot tartalmaz. így az osztrák lap azt adja hirül, hogy az elhúnyt tábornagy, aki a világháborúban a kettős monarchia hadseregének katonai főparancsnoka volt, halála után roppant értékes tárgyakat hagyományozott az osztrák „Heeresmuseuin"-nak, vagyis a bécsi hadseregmúzeumnak, A magyar lap pedig azt írja, hogy Frigyes királyi herceg, tábornagy a m. kir. Hadimúzeumnak hagyományozta ugyanezeket a tárgyakat, mégpedig: ,,a Mária Terézia rend nagykeresztjét, amelyet annál idején me>g Károly főherceg az asptrni győző, majd Albiecht főherceg a cuslozzai győző és végül Frigyes királyi herceg tábornagy viseli." így egymásmellé téve e két újsághírt, a gondolkodót feltétlenül dilema elé állítja, mert az tagadhatatlan, hogy egyszerre kél múzeumnak nem lehet hagyományozni ugyanazokat a tárgyakat. Ha pedig az osztrák lapok hírei helyesek, akkor ismét nagy sérelem ért bennünket. Mintahogy értesülésünk szerint az osztrák lapoknak van igazuk, a mi örökségünk nem ezek a tárgyak, bolotl bennünket illetne meg minden egyes darab és ha ez nem így van. akkor ismét olyan sérelem éri bennünket, mint már sok esetben ért a négyszázéves közös uralkodók idejében, holott ma már nincs közös uralkodónk. Aki ismeri az agilis és tehetséges Petrichevich ezredes munkásságát, egyébkéat ő maga is niáriateréziás lovag, e témában, ámíl már évek óta folytat írásban és szóban, könyvekben és újságokban, előadásokban, az előtt tisztán rajzolódik ki ennek az ujabb sérelemnek a pontos léi'yege s erről akarunk most néhány megjegyzést tenni ezzel az eset lel kapcsolatban. Először is az osztrák katonai múzeum nem jogutódja a régi „Heeresmuzeumnak ', miután a testvérállam a háború után megszakított minden közösséget a régi osztrák császársággal és annak intézményeivel függetlenül a békekötéstől, még a békekötés előtt, így törölte a Katonai Mária Terézia rendel is, ellentétben velünk, ahol mindenben, így ebben is, fenntartottuk a jogfolytonosságot, hiszen a Mária Terézia Rendel az 1931. oki.', bei ló-iki államfő ideklaráció újból megerősítette, magyar ki rályi alapításnak minősítette, mintahogy az is volt. A magyar királyi honvédség egyenes jogutódja az 1868-ban felállított magyar honvédségnek és jogutóda a volt közös hadsereg magyar részének. így tehát az autonóm Mária Terézia Rendre vonatkozó 1N86. évi nagymesteri parancs csakis itt nálunk bír jogérvénnyel. Hímek értelmében pedig minden magyar állampolgárságú rendvitéz kötelessége arról gondoskodni, hogy rendi keresztje halála írtán Magyarország hadseregmúzeumába vagyis a budapesti Ha dimúzeumba szolgáltassék be. Ez az egyik. A másik pedig az, hogy Frigyes királyi herceg marsaibotját ugyan a közös hadsereg ajánlotta fel 1916-ban, azonban azóla leszakadt erről a testről nemcsak az osztrák, hanem a cseh, lengyel, szerb és oláh badseregrész és így, mint az intakt jogfolytonosság egyetlen részese, nem volna szerénytelennek nevezhető az a kívánság, hogy ez a marsaibot is a mi Hadimúzeumimkba kerüljön a magyar lelsöház tagjától, magyar ngybirtokostól, a magyar királyi család tagjától hagyományozva. Ugyanígy a kard is, mely egyébként még külön más vonatkozással és értékkel is bír. Ugyanis ez a kard még Benedek táborszernagy tulajdona volt, akit isinerünk a történelemből, s aki ugyanesak magyar származású volt Most csak ezekre szeretnénk választ kapni, vagyis, hogy miért az osztrák „Bundesstaat" örökölte e/eket és miért nem a M. kir. Hadimúzeum? Miért? (I). E.) Amikor Ady Endre pereli. . . Abból az alkalomból, hogv most ünnepelte az ország Ady Endrének, az elhúnyt nagy költőnek 60 éves születési évfordulóját, nem lesz érdektelen feleleveníteni egyik érdekes pőrét, amelyet a magyar királyi kincstár ellen indított harminc évvel ezelőtt. Ugyanis a darabontkormány, Fehérvári] Géza kormánya, Ady Endrét a miniszterelnökségi sajtóirodában alkalmazta cikkírónak. Amikor aztán kormányváltozás állott be "és a koalíciós kormány vette át az uralmat, Ady Endrét azonnali hatállyal elbocsátották a sajtóirodától és még a felmondási időre' járó illetményeinek a kifizetését is megtagadták. Ady Endre Balog N. Imre dr. ügyvédet — aki nemrég mondotta el ezt egyik érdekes előadásában — bízta meg a kincstár elleni perének a vitelével. S mosi jön ennek a kis emléknek a másik, ugyancsak érdekes és aktuális része, amiért szintén érdemesnek tartottuk a feljegyzésre. Ady Endre elvesztette perét a kincstárral szemben, mert a koalíciós kormány olyan alkotmányos érvvel védekezett, amelynek az összes bíróságok helyeladtak. Ez az érv így szólt : „A Fehérváry-kormány ez-lc.x állapotában vitte az állam ügyeit, ugyanily közjogi heAyzetben történt Ady Endre szerződtetése, enélfogva ez a szerződés az államra kötelezettséget nem állapít meg, mert megszavazott és szentesített költségvetés hiányában az állam magánjogi alanyiságát egy kormány sem kötelezheti el joghatályosan." íme tehát az alkotmányos gondolkodás és annak érdekes következménye. Mindenesetre igen tanulságos, mint az is, hogy Ady Endre egyik kor tnánynak volt a tollnoka a miniszterelnökségi sajtóirodában . . . „A törvényhozás jogait elveszik és átadják a végrehajtó hatalomnak. Nem kell erőszakosság jelképében fellépni a diktatúrának, így is jelentkezhetik fájdalommentes kéjgázzal. Egész valutáris politikánk irányítása ki van véve a törvényhozás jogköréből. Külpolitikánkról nem informálják a törvényhozást. A különböző államilag létesített alapok és rendelkezési alapok működéséről nem tud tíz képviselő sem. Lehet azon csodálkozni, ha a parlament szisztematikusan elsorvad? Nem vagyunk egyebek, mint feleslegesen, drágán fizetett statiszták .. ." (Rassay Károly beszédéből, 1937 jún. 9.) 163