Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 17-18. szám - A közjogi reformok és a belpolitikai irányzatok

Á tabáni gyógyszálló ügye Á belügyminiszter jóváhagyta a főváros felterjesztését — A miniszter aggályai igazolják a magánérdekeltség ellenkezését — Nem kell szaporítani a közüzemeket Nemrég érkezett te a városházára a belügyminiszter leirata, amelyben jóváhagyta a közgyűlés határozatát a tabáni gyógyszálló ügyében, azonban a leirat indokolása teljesen magáévá tette azokat az aggodalmakat, amelyek egyrészt a magánvállalkozás részéről merültek fel ez ellen az újabb fővárosi vállalkozás ellen, másrészt pedig azoknak a politikusoknak a felfogását, akik szintén ellenezték ezt a tervet. A szokatlanul terjedelmes belügyminiszteri indokolás nagyjából a következőket tartalmazza: Hangsúlyozza, hogy a kormányhatóság elvileg nem tekinti a főváros feladatának gyógyszálló, illetve gyógyfürdő építését, sem ilyen intézmény üzembentartását. A multak és a ielen taoasz'alatai azt igazolják, hogy ilven természetű üzemnek fenntartása közületi kezelésben költséges és tetemes ráfizetéssel jár. A főváros tulajdonában és kezelésében lévő gyógyfürdők nagyrészt jelentős deficittel küzdenek. Szálloda építésére a magántöke volná hivatva, amely sakkal alkalmasabb az ilven vállalkozás üzleti lehetőségeinek kihasználására. Elvi szempontból azért sem helyeselhető, "hogy a főváros, mint közület létesítsen gyógyszállót, mert az ilyen üzem a szállodai magániparnak újabb versenyt teremt, anélkül, hogy a főváros számára jövedelmet biztosítana. Sőt, amint az előzetes számítások mutatják, a tabáni gyógyszálló létesítésével a fővárosnak előreláthatólag évrőlévre visszatérő, igen jelentős üzleti veszteséget is vállalnia kell. A belügyminiszter azonban ennek ellenére sem tagadja meg a jóváhagyást és nem gördít akadályt a tervezett gyógvszáló építése elé, mert az tgyre növekvő idegenforgalmat és Budapest szállodai viszonyait figyeIembevéve. elkerü'ihetetlenül szükséges a főváros területén újabb korszerű szállodaintézmény építése. Budapestnek, mint fürdővárosnak, érdekében áll a gyógyszálló létesítése, mely nélkül a fürdővárost továbbfejleszteni nem lehet. Mindezek alapján a belügyminiszter a kereskedelmi és pénzügyminiszter véleményének meghallgatása után hozzájárul ahhoz, hogy a főváros a tabáni gyógyszálló létestíésének céljaira felajánlott kölcsönt felvegye és az erről szóló közgyűlési határozatot jogerőre emeli. Ez a hozzájárulás egyelőre csak elvi, miután most csak 200.000 pengős előzetes költség igénybevételéről van szó, a végleges kölcsön a végleges építési tervezetekkel újabb kormányhatösági jóváhagyásra szorulnak. A főváros most csak az előmunkálatokat és a tervezést végezteti el, ennek befejezésével a véglcg'.s híveket és a költségszámítást újabb költségvetési határozat keretében kell a miniszterhez jóváhagyás végett felterjeszteni. Igen érdekes és figyelemreméltó a belügyminiszteri leiratnak' az a része, amely a főváros vezetőségének a figyelmébe ajánlja, hogy igyekezzék a tervezett gyógvszáló építkezésébe, vagy legalább is az üzem fenntartásába magánérdckeltséget bekapcsolni. Ezzel ugyanis előmozdítanák az intézmény rentábilitását és letompítanák a gvógvszáló közüzemi jellegét. Nem tartja megfelelőnek és helyesnek a miniszter a „gyógyszálló" megjelölését, mert a főváros tulajdonképpen fürdőt kíván száüodaüze.mmel egybekötve létesíteni. Ezért sokkal helyesebb lenne, ha az említett tabáni intézmény „gyógyfürdő és szálló" elnevezést kapná. Figyelembe ajánlja a továbbiakban a miniszter a fővárosnak azt a törekvését, hogy az építkezésből kifolyóan a fővárost a lehető legkisebb megterhelés érje. Előre kiköti, hogy a szálló üzembentartásánál új személyzetet csak a feltétlenül szükséges létszámban szabad alkalmazni, a központi igazgatóságot pedig a meglévő szervezettel feltétlenül új kiadások nélkül kell ellátni. • Hm " ' wtf. i •iwiifT*TirTj"^— HORTHY MIKLÓS kormányzó, aki szerencsésen meggyógyult és ismét régi frissességgel indult el külföldi pihenő útjára, legutóbb beszédet tartott Szolnokon és abban újólag felhívta a közvéleményt arra, hogy az ifjúságot irányítsák a gazdasági pályákra és ne várja mindenki azt, hogy az állam tartsa el. Mennyi igazság, mennyi bölcsesség sugárzott ki ebből a beszédből és hangsúlyozzuk, hogy ezt a kormányzó úr már más alkalommal is a lelkünkre kötötte, illetve a közvélemény elé tárta. Szavai kell, hogy irányt és súlyt jelentsenek, de kell egyben, hogy maga a kormányzat is igyekezzék gátat emelni a mindinkább terjedő etatizmusnak, amely folyamai az igazi melegágya annak az elterjedt és meghonosodott közfelfogásnak, hogy mindenki állami hivatalnok akar lenni, álmok-álma, vágyak-vágya egy kis íróasztal havi száz fix-szcl, nyugdijképességgel. Ne szaporítsák az újabb íróasztalokat — és változtassák meg a nyugdíjképességet! Ez volna az első komoly lépés afelé, hagy elmenjen a kedvük sokaknak az állami szolgálati ól. Hiszen például Amerika nem ismeri a nyugdíjas állami tisztvis?löket, ott mindenki maga gondoskodik jövőjéről még akkor is, ha állami hivatalnok. Ha máskép nem, hát biztosítással. Próbálják nálunk is lassan meghonosítani ezt... 099 MIKOR ÁLLÍTANAK fel egy olyan egyetemi taszéket az összes egyetemeken, amelynek nem volna más hivatása, mint az egyetemi polgárokat előkészíteni a valódi, igazi gyakorlati életre, amely tanszéknek nem volna más hivatása, mint meggyőzni a hallgatókat arról, hogy el kell tudni helyezkedni az életben másként is, mint hivatalnoknak, akár állami, akár egyéb közületi, akár magánhivatalnoknak. Sőt csak nem is kegydijas GyOSz—• TÉBE hivatalnoknak, hanem igazi magyar önálló polgárnak. Ez az egyetemi tanszék hiányzik, pedig a legfontosabb és főleg a legsürgősebb volna. Erre a tanszékre meg kellene hívni azokat előadókat, akik mostanában tették lehetővé újabb tanszékek felállítását a tudomány mívelésére. Mert akik eljutottak odáig az életben, hogy módjukban van alván összeget adományozni, amelyből új tanszék telik ki, s még hozzá nem is hivatalnokok, azok igen eredményesen tudnák fiatalságunkat arra nevelni, hogy miként lehet köznek hasznára lenni munkával, leleményességgel, ügyességgel. S akkor, ilyen tanszékek felállítása után, több értelmet nyerne a Nemzeti Önállósitási Alap is .., 120