Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 23-24. szám - A Főváros és a Kisgazdapárt

Ravasz László a felekezerközi békéről Ravasz László református püspök jelentéséből vesszük ki a következő részt, amely a felekezetközi helyzetre vonatkozik. Szós/erint így hangzik: A felekezetközi helyzetei lényegesen érintette az az üzenetváltás, mely a katholicizmus lelki vezetői és a protestantizmus hivatalos vezérei közölt men végbe. Ha ez az. üzeneváltás nem is hozott konkrét eredményeket, s máról-holnapra nem változtatja meg sem a tényleges helyzetet, sem a lelkek hangulatát, mégis kétségtelen dolog, hogy felszínre hozta a jóakaratú törekvést az egymás megértésére. Kétségtelenné vált, hogy ilyen irányú erőfeszítést érdemes lenni. Az egész közélet hangulatára felemelő és bíztató hatással van, ha az egyházak Közötti feszültség enyhül. Amily kétségtelen dolog az. hogy a katolikusok a kérdés végső megoldását csak a Szent Péter székéhez való visszatérésben, mi protestánsok pedig az evangéliumi igazságnak és az egyház megújulásának az egész keresztyéhségel átjáró feltétlen érvényesülésiben látjuk, éppen olyan kétségleien dolog, hogv a jelenlegi feszültségben sok idegen elem: mesterségesen előidézett, s ezért kiküszöbölhető érzelmi ellentét van. Ha egymást igyekszünk jobban megismerni, ha mindenik a masikat saját történelmi fejlődéséből törekszik megérteni, ha mind a két részen elegendő bátorság lesz a másik oldal előnyeinek, értékeinek tárgyilagos elismerésére, ha eléggé keresztyének vagyunk meglátni, hogy mi nem két különböző vallás, hanem az megy vallásnak, sőt azonegy vallás hatalmas történeti ágának, a nyugati keresztyénségflek kél módszere, két típusa vagyunk, ha megszabadulunk attól a (/átlóstól, hogy saját táborunk- túlzóinak értelmetlen terrorja alail fékünk « szembenálló tábor igazságaival őszintén foglalkozni, ha (téij ÍI lelki előkelőségünk ahhoz, hogy ilyen magatartást számítás és ellenszolgáltatás nélkül, magáért a magatartás keresztyén Holtáért és igazságáért kövessük: nagy őrömmel fogjuk észrei enni, hogy ársadalmi érintkezésben, irodalomban, egyházpolii li .ni megnyilvánulásban emelkedettel)}), békésebb levegő vesz körül, s közéletünk felszabadul ősi nyomások bénító átka alól. Bizonyos, hogy ezen az úton a magunk igaz-ágát még tisztábban meglátjuk, még erősebben megvalljuk, de a másik fél tanítását nem csúfoljuk, személyét nem kisebbítjük, minden törekvését n< ÍH fogadjuk gyanakvással, .s nem jutunk oda, hogy magyar ember magyar emberrel halálos elleniélbe kerüljön csupán azért, mert ugyanazon Krisztusnak két különböző nyájához tartozik Mint ahogy szakadatlanul azt tapasztalom, hogy minél erősebben hisz valaki a saját vallásának igazságában, annál elfogulatlanabbal, nyugodtabban, közvetlenebbül ismerkedik meg más vallások tanításával és azoknak képviselőivel, úgy arról is tapasztalást le Mem, hogy dogmatikailag műveletlen, bit dolgában csenevész, lármás zeloták szoktak gyanakodva morogni akkor, ha valaki más egyházak vezetőivel barátságosan tárgyal, s felekezetközi vonatkozásban félreteszi a gerundiumot. Mindezeket a tapasztalásokat még megerősítette bennem az idi ii két élmény: a pannonhalmi és zirci látogatás. Mind a két helyen elöltem állott az ezeréves magyar katholicizmus művelő désalkotó ereje, gyökeres magyarsága, egész gyakorlati keresz IVénsége. Ezt a szellemet magas gondolkozású, rokonszenves személyiségek testesítették meg előttem, akik közül csak a Kelemen Krizosztom és a Werner Adolf őméltóságaik nevét említem. Keresztyénségemben épülve, magyarságomban meggazdagodva, református voltomban megerősödve jöttem el onnan abban a tudatban, hogy valami fokozott emberi gyarlóságnak kell ott dolgoznia, ha két magyar lelkipásztor, aki Jézus Krisztusnak hü és jé) vitéze, nem szoríthatja meg egymásnak a kezét anélkül, hogy vagy magái gyanússá ne tenné, vagy a másikat ne kompromittálná. Milyen méltatta* dolog azt tenni fel, hogy nem bírja el az ,,igaz hil" az igaz szeretetei! Súlyos egyházpolitikai kérdés a reverzálís kérdése. Nagyon egyszerű, nagyon világos és nagyon helyes megoldásnak tartanám az 1808: L1I1. l-c. rendelkezéseinek a visszaállítását. De még egyetlenegy politikában iskolázott embertől sem hallottam bíztatást arra, hogy ez a mai viszonyok között egyáltalán lehetséges Nekünk nem az, a célunk most, hogy kifogástalan jogi állás pontra helyezkedjünk, mert ha ezt keressük, akkor helyezkedjünk arra az álláspontra, hogy minden református fél csak református féllel kössön házasságot; hanem az a célunk, hogy egy égető kérdésre olyan-amilyen megoldást keressünk. Ennek pedig nincs más megoldása, mint egyrészt fegyelemmel, másrészt misszióval, s büntetés és a megnyerés páros eszközével rávenni híveinket arra, hogy lelki anyjukat ne árulják el. Ezért kell nagyon súlyosan megrónunk minden olyan esetet, amikoi példaadásra hivatott egyén feledkezik meg egyháza iránti kötelességéről, ha csak azáltal is, hogy nem veszi komolyan és nem ítéli el elég súlyosan a reverzális-adásban megnyilvánuló hűtlenséget. .1 reverzálisok veszteség-nyereség számlája nem érdemli meg azt a sok keserűséget, érkötési megrázkódtatást, emibe kerül. Az államhatalomnak elsőrangú politikai kérdése; nekünk fegyel mi és missziói ügy. Óbudán a sor ! Most, hogy már átadták a forgalomnak az új Horthy Miklós-hidat, valamint a régi Margit-híd is megfiatalodott, a városfejlesztést teljes erőből az eleddig elhanyagolt III. kerület felé lehet terelni. Már rég készen vannak Óbuda újraépítési tervei, sőt sok helyen a bontást is megkezdették, s 1938-ban megkezdik az új összekötő hídnak is az építését, az Árpád-bidét, amely a Hungária körútról kiindulva, a Margitsziget érintésével fogja Óbudát a Kis colli útnál elérni. Az eddig jóváhagoylt tervek azt mutatják, hogy, ez a híd lesz a főváros leghosszabb és legszélesebb hídja, amelyre már nagy szükség van a Margit-híd tehermentesítése szempontjából és főleg az elhanyagolt III. keróilet fellendítése miatt. A valószínűség amellett szol. hogy ennek a városrésznek a kiépülése sokkal gyorsabb tempóban fog megindulni, mint a Horthy Miklós-híd: dal összekötőit Lágymányosi rész, miután szembe esik az.zal az amerikai tempóval felépült új városrésszel, amil Üj-iLpótváros néven ismerünk és amelyet most már Szent István-városnak neveznek. Óbuda most már teljesen bele került a központi zónába és így egész természetes feltélelei vannak gyors kiépülésének és ebből a szempontból a hegyvidéke is igen alkalmas, sokkal szebb keretet ad neki. mint a kopár Lágymányos. De elérkezell az ideje annak is. hogy ezt a városrészt újrakereszteljék, legstílszerűbb volna az „Árpád-város" elnevezés erre a kerületre. Több évtizedes fejlődési lehelőség előtt áll most Óbuda és nem kétséges, hogy a most következő néhány év alatt már értékes jelei fognak mutatkozni e fejlődésnek. Igen helyesnek tartjuk azt. hogy Óbudát is bekapcsolják a közeljövőben az autóbusz-forgalomba, amire már rég nagy szükség van Befejeződött a költségvetési vita Még a mult héten fejeződött be teljesen a főváros törvényhatósági bizottságának a költségvetést tárgyaló ülései és most terjeszti fel a polgármester a belügyminiszterhez a megszavazott új költségvetést. A főváros törvényhatósági bizottságának egyöntetű az a megállapítása, hogy 158