Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - Mit kell tudni az új gazdarendeletről?

Ha az utókor úgy találja, hogy ina nem haladhat ez a nemzet a mult szellemeinek a csapásán, akkor tegye múzeumba elhalt nagyságainak emlékét és ne bolygassa, ne szorítsa bele Prokrustes-módon a jelen ágyába. Ilyesmit nem lehet öntudatlanul művelni, legteljebb lelkiismeretlenül tovasiklani felette, s miként a törvény nem tudása nem menti a bűnözőket, éppenígy nem lehet mentség az, ba az utókor akarnokai nem ismerik a történelmet. Minden kornak meg van a maga szellemi nagysága és így kézenfekvő, hogy a kor politikai mozgalma igyekszik mindig a legjobban testéhez átló, arraszabott szellemi nagyságát felhasználni zászló-jeligéül, a Baross-Szövetség mozgalmához nem illik Baross Gábor neve! Mi úgy ítéljük meg ebben az esetben, hogy Baross Gábor szellemével teljesen ellentétes működést fejt ki a „Baross-Szövetség" néven ismeretessé vált alakulat és ezért csakis azt a logikus következtetést tudjuk levonni, hogy vagy változtassa meg nevét, vagy tartsa tiszteletben annak a nagyságnak emlékét, akinek a nevét zászlajára írta. Ez a legkevesebb, amit elvárhatunk tőle. Mégsem lehet szótlanul tovahaladni e jelenség mellett és nagyon csodáljuk, hogy nem akadt még senki, aki ez ellen tiltakozott volna, elsősorban is benn a szövetség kebelében és másodsorban pedig azoknál az illetékes fórumoknál, amelyekre végső fokon ennek ellenőrzése tartozik. Elsősorban is a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hivatott arra, hogy ítéletet mondjon abban a tekintetben, vájjon ez a szövetség híven őrzi-e Baross Gábor szellemét? ( Hiszen ebben a kamarában egy termet neveztek el a nagy miniszter nevéről s azonkívül sok más emléket őriznek tőle.) Nem tudjuk, hogy egyezik-e szerény véleményünk a kamara felfogásával, de úgy hisszük, hogy Baross Gábor emlékének áldozott volna már, ha felügyeleti hatóságánál, a kereskedelmi miniszternél tiltakozott volna Baross Gábor nevének ilyetén felasználása ellen és követelte volna, hogy tiltsák el a névhasználattól, vagy kényszerítsék a helyes szellemi útra. A kereskedelmi miniszternek minden eszköz a rendelkezésére áll, hogy nagy elődjének emlékét megóvja. Tekintettel arra, hogy ma Bornemisza Géza ül azon a helyen, ahol valamikor Baross Gábor ült, önmagától adódik, hogy egy kis összehasonlítást tegyünk. Tárgyilagosak vagyunk és minden elfogultságtól mentesek, ha megállapítjuk, hogy Bornemisza Géza nem hoz szégyent működésével nagy elődjére, pedig ö soha nem volt liberális politikus, hanem igenis teljesen a mai korszellem képviselőjeként került arra a helyre. Baross Gábor közel hét évig volt közlekedésügyi miniszter (38 éves karától 44 éves koráig, amikor meghalt!) és e rövid idő alatt hatalmas alkotásaival írta be nevét a magyar gazdaságtörténetbe. Bornemisza Géza kétéves minisztersége alatt eddig is már sokat alkotott, munkakészsége, egyenes jelleme, fáradhatatlansága és fiatalsága sokban hasonlatos Baross Gáboréhoz, mégsem volt szüksége, hogy visszanyúljon presztízsért nagy elődje szellemi hagyatékába. Ezért arra kérjük ezúton Bornemisza Géza miniszter urat, hogy ne engedje meg másoknak sem, hogy nagy elődje neve alatt folytassanak olyan működést, ami homlokegyenest ellenkezik annak szellemével, életében vallott és hangoztatott politikai felfogásával. Hit kell tudni az új gazdarendeletről ? A címben foglalt kérdésre röviden ós egyszerűen válaszolhatjuk: sokat, nagyon sokat. Ezzel tisztában voltunk, még mielőtt az 5000/937. M. E. számú rendelet népszerű ismertetése napvilágot látott volna s még inkább ti.sztá.Lan vagyunk vele most, hogy a népszerű ismertetést áttanulmányoztuk. Valóban sokat kell tudniok az adós gazdáknak és a hitelező pénzintézeteknek az új gazdarendeletről, de hogy ezt a sok tudnivalót ilyen, mindenki álta] érthető, szinte elfogadható formáiban hozták az érdekeltek széles rétegeinek tudomására, azért az érdem Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert illeti. Bár a 63 oldalas füzet közzétevőjeként a Magyar Pénzügyi Szindikátus szerepel, a sorok között és a sorok; mögött mindenütt ott látjuk a jelenlétét annak az embernek, aki nemcsak a gazdarendelet kodifikációs munkáját vállalta macára, hanem; egyúttal gondoskodott az ennél is nehezebb és felelősségteljesebb feladatról: arról, hogy a rendeletet az eljáró hatóságok jól hajtsák végre. Ez pedig másként, mint az érdekeltek széles rétegeinek bevonásával, nem történhetik meg s ezért nem lehet elég nagy jelentőséget tulajdonítani annak a népszerű tájékoztatásnak, amely semmiképpen nem tévesztheti el a hatását, bármi legyen is egyébként a íKiziet olvasójának magánvéleménye a rendeletben foglalt intézkedésekről. Fabinyi, a gyakorlat embere, tapasztalatokiból tudja, hogy törvények és kormányredeletek végrehajtása nem egy vonatkozásban a tájékozottságtól függ, akásr1 a hatóságok, akár az érdekeltek oldaláról tekintsük is 'a dolgot. A tájékozottság hiánya meghiúsíthatja a legkitűnőbb elgondolások ós intenciók valóraváltását is, a, rendelkezések! és a viszonyok pontos ismerete és áttekintése pedig, amely természetesen nem állhat meg a 'közvetlenül eljáró hatóságoknál, — kivált nem a gazdarendeilet végrehajtásánál —• szint automatikusan tereli helyes iiránybai a talán kevésbé szerencsés kézzel megoldott vagy megoldani vélt problémák megvalósítását is. De visszatérve a címben feladott kérdésre, hogy mit kell tudni az új gazdarendeletröl, erről ízelítőt ad maja a két fontos határidő is, amelynek mindenki által való pontos betartása egyik alapfeltétele a rendelet végrehajtásánajk. Az első terminustól, amelyet a rendelet október léében szahott meg, már alig három hét választ el s biztosak vagyunk benne, hogy a védett gazdák jelentős része ebből a füzetből fog értesülni arról, hogy a védettség visszaállítását lehet kérni eddig a napig. Fokozottabban áll ez a másik, november 15-én lejáró határidőről, amelyet a teherrendezéssel kapcsolatban szükségessé vált bejelentésekre szabtak meg. Szószerint idézzük itt anak a gyakorlati embernek a szavait, aki természetesen tisztában azzal a magyar szokással, amely a határidőre szóló kötelezettségek teljesítését pontosan a legutolsó napra tolja ki — ha ugyan egyáltalában törődik vele. A határidő elég hosszú, — mondja a pénzügyminiszter — mert a rendelet figyelemmel volt arra, hogy a nyári és őszi munkálatok nyugodtan befejezhetek legyenek. De aki csak teheti, szakítson minél előbb időt, hogy a bejelentést megtegye, arra pedig saját érdekében min141