Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - A kereskedelmet is képesítéshez akarják kötni

a tízmilliós deficitet csakis úgy lehet eliminálni. ha ;i kormány enged álláspontjából és visszabocsájtja a fővárosnak az elvett adók egy részét. Felmerült egyben az az indítvány is Ernszt Sándor dr. részéről, amit az autonómia magáévá is tett, hogy indítson meg a főváros egy közvetlen tárgyalást ebben az ügyben a kormánnyal olyképpen, hogy úgy a belügyminisztérium, mint a pénzügyminisztérium erre illetékes megbízottaival tartson közös ankéto' e tárgyban. Ugyanis még nem ismeretes ebben a tekintetben a kormány álláspontja, mint ahogy addig nem is alakulhat ki, amíg a belügyminiszter kézhez nem kapja és nem vizsgálta felül az autonómia által jóváhagyott új költségvetést. Tekintettel arra, hogy ez hosszabb időt vesz igénybe, azért valószínűleg jövő év januárja, vagy február hónapja előtt szó sem lehet érdemleges válaszról sem e tekintetben. Nem hinnénk, hogy a kormány álláspontja megváltozzon ebben a vonatkozásban, legalábbis eddig ez volt a pénzügyminisztérium illetékes osztályának a véleménye, akik egész más nézőpontból vizsgálják felül a főváros költségvetését és adnak majd szakvéleményt a belügyminisztérium fővárosi osztályának. Amíg ezek a felülvizsgálatok meg nem történtek, addig szó sem lehet semmiféle érdemleges tárgyalásról, mintahogy addig a költségvetést sem hagyja jóvá a kormány. Deák Ferenc mondotta: „Törvény szab korlátokat a hatalomnak s önkény ellen a törvény erejében oltalmat a hon polgárai. De magát a törvényt és annak oltalmazó erejét önkény ellen csak a nemzet morális ereje biztosítja, s amely nemzet morális erő hiányában nem képes törvényeinek szentségét tiszteletben tartani, s azoknak tiszteletet szerezni, annak független önállása csak a véletlen esetek játéka lesz, azt újabb meg újabb törvények sem mentik meg a végsüllyedéstől. Ha fel nem szólal a nemzet, midőn törvényei sértetnek, hanem sérelmét elhallgatva, minden sértett törvény helyett újakat alkot, önmaga csökkenti törvényeinek tekintetét, mert hallgatása annyi, mintha helybenhagyná a történteket, vagy azokat a törvények kétes értelmével mentegetné. Ha fel nem szólal a nemzet, midőn a hatalom túllépett a törvények határán, ki fogja figyelmeztetni a kormányt elkövetett hibájára? S mi fogja rábírni, hogy a törvények ösvényére ismét visszatérjen? Sértett törvények mellett komoly méltósággal felszólalni több tiszteletet mutat a fejedelem iránt is, mint gyáva hallgatás; mert amaz férfias bizodalom, ez pedig félénk kétkedés a fejedelem igazságában, s azon nemzet, amely törvényeinek, polgári jogainak sérelmét gyáván hallgatva tűri el, gyáván hagyná el fejedelmét is a veszélyek óráiban. Gyáva népnek fejedelmek se örüljenek, mert félelem és bizodalom, hűség és gyávaság nemzeteknél együtt soha nem léteznek." (1861.) KJLAAOUQ OO A kereskedelmet is képesítéshez akarják kötni A kereskedelmi minisztérium körkérdései — Szakmai érdek és |közérdek — Előkészület a zártszámra - A „Baross-Szövetség" és a barossgábori szellem — Bezárul a kör — Most már csak a születések korlátozása van hátra. . . Az a körlevél, amelvet a kereskedelmi minisztérium küldött széjjel a kereskedelmi érdekképvisetekhez és amelyben bizonyos kérdéseket tesz fel, az első etappját képezi annak a tervnek, hogv a kereskedelmet is képesítéshez akarják kötni nálunk A kereskedelmi min'sztérium és annak mai vezetője, líornemisza Géza iparügyi miniszter, kétségelenül jól teljesíti hivatását, amidőn hajlamos minden szakmai kérést meghallgatni, azt kivizsgálni és a társadalmi oszlálynak minden érdekét megvédeni, egy-egy ilyen osztálynak kulturális és anyagi emelkedését elősegíteni az újabb és újabb kodifikációk! al. Akik kívülről állanak és csak egy egész kicsi áttekintéssel bírnak, felülemelkedve egyes osztályok lokális látókörén, azok rögtön megállapíthatják, hogy milyen nehéz helyzetben van a minisztérium ilyen szakmai kérdéseknél. Nehéz pedig azért, mert a tárcájába tartozó foglalkozási osztályok érdekei sok esetben homlokegyenest ellenkeznek egymással, sqt hasonlatosan a tűz és víz fizikai összeférhetetlenségéhez állanak sokszor egymással szemben. Mert ami pl. jó és alkalmas az iparnak, az ugyanolyan mértékben sérti a kereskedelem érdekeit és megfordítva. A minisztérium tehát az örökös kieoyenlítö kompromisszium eszközeit kell, hogv alkalmazza, nehogy egyik érdek felülkerekedjen a másik rovására. S mindezeken felül tekintettel kell lennie az egyes szük társadalmi osztályok érdekein kívül az egész nemzet és annak társadalmának érdekeire is. Semmi olyan jól nem példázza ezt a nehézséget, mint az éppen most tervbevett reform kérdése, amely a kereskedelmet is a képesítéshez akarja kötni nálunk. Le kell szögeznünk tárgyilagosan ennél a kérdésnél azt, hogy ez a kívánság a kereskedői rétegek részéről merült fel és ezeknek az óhajtása folytán vette programjába a minisztérium is. így első látszatra tehát egész természetes, hogy ennek a problémának a kodifikálása jogosult, miután egyik foglakozási ág kér védelmet hivatására, erkölcsi és anyagi boldogulásának hiztos'tékaképen, nemszólva arról, hogy az utóbbi évtizedekben már más államokban is történtek ily n szabályozások, bizonyos megkötések a kereskedői pályát illetőleg. Sőt harminc évvel ezelőtl nálunk is felmerült már ez a probléma, éppen az iparszabadság első megkötése alkalmával, azonban akkor nem történt semmi ér159