Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - A kereskedelmet is képesítéshez akarják kötni

demleges ebben az irányban a kereskedelemiek képesítéshez való kötésénél. Most csak ú v akarjuk álláspontunkat leszögezni, hogy nasy ál alános ságban :->ólunk hozzá a kérdéshez, nem a szakszerűség szempontjából, miután ennek megvitatása a szakmai érdekeltségekre tartozik, hanem k zárólag a nagy és általános közérdek látószögéből. így elsősorban ebből az érdekből igenis soS olyan reformálni valót látunk, amelyek ugyancsik a kereskedelem, a tisztességes kereskedelem érdekeit szolgálják. Jólehet, hogy ezeknek a kérdéseknek a kompetenciája nem a kereskedelmi minisztériumhoz tartozik, hanem az igazságügyihez, mégis szerves összefüggésben áll a kereskedelmi élet szükséleteivel. Egy ilyen fontos probléma a hitel'jiztonság kérdése, túlmenően minden szaktudáson, képesítésen. Miként a tisztességtelen versenyt kiküszöbölni hivatott újabbkori kodifikáció is a kereskedelem tisztességét van hivatva szolgálni és fejleszteni, ugyanígy feltéllenül szükséges a hitelb'ztonság fejlesztésére. Mint általában erősen érezzük hiányát az elavult kereskedelmi alaptörvényeink reformjának, beleértve az olyan sok vi'ára alkalmas részvényjogunkat is, nem szólva a csőd és váltójogunkról. Hiizen az utóbbi években m'ndtöbbször kellett rendeleti úlon javítanunk a fizetésképtelenség jogszabályain, hogy valamiképpen is megfeleljen mai viszonyainknak és erősítse a hitel biztonságát. Mindezeket a kérdéseket nem tartjuk élválaszthatőknak a kereskedelem égető problémáitól és főleg ezekben látnók annak biztositékát, amelyet egyes érdekeltségek éppen a kereskedelemnek képesítéshez való kötésében vélnek megalapozni. Mi megfordítva látjuk ezt á sorrendet, vagyis előbb az általános jogi reformokra van szükség és csak azután lehetne rátérni a képesítés ügyére, de csak addig a határig, amíg az nem szolgálná azt a célt, amit ma általánosságban úgy ismerünk, mint zártszám, vagyis közismertebben: numerus clausus. Mert hiába hoznak fel egyes érdekeltségek bármilyen indokot is mozgalmuknál, amely mozgalom a kereskedelemnek képesítéshez való kötését célozza, végső fokon mégis csak ez a cél lebeg előttük, ami teimészetes és érthető is. Visszatérés modern jelszavakkal, modern eszközökkel azokba az időkbe amikor az ilyesmit mellébeszélés nélkül, őszintén és nyers önérdekből képviselte a céh-rendszer. Nem elszigetelt jelenség ma ez a hajlam, ez az irányzat, ez a különböző válságok természetes eredője, az önérdek vélt segítsége a bajok ellen, de mindig a közérdek ellenére. Mert azt csak nem nevezhetjük például közérdeknek, hogy egy-egy foglalkozási ágazat, vagy hivatás együttese túlteszi magát a nagy általánosság érdekein és csakis szűk, szakmai, vaoy hivatásbeli jelen érdekeiket nézve, szövetkezik arra, hogy minden verseny lehetősége k'.kapcsoltassék, zárt egységei alkotnak, monopóliumra törnek. Hiszen végső fokon éppen a szakmai autonómiák rendszere alapján az ilyen képesítési osztályozás nem tartozhatik más hatalmi tényezőhöz, mint csakis a szakmai érdekképviseletekhez, illetve az ezekből alakult bizottságokhoz. Mert például a kereskedelemnek képesítéshez való kötése esetén a szakmai befogadást nem a kereskedelmi minisztérium fogja intézni, hanem a szóbanforgó szakma érdekcsoportpa, márpedig ettől mást várni, mint saját érdekük képviseletét az újabb verseny kizárására, várni sem lehet. (Erre csak példának kell felhoznunk a fogtechnikusok esetét, ahol az 1911. évi generális rendezés alkalmával egész egyszerűen megfeledkeztek azokról, akik már akkor ezen a pályán működtek, mint inasok vagy segédek. A rendezést, illetve a jogosítványt csakis azok kapták meg, akik már önállóak voltak és iparigazolvánnyal rendelkeztek. De az új generációt, az inasokat és segédeket kizárták ebből a jogból, ebből az életlehetőségből.) Kétség sem férhet hozzá, hogy amennyiben létrejönne egy bizonyos törvényes rendelkezés a képesítést illetően a kei tskedelemben, akkor ez végső fokon a zártszámhoz fog vezetni, hangsúlyozzuk: nem a kodifikáló minisztérium intenciói révén, hanem a szakmai alkalmazás útján, mint ahogv nem is titkolják egyes érdekképviseletek eme indokukat, amidőn hangsúlyozzák, hogy a kereskedői pálva ne legyen szabad pálya, arra ne mehessen mindenki. S hogy félreértés ne essék, nincs igazuk azoknak, akik ebben esetleg arra gondolnak, hogy a zártszám ebben a változatban is a zsidóság ellen irányulna. noha legeicsebb képviselője a képesítés eszméjének a „Baross Szövetség", nem, mert ebben a kérdésben csak szakmai érdek forog fenn, márpedig ebben a ma túlnyomóan zsidókézben lévő kereskedelem is egyetért a „Baross Szövetség"'-g'-'l: csökkenteni a konkurrenciát. Minden más jelszó mögött csak ez áll és állhat a dolog törvényszerűség? révén. Mint ahogy például az áruházak ellen vívott és még ma is állandóan napirenden lévő problémánál is közös fronton állottak a kereskedelem egyedei, túl és felül minden egyéb „világnézeti" felfogáson. Az, hogy a „Baross Szövetség" áll az élei, az nem mutat mást, mint hogy minden ténykedésével és minden igyekezetével teljesen távol áll a barossgábori szellemtől és célkitűzésektől, azzal semmi kapcsolata nincsen, mert hiszen nehéz volna elképzelni, hogv Baross Gábor híve lett volna az ipari és kereskedelmi szabadság bármilyen korlátozásának. Korszakalkotónak nevezhetjük mégis ezL a mozgalmat, mert ennek keresztülvitelével lezárulna az a kör, amelynek minden egyes pontján ma már iií\-egy tilalomfa áll társadalmunkban az ember előtt, az előtt az ember előtt, aki e világra megszületvén, ösztönszerűen kezdi el harcát a megélhetéséért. Ez a pont, a kereskedelmi foglalkozás, volt még az egyetlen pont a körben, ahol úgy-ahogv bizonyos könnyebbség állott fenn a boldogulást illetőleg, amely kisebb-nagyobb nehézségek árán elérhető megélhetési lehetőséget nyújtott azoknak, akik ide kényszerültek akár születésük, akár hivatásérzetük, akár máshonnan való visszaveretésük okából. Mini "hogy a föld szegény népe eiőtt tilalomfaként áll a földmonopólium, az inlellektuelek előtt az állítólagos zsúfoltság címén már behozott zártszám, úgy fog állani a kereskedők előtt a képesítési tilalomfa, s az a bizonyos sorompó. S miként a földmonopólium növeli a parasztnyomort, a diplomás zártszám pedig a szellemi prolctáriátust ,úgy a kereskedelem zártsága fogja növelni az ipari foglalkozásokból kizárlak catilináris egzisztenciák tömegét, hogy mindmegannyi televény talajaként szolgáljon olyan eszméknek, amelyek csak lársadalombomlasztók lehet160