Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - Mit kell tudni az új gazdarendeletről?

deoki különösen ügyeljen, hogy a november Í5-iki végső határidőt el ne mulassza. Vagy 'lehet-e a rövidlejáratú ]adósság hosszúlejáratúvá, való átalakításának gondolatát, közelebb hozni az érdekelt gazdatömegek tízezreihez, mint ahogy ezt a pénzügyminiszter teszi a következő, ugyancsak szószerint citált szavakkal: Amióta a mezőgazdság nálunk is nehéz helyzetbe került, a gazdaadósoknak mindig- azi volt a teffnagyobb gondja, hogy azok, akik annak idején hosszúlejáratú (zálogleveles) kök-sönt nem tudtok szerezni, hanem rövidlejáratú (váltó) kölcsönt vettek fel, a fejük felett érezték a bizonytalanságot, ahányszor csak a váltót újítani kellett. A védettség óta is számtalanszor felvetődött már az a kérdés, hogy miután ez így örökre úgysem maradhat, mi lesz majd akkor, ha egyszer mégis csak elérkezik az idő, amikor a hitelező a tőkét fogja követelni. A teherrendezés a kisembereket ettől a nagy gondtól véglegesen megszabadítja. Mindazoknak a gazdaadósoknak, akiknek védett birtoka tíz holdnál nem nagyobb, a kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeres szorzatán belül eső tartozásait olyan hosszúlejáratú kölcsönné kell átalakítani, amelyet az adós évi 4 és V2 százalékos annuitással ötven éven át törleszt. Aki ért a tölesztéses kölesönhöz, — mondja a továbbiakban az ismertető füzet gyakorlati embere — azonnal látni fogja, hogy az annuitásban rejlő kamat rendkívül kedvezően van megállapítva és így lehetségessé válik, hogy a kamat- és tőketörlesztés fejében összesen csak évi 4 és '/2 százalékot kell majd a gazdának az átalakítón tartozás után fizetnie. Természetesen a védettségi szolgáltatásokat mindaddig fizetni, a prolongációs váltókat pedig mindaddig febolgáltatni kell, amíg csak a teherrendezés befejeztével az átalakított tartozás első annuitása esedékessé nem válik vagy a könyadósságvállalása következtében a követelés meg nem szűnt. Az ismertető füzet szerzője, ahol erre lehetőség mutatkozik, szemmeltartja az elintézésire váró 'kérdések és a végrehajtás előtt álló rendelkezések pedagógiai vonatkozásait is. A rendelet ki akarta zárni azt a lehetőséget, — hangoztatja, nyilván szintén korábbi tapasztalatokon okulva — hogy a jófizető és rossztfizető gazdaadósok közül a rcsszrlizető járhasson jobban. Majd a vételhátralék címén fennálló követelések rendezéséről szólva, így folytatja: Az eladó és a vevő közötti jogviszonyban ugyanolyan nagyfokú méltányosságnak kell érvényesülnie, mintha csak valami családi ügyről volna szó. Gondoljunk arra, hegy 'rövid idővel ezelőtt milyen sok esetben ment volna tönkre a vevő, vagyis az új tulajdonos, hogyha a védettség meg nem menti attól, hogy őt a vételártartozás miatt elárverezézk. Most pedig igen könnyen az eladó mehetne tönkre abban, ha egész vétel árkövetelését vagy annak túlnyomó részét könyvadcs'Sás'vállalássa] rendeznék. Nyilvánvaló, hogy ebből a kétélű kérdésből csakis a kölcsönös méltányosság alapján lehet kibontakozni, vagyis éppen úgy, akárcsak a családi jellegű követeléseknél. Tehát, itt is minden e'-í.ves esetben csak a bíróság tudja eldöteni, hogy mi az a helyes középút, amely a gazdasági leőnyöket éa hátrányokat igazságosan osztja meg az eladó és a vevő között, úgyhogy mind a kettő élni tudjon, egyiknek a gazdasági léte se rendüljön meg és egyik se szerezzen a másik rovására méltánytalanul nagy előnyöket. Vagy lehet-e népszerűbben elmagyarázni az ,,együttkötelezettség" bonyodalmas szabályait, mint ahogy a füzet szerzője teszi a következő szavakkal: Az életben gyakran előfordul, hogy ugyanegy tartozást többen vállalnak magukra. Ezek között lehet az egyik adós vagy adóstáts, lehet a másik kezes vagy szavatos, ha azonban csak azt nézzük, hogy mindnyájan együtt vállalta,k kötelezettcéget ugyanazért a tartozásért, akkor röviden együttkötelezetteknek nevezhetjük őket. A rendelet az egyiittkötelezetteégi jogviszonyokat rendszerint megbontja, a tartozásokat megosztja és az egyes együttkötelezetteknél már csak a irájuk arányosan eső részösszegeket veszi figyelembe a teherrendezés során. Éppen ezért másképpen bírálja el azt, aki élvezte a kölcsönt és másképpen, aki csak felel az adósságért. Jogilag akármilyen teljesérvényű kötelezettséget vállalt is el valaki másnak az adósságáéit, a méltányosság mértéke szerint mégis más eset az, ha valaki nem élvezte a kölcsön előnyeit, hanem csak felel érte. Ezt a méltányossági szempontot kívánja a rendelet érvényre juttatni olymódon, hogy a teherrendezésben a mellékköíelezttek csak másodsorban és legfeljebb ama különbözeti összeg erejéig felének, amely a főadósra vonatkozó teherrendezésben nem talált megiüelelő fedezetet. A nagyobb kataszteri tiszta jövedelem a fedezet szempontjából nagyobb vagyonértékre és egyben nagyobb jövedelemezőségre mutat, tehát „aránylag" ez a legigazságosabb megosztás. Azért mondjuk, hogy aránylag a legigazságosabb, mert tökéletesen igazságos meoldást minden egyes esetre aligha lehet találni — állapítja meg ismét a gyakorlat embere. Ha ezek az intenciók igy, a pénzügyminiszter isinerteő füzetében foglalt megszívlelésre méltó szempontok és magyarázatok szerint valósulnak meg, úgy az új gazdarendelet végrehajtásának mindenki látni fogja az előnyeit, az elmaradhatatlan károkat és hátrányokat pedig bátran magára vállahatja a gazdák adósságrendezésével megerősödő magyar hitelélet. Szakemberek nem tartják egészségesnek a Magyar-Francia-Fonciére fúziót Az utóbbi évben a biztosítási piacon megindult koncentrációs mozgalomnak egyik nagy tranzakciója volt a Magyar-Francia biztosítónak az átvétele a Fonciérc biztosító által. Miután szakemberek véleménye szerint a nagy költségekkel működő és ennekfolytán zavarokba került Magyar-Francia anyaga, különösen az életágazatban, nem volt egészséges, mert az erőszakolt üzlet nagyban emelte a stornot, nem nagyon válogatott az anyagban. Ennek következménye volt tulajdonképpen az, hogy a biztosító zavarba jutott. Ezek az átvételi, ebolvasztási folyamatok különben is mindig meggyöngítik azt az intézetet, amelyik a régit veszi át. Ezzel a témával foglalkozva, éppen a MagyarFrancia biztosító és a Fonciérc fúziójával kapcsolatban írja többek között a következőket a „Magyar Hitel" című kitűnő közgazdasági szaklap: „A Fonciérc végeredményben nem nagy kapacitású vállalat, mely Kún Károly és Janovitz József ügyvezető igazgatók számára mindenesetre tekintélyes jövedelmet biztosít, de kérdés, hogy képes-e megküzdeni a 142