Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 19-20. szám - A két éves iparügyi minisztérium és eredményei

összes erőit a fővárosba koncentrálta, nem alakultak ki vidéki gyáripari centrumok, talán az egyetlen Győrt kivéve, amelynek természetes következménye több vonatkozásban érezhetővé vált. Attól eltekintve, 'hogy a vidék gazdasági élete teljesen elsorvadt, aminek okozója volt eddig az is, hogy minden út a fővárosba vezetett úgy iparilag, mint kereskedelmileg, így pl. a folytonos vásári utazási kedvezmények, amelyek elősegítették, hogy a vidék szükségleteit is a fővárosban szerezze be. Ennek következménye lett aztán az, hogy a vidéki 'kisiparosság elvesztette lassan vásárlórétegét. A 'később beállott öltözködési ipar fejlődésnél pedig óriási versenytársat kapott a cipő és egyéb ruházati konfekcióipari versenyben ugyancsak a vidéki kisiparosság. A fővárosba koncentrált gyáripar azonkívül magáhozvonzctta természetszerűleg a munkástömegeket is, szintén a vidék rovására, mely tömegek, mint fogyasztók elvesztek a vidék részére. Ezek a problémák kerültek már rég megvitatás alá, mindgyakrabban hangzottak el a vidéki városok vezetői részéről is, hogy tenni kell ebben a tekintetben valamit. Ennek folyományaként vetődfitt fel az iparügyi minisztériumban egy országos ankétnak a terve, amelvnek célja lenne megfelelő indítványokat készíteni a vidék iparosításának az előmozdítása céljából. Ezt a célt szolgálta az a felszólítás, amit a minisztérium küldött országszerte széjjel az érdekképviseleteknek és kamaráknak, hogv tegyenek javaslatot az ankét megtartása céljából. A válaszok nem érkeztek még be és még nem tűzték ki az ankét megtartásának a terminusát sem. Ugy véljük azonban, hogy rövidesen sor kerül erre is és ennek keretén belül sok olvan kérdés tisztázható lesz, ami elő fogja segíteni az egészséges decentralizáció megteremtését. Ugyanígy szükséges volna bizonyos állami intézményeknek, hivataloknak is a vidékre való telepítése, olyanoknak, amelyeknek nem feltétlenül szükséges, hogy a fővárosban legvenek. mert ezzel egészséges fogvasztóréteget is tudunk a vidékre telepíteni a hivatalnok sereggel. Igv például a most felállított Öntöző Hivatalnak nem feltétlenül szükséges budapesti székhellvel bírnia, sőt egvenesen vidékre való éppen munkakörénél fogva. S számtalan olyan hivatal, vagv állami üzem lenne, amelvet ki lehetne telepíteni a vidékre. E kérdést míg bővebbem foeiuk tárgvalni. szeretnők ismerni előbb a vidéki érdektestületek felfogását ebben a kérdésben. Nem halasztató sokáig a MATEOSz felszámolása A kereskedelmi minisztériumban is már belátják, hogy újra rendezendő a géperejű árufuvarozás problémája, különös tekintettel a MÁV érdekeire, s főleg azokra a gazdasági vonatkozásokra, amelyek tagadhatatlanul állami feladatot jelentenek. Teljesen lehetetlen, hogy amidőn olyan nagyszerű intézményünk van, mint amilyen az Államvasutak, hogy akkor az automobilizmus fejlődésének megfelelően ne ez a szervünk valósítsa meg azokat a szükséges gazdasági úljításokat is, amelyekre az ország közlekedési és gazdasági fejlődésének szüksége van. Nagy elégtétellel tapasztaljuk, hogy amit e hasábokon már évek óta hangoztatunk a MATEOSz-féle egészségtelen alakulattal szemben, hogy az most már napnap után a szaklapok hasábjain is beigazolást nyer, eltekintve attól, hogy ez a szövetkezeti alakulat meglehetősen sok munkát szerzett ügyvezetésével és ennek bírálatával az egyes bírósági fórumoknak, a szövetkezet belső életében fennálló folytonos torzsalkodások olyan jelenségeket tárnak a közvélemény elé, amelyek semmikép sem alkalmasak arra, hogy nagy bizalmat keltsenek működését illetően, nemszólva egyéb vonatkozásokról, amelyekről itt-ott hallhatunk és amelyek végzetesen befolyásolják a MÁV egész tarifapolitikáját és indokolatlanv ersenyt támasztanak neki. Örömmel értesültünk jólinformált helyről, (hogy már a minisztériumban is komolyan foglalkoznak azzal a tervvel, hogy rendet teremtsenek ezen a téren és a MÁVnak teljes mértékben visszajuttassák mindazt, amit tőle annakidején politikai barátságból a közérdek jelszava alatt elvettek. Megfogja gyorsítani mindezt az a sok bírósági eljárás is, amellyel küzd a MATEOSz vezetősége a folytonos .mérlegmegtámadási beadványok folytán, amel ybeadványokban a sérelmezett szövetkezeti tagok kétségbevonják a helyes mérlegkészítés és bizonyos összegek be nem vallásával vádolják meg az ügyvezetőséget. A K. T. 199. §-a szerint sérelmezik a befolyt jövedelmek fel nem tüntetését és ebben a legutóbbi beadványukban csak ezen a címen közel 200.000 pengőnyi jövedelem-elhallgatásról tesznek említést. Tekintettel arra, hogy bíróság előtt folyó ügyről van szó, nem szólhatunk érdemlegesen hozzá, különben is az errevonatkozó konzekvenciák levonása nem tartozik reánk, bennünket csak az érdekel, hogy mennyiben sértik mindezek a gesztiók az Államvasutak érdekeit. Miután pedig kétség sem fér ahhoz, hogy ennek a szövetkezetnek a működése semmikép sem egyeztethető össze a MÁV és ezen keresztül egész gazdasági életünk érdekeivel, mi csak azt ismételhetjük, amit eddig is hangoztattunk évek óta, hogy ezt az intézményt most már sürgősen likvidálni kell. Különben érdemesnek tartjuk idézni a legrégibb és legnívósabb közlekedési szaklapnak, a „Magyar Posta és Közlekedés" című lapnak legutóbbi számában errevonatkozó vezércikkének befejező részét, ahol szószerint ezeket írja: ,,A jelenlegi helyzeten tehát nálunk is sürgősen változtatni kell. De nem a MATEOSz működésének „kulisszatitkai" miatt, hanem egyszerűen azért, mert fennállása és működése folytonos nemzetgazdasági érdekekkel ellenkezik. Itt az ideje, hogy megkezdjék ennek a hibrid intézménynek átalakítását, vagy megszüntetését, mely monopóliumnak is legfeljebb annyiban ,,egykézi", hogy egy kézen megolvashatok, akiknek (a köz helyett) hasznuk van belőle, sőt szövetkezetnek is főként annyiban az, hogy néhány céltudatos utilirista a közérdek ellen — szövetkezett..." Ehez igazán nincs mit hozzáfűznünk, s úgy véljük, hagy e kérdésben a legjobban hivatottak véleményével is találkozunk, amikor napirenden tartjuk ennek az intézménynek a sürgős likvidálását. 5 136