Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - Német szellem jogalkotásunkban

Rovatvezető : Fehér Andor dr. Német szellem jogalkotásunkban Nemrég jelent meg a „Korunk Szava" népkönyvtára kiadásában Bajcsy-Zsilinszky Endre röpirata ,,Német világ Magyarországon" címen, amelyben megrázóan festi le — szerintünk kissé túlsötéten — azt a folyamatot, amely szerinte mindenáron e földön is a német szellemet akarta uralkodóvá tenni a múltban és akarja a jelenben is. Bajcsy-Zsilinszky csak társadalompolitikai szempontból tesz visszapillantást a történelmi múltra, illetve történelem-politikai vonatkozásokban és ekkor megállapítja, hogy a magyar szellem és felfogás mindig idegenkedett kulturális vonatkozásban a német befolyástól. Felveti a kérdést: ,,.. . vájjon a német szellem-e az, amely Európában legközelebb áll n mi leikünkhöz?" És felel is reá azonnal: ,, . . . nem. Mi politikus nemzet vagyunk, mint az angolok, mi müvésznemzet vagyunk, mint a franciák. És mi szabadságra termett és a szabadságot mindennél többre becsülő nemzet vagyunk, mint az angolok, a franciák, a finn testvérek, a svájciak, a norvégok és a dánok, vagy lengyelek és a horvátok." Kifejti, hogv sem költői, sem művészi nagyságainkat nem inspirálta a német költészet és művészet. Sőt valláskulturánkat is máshonnan kaptuk. Politikánkat is magunk fejtesztettiik, nem a németekével, hanem az angolokéval párhuzamosan. Nem bírjuk a túlzott korlátokat, a diktátori hatalmat, ezt a magvar nemzet még Mátyás királynak sem engedélyezte. Többször utal az angol hatásra, általában a nyugati vonatkozásra kulturális fejlődésünkben. Nem lesz érdektelen, ha ezzel kapcsolatban egyik híres, régi jogászunknak, SzászySchwarz Gusztávnak egy kis írását idézzük e helyen, ahol ő is hivatkozik az angol példára, de maró gúnnyal állapítja meg, hogv a magvar törvényalkotás teljesen a német hatás alatt áll. E kis írása egyik napilapban jelent meg 1903 év karácsonyán ,,Fehér esztendő" címen és e kis írás mintha ma is friss lenne, mintha nem mult volna el azóta több, mint három évtized. Olyan tanulságosnak látjuk minden sorában, hogy érdemesnek tartjuk szószerint felidézni. Ami bennünket ebben érdekel, az a szellemes megállapítás, amidőn a békebeli kodifikációkről beszél és leírja a német-hatást törvényelőkészítő munkálatainkról, íme a cikk: „Tehát úgy látszik, az 1903. évből csakugyan nem lesz egytelen törvényünk sem. Márkus Dezső -barátom . ,Corpus juris" kiadásának 1903. évi körete 365 üres lapból fog állani. Törvénykönyvünk ez évből: fehér könyv. Az év maga: fehér esztendő. Ez 1867 óta az idén történik meg legelőször. És az ember szinte nem érti, hogy a világ nem ment tönkre, élünk, eszünk, alszunk, mint aze'őtt. sőt olyik még jól is érzi magát. Pedig, ha az obstrukció meg nem akarsztja a törvényhozás kerekét, ugyancsak vaskos törvénykötetünk lehetett volna. Nem szólok a budget-törvényröl, a beruházási törvényről és egyéb ad hoc szóló közigazgatási aktusokról, melyek csak formailag törvények, amennyiben a törvényhozás fórumán kel keresztül menniük. De böviben lettünk volna az igazi jogszabály-törvénynek is: közigazgatásinak igazságügyinek egyaránt. A belügyminiszter reformálni akarta a közigazgatást; a közoktatásügyi miniszter reformálni akarta a jogi oktatást; az igazságügyminiszter reformálni akarta a perrendtartást, a büntető kódexet, törvényt készített elő a részletügyletrö', az uzsoráról, az üzlet-átruházásról és egy éb másról. És mindez a boldogság most legalább egy évvel késik. A törvénykönyv lapjai betöltet ének. íme nézzük: nem olvasunk-e ki némi tanulságot ez üres lapokból is. Régi tapasztalás, hogy amint a forgalom csinálja a vasutakat, másfelő' a vasutak csinálják a forgalmat is. És valamint a német közmondás szerint, ha az Isten hivatalt ad, megadja a hozzávaló észt is, úgy: 'ha egyszer megvan a hivatal, csinál az magának dolgot is. A törvényhozó 'hivatalnál nincs ez különben. Nem mondom, hogy az Úristen mindenkinek, mihelyt képviselőnek csap fe', okvetlenül megadja a hozzávaló közimo.ndásszeríí észt is. De észszel vagy ész nélkül: ha a törvényhozás emberei együtt ülnek, hogy ne találnának okot, alkalmat és tárgyat, amire törvényt lehessen csiná'mi — még ez elő nem fordult. Amiről még törvény nincsen arra bizonnyal készírni kell; és amire törvény varr, azt „reformálni" kell. Reform: kü önösen ez a varázsszó. Mert ha minden dolgot csak egyszer lehetne törvénybe foglalni, akkor e véges világon egyszer mégis csak vége volna. De a reform varázsszóval megvan a perpetuum mobile. Csinálni, visszacsinálni máskép csinálni és újracsinálni — íme ez a „reform" titka. Reform-törvény mondta ki az 1868:XXXI. t.-c. 1. §-ában, hogy a kamat'áb írásbeli kikötés mellett nem esik korlátozás alá. Ezt megreformáltuk 1874-ben a kereskedelmi törvénnyel, mikor kimondtuk hogy kereskedelmi ügyletekben a kamat írásbeli kikötés nélkül is korlátlan (286. §.). Ezt megreformáltuk az 1877:VIII. t.-c.ben. Emezt megest az 1883:XXV. t.-c.-ben. Most meg itt van az üres bölcső, amely a legújabb reformgyermeket várja: a törvényt, mely „az uzsoráról és káros hitelügyletekről szó'ó 1883:XXV. t.-c. módosításáról és kiegészítéséről" szóló törvényjavaslatból akar kelni. Megreformáltuk a régi céh-rendszer maradékát és csináltunk .szabad" iipartörvényt. Pár év múlva visszacsináltuk a reformot és „kötött" ipartörvényt készítettünk. Persze hogy most ismét az ipartörvény revíziója lesz a legközelebbi reform. Vagy hogy más térről adjak példát: A 70-es évek e'ején tele voltak a lapok a kötelező doktorátussal, mint az ügyvédség nagy „reform"-jával. Most meg évek óta készül a nagy ,reform": a doktorátust ismét el kell ejteni. Évekig keringett a reform az akadémiák eltörléséről, a 'harmadik egyetem alapításáról. Most várja beterjesztését a legújabb „reform" javas'ata: az akadémiákat állami segéllyel kell istápolni, a harmadik egyetem pedig hosszú időre el van ejtve. És így megy ez mindvégig a törvényhozás összes mezőin: nincsen állandó, csak a változás; ami tegnap betegség volt az holnap orvosság: a törvényhozás kígyója, mely saját farkába harap. Már most bizonyos, hogy baj van az élet minden terén. Baj van az iskolában, a közigazgatásban, a jogszolgáltatásban, az ipar és a közerkö'cs terén és a haladó kultúrnépekkel szemben ijesztő a hátramaradásunk. E bajok oka végtelenül complex. Benne fészkel az nagy részben mélyen a néplélekben százados hagyományban, az anyagi és erkölcsi légkórben, amelyben nevelkedünk, működünk, élünk. Ezeket egyik évről a másikra megváltoztatni nem lehet. De törvényt csinálni, azt lehet: így hát törvényt csinálunk. Valójában a parlamenti élet egész szervezete olyan, hogy akarat'anul is rávisz e törény137