Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - Mit kell tudni az új gazdarendeletről?

Ha az utókor úgy találja, hogy ina nem haladhat ez a nemzet a mult szellemeinek a csapásán, akkor tegye múzeumba elhalt nagyságainak emlékét és ne bolygassa, ne szorítsa bele Prokrustes-módon a jelen ágyába. Ilyesmit nem lehet öntudatlanul művelni, legteljebb lelkiismeretlenül tovasiklani felette, s miként a törvény nem tudása nem menti a bűnözőket, éppenígy nem lehet mentség az, ba az utókor akarnokai nem ismerik a tör­ténelmet. Minden kornak meg van a maga szellemi nagysága és így kézenfekvő, hogy a kor politikai moz­galma igyekszik mindig a legjobban testéhez átló, arra­szabott szellemi nagyságát felhasználni zászló-jeligéül, a Baross-Szövetség mozgalmához nem illik Baross Gábor neve! Mi úgy ítéljük meg ebben az esetben, hogy Baross Gábor szellemével teljesen ellentétes működést fejt ki a „Baross-Szövetség" néven ismeretessé vált alakulat és ezért csakis azt a logikus következtetést tudjuk le­vonni, hogy vagy változtassa meg nevét, vagy tartsa tiszteletben annak a nagyságnak emlékét, akinek a nevét zászlajára írta. Ez a legkevesebb, amit elvárhatunk tőle. Mégsem lehet szótlanul tovahaladni e jelenség mellett és nagyon csodáljuk, hogy nem akadt még senki, aki ez ellen tiltakozott volna, elsősorban is benn a szö­vetség kebelében és másodsorban pedig azoknál az ille­tékes fórumoknál, amelyekre végső fokon ennek ellen­őrzése tartozik. Elsősorban is a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara hivatott arra, hogy ítéletet mondjon abban a tekintetben, vájjon ez a szövetség híven őrzi-e Baross Gábor szellemét? ( Hiszen ebben a kamarában egy termet neveztek el a nagy miniszter nevéről s azon­kívül sok más emléket őriznek tőle.) Nem tudjuk, hogy egyezik-e szerény véleményünk a kamara felfogásával, de úgy hisszük, hogy Baross Gábor emlékének áldozott volna már, ha felügyeleti hatóságánál, a kereskedelmi miniszternél tiltakozott volna Baross Gábor nevének ilyetén felasználása ellen és követelte volna, hogy tiltsák el a névhasználattól, vagy kényszerítsék a helyes szel­lemi útra. A kereskedelmi miniszternek minden eszköz a ren­delkezésére áll, hogy nagy elődjének emlékét megóvja. Tekintettel arra, hogy ma Bornemisza Géza ül azon a helyen, ahol valamikor Baross Gábor ült, önmagától adódik, hogy egy kis összehasonlítást tegyünk. Tárgyi­lagosak vagyunk és minden elfogultságtól mentesek, ha megállapítjuk, hogy Bornemisza Géza nem hoz szé­gyent működésével nagy elődjére, pedig ö soha nem volt liberális politikus, hanem igenis teljesen a mai kor­szellem képviselőjeként került arra a helyre. Baross Gábor közel hét évig volt közlekedésügyi miniszter (38 éves karától 44 éves koráig, amikor meghalt!) és e rövid idő alatt hatalmas alkotásaival írta be nevét a magyar gazdaságtörténetbe. Bornemisza Géza kétéves minisz­tersége alatt eddig is már sokat alkotott, munkakész­sége, egyenes jelleme, fáradhatatlansága és fiatalsága sokban hasonlatos Baross Gáboréhoz, mégsem volt szüksége, hogy visszanyúljon presztízsért nagy elődje szellemi hagyatékába. Ezért arra kérjük ezúton Bor­nemisza Géza miniszter urat, hogy ne engedje meg má­soknak sem, hogy nagy elődje neve alatt folytassanak olyan működést, ami homlokegyenest ellenkezik annak szellemével, életében vallott és hangoztatott politikai felfogásával. Hit kell tudni az új gazdarendeletről ? A címben foglalt kérdésre röviden ós egyszerűen vá­laszolhatjuk: sokat, nagyon sokat. Ezzel tisztában vol­tunk, még mielőtt az 5000/937. M. E. számú rendelet nép­szerű ismertetése napvilágot látott volna s még inkább ti.sztá.Lan vagyunk vele most, hogy a népszerű ismertetést áttanulmányoztuk. Valóban sokat kell tudniok az adós gazdáknak és a hitelező pénzintézeteknek az új gazda­rendeletről, de hogy ezt a sok tudnivalót ilyen, mindenki álta] érthető, szinte elfogadható formáiban hozták az ér­dekeltek széles rétegeinek tudomására, azért az érdem Fabinyi Tihamér pénzügyminisztert illeti. Bár a 63 oldalas füzet közzétevőjeként a Magyar Pénzügyi Szindikátus szerepel, a sorok között és a sorok; mögött mindenütt ott látjuk a jelenlétét annak az ember­nek, aki nemcsak a gazdarendelet kodifikációs munkáját vállalta macára, hanem; egyúttal gondoskodott az ennél is nehezebb és felelősségteljesebb feladatról: arról, hogy a rendeletet az eljáró hatóságok jól hajtsák végre. Ez pedig másként, mint az érdekeltek széles rétegeinek be­vonásával, nem történhetik meg s ezért nem lehet elég nagy jelentőséget tulajdonítani annak a népszerű tájé­koztatásnak, amely semmiképpen nem tévesztheti el a hatását, bármi legyen is egyébként a íKiziet olvasójának magánvéleménye a rendeletben foglalt intézkedésekről. Fabinyi, a gyakorlat embere, tapasztalatokiból tudja, hogy törvények és kormányredeletek végrehajtása nem egy vonatkozásban a tájékozottságtól függ, akásr1 a ható­ságok, akár az érdekeltek oldaláról tekintsük is 'a dolgot. A tájékozottság hiánya meghiúsíthatja a legkitűnőbb el­gondolások ós intenciók valóraváltását is, a, rendelkezések! és a viszonyok pontos ismerete és áttekintése pedig, amely természetesen nem állhat meg a 'közvetlenül eljáró hatóságoknál, — kivált nem a gazdarendeilet végrehajtá­sánál —• szint automatikusan tereli helyes iiránybai a talán kevésbé szerencsés kézzel megoldott vagy megoldani vélt problémák megvalósítását is. De visszatérve a címben feladott kérdésre, hogy mit kell tudni az új gazdarendeletröl, erről ízelítőt ad maja a két fontos határidő is, amelynek mindenki által való pontos betartása egyik alapfeltétele a rendelet végrehaj­tásánajk. Az első terminustól, amelyet a rendelet október léében szahott meg, már alig három hét választ el s biztosak vagyunk benne, hogy a védett gazdák jelentős része ebből a füzetből fog értesülni arról, hogy a védett­ség visszaállítását lehet kérni eddig a napig. Fokozottabban áll ez a másik, november 15-én lejáró határidőről, amelyet a teherrendezéssel kapcsolatban szük­ségessé vált bejelentésekre szabtak meg. Szószerint idéz­zük itt anak a gyakorlati embernek a szavait, aki termé­szetesen tisztában azzal a magyar szokással, amely a határidőre szóló kötelezettségek teljesítését pontosan a legutolsó napra tolja ki — ha ugyan egyáltalában törődik vele. A határidő elég hosszú, — mondja a pénzügyminisz­ter — mert a rendelet figyelemmel volt arra, hogy a nyári és őszi munkálatok nyugodtan befejezhetek legye­nek. De aki csak teheti, szakítson minél előbb időt, hogy a bejelentést megtegye, arra pedig saját érdekében min­141

Next

/
Thumbnails
Contents