Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 17-18. szám - A közjogi reformok és a belpolitikai irányzatok

korhoz, amely közel száz évvel ezelőtt szántott végig az országokon s amely nálunk 48-ban hozta meg a mélyre­ható változásokat. Az akkor lefektetett demokratikus fejlődés azonban megakadt a reakción, de ntm azon a reakción, amit az abszolutizmus honosított meg nálunk 48 után, hanem igenis azon az ellenhatáson, amelyet az 1867—iki kiegyezés után magához tért nagybirtokos osztály honosított meg nálunk az osztrák kapitalizmus­sal karöltve. így aztán nem csoda, ha ma, kilenc évtized és egy végzetes világháború után, ismét itt állunk, úgy­szólván ugyanazokkal a problémákkal, mint akkor. Az el­múlt kilenc évtized mulasztásait, fejlődési fokozatait kellene behoznunk, de még ma sincs erre kilátás. Szép a ragaszkodás és szükséges is alkotmányosságunkhoz, azonban meg kell kapnia alkotmányunknak is mindazo­kat a hajlékonyságokat, rugalmasságokat, amelyeket a kor diktál és amelyek egyediili biztosítékai lehetnek az igazi társadalmi fejlődésnek. Nem volt az üres szólam, amit a háború előtti ellen­zéki politikusok hangoztattak éppen a titkos és általános választójog behozatalával kapcsolatban, mondván, hogy a nincstelenek millióit be kell venni az alkotmány sáncaiba. Ma még mindig itt állanak előttünk a nincs­telenek miihói s talán hasonlthatatlanul nagyobb politikai jogokkal felruházva, mint a háború előtt, de még mindig nem rendelkezve azzal az őket nemcsak arányszámuknál, hanem nemzetfenntartó hivatásuknál fogva is megillető befolyással politikai ügyvitelünkben. így aztán egészen logikusan következik az is, hogy problémáink alapjai megoldatlan-ok maradnak, valamint még ma sem állunk azon a demokratikus fejlődési fokon, mely nemcsak a nyugati államok polgárságát jellemezni, hanem mos' már az elszakított területeink közül az -északi és déli ország­részeken is látunk. Eddigi pártkercteink nem tükrözik vissza mindazt sem célkitűzéseikben, sem működésük­ben, amire szükség volna az elöbbrehaladás szempont­jából és ennek egyetlen oka az, hogy túlontúl sok bennük a hivatásos politikus. lAmint 'agadhatatlanul egészségesebb volt a Fried­rich-féle rendeleti választójog alapján összeült nemzet­gyűlés réiegez'ádész ebből a szempontból, ugyanolyan nagvebb eltolódásra van szükség az új, most megalko­tandó választójog segítségével egy elkövetkező ország­gyűlésben. Az nzó'a elmúlt korszak csak hivatkozhatott az alkotmányosságra, de nem adta meg annak az a kor kívánta vitalitást, amelvre feltétlenül szükség van a nem­zet fejlődése szempontéból, valamint nemzeti erőink ki­fejtése és konzerválása érdekében. Nem élhe'ünk tovább­ra is abban a naiv hitben, vagy önámításban, hogy majd csak lesz valahogv. vagy, hogv úgvis függvénye vagvunk nagyobb külpolitikai erőknek és nekünk csak a kor­mánvrudat kell fogni, hajóink számára a kedvező szele­ket úgyis mások fogják be vitorláinkba. Nem, előbb a hajónkat kell alaposan kitatarozni, ellentállóvá tenni és főleg modernizálni olvan mértékben, mint a többi nemzet haiői. hogy magunktól is tudjunk előrehaladni, önerőnk­be} és. magunkért. Nagy út vezet odáig és a most küszöbön álló köz­jogi reformok alkalmasak lehetnek arra, hogy ezeréves alkotmányunkat a mához szabjuk, úgy hajlítsuk, hogy ne csak tradíció és emlék legyen, üres frázis-lobogtatás, hane méletet adó táplálék. r™'ndannviunk erős vára. Ehez azonban gyökeresen át kell alakulnia egész belpolitikai struktúránknak, ami jelenleg álló vízhez hasonló jelen­ségeket mutat, a fejlődés minden princípiuma nélkül. (L. G. dr.) ÓV/NO* Mi lesz a városligeti fúrás vége? Lillafüred árnyéka a fővárosban — Kidobott százezrek — Borvendég emléke Ki viseli a felelősséget? Nem is olyan rég közbeszéd, sőt közhumor tárgya volt a lillafüredi fúrás ügye és országos botrányt okoztak az ott elfúlt súlyos százezrek, amikor is minden erőlkö­dés ellenére is eredménytelen maradt a melegvízkeresés. Talán ez is hozzájárult nagyban ahoz, a népszerűtlen­séghez, amelyet még ma sem tud kiheverni Lillafüred, nemszólva a hiába elpocsékolt pénzekről, amelyek mégis hiányzanak a további beruházási szükségletekből. S ime, alig egypár év után nálunk, a fővárosban ismétlődik meg ugyanez a történet más formában. Hónapok óta áll a fúrótorony kinn a ligetben, a Széchenyi-fürdő mellett és várja a közvélemény a meleg vizet, de nem jön és az egyszerű kis kútfúrás könyen bizonyos viharok forrásává nőheti ki magát, pláne, ha kiderül majd, hogy tulajdonkép hol tartanak már ennél a fúrásnál, de nem a mélységet, hanem a százezer pen­gőket illetőleg. S lassan felmerül a kérdés, mindez miért? Hiszen lehetnek igen tudós földkutatóink, geoló­gusaink, de mégis csak titok marad előttünk a föld bel­seje. Igaz, hogy el fog következni talán az az idő, a technika fejlettsége bizonyos fokán, amikor Verne Gyula élénk fantáziája valóra válik és innen Budapestről lefúr­hatunk Északamerikáig, vagy legalább is a föld közép­pontjáig, de ma még senki sem vágyik erre a dicsőségre nálunk — és fő'leg nincs fedezet erre a főváros költség­vetésében. Ma még nem került nyilvánosságra az, hogy városligetben, de annnyi bizonyos, hogy régen túlhalad­hányadik százezrest fúrják le a földbe, künn a szép ták az előirányzott összeget. Vannak, akik visszaemlékeznek arra az időre, mikor Szcndy Károly alpolgármester volt és először vetette fel ezt az ötletetét, hogy a Széchenyi-fürdő mellett gyógyszállót kell emelni s egyben melegvízforrást kell nyitni a fürdő és szálló melegvízzel való ellátása céliából. Akkor azonban ennek az elképzelésnek Borvendég fő­polgármester erősen ellenszegült és nem is lehetett meg­indítani. Pedig akkor már kedvenc terve volt ez Szendy­nek. S íme, alig került abba a helyzetbe, hogy kedvelt tervét megvalósíthassa, máris megindult a fúrási munka, legyőzve azoknak az óvatosaknak az aggályait is, akik mégis megszokták gondolni azt, hogy hiába fúrjanak el százezer pengőket a földbe. Most már csak azt vár­ja a városházi közvélemény, hogv mikép fog végződni ez a kis kaland és ki fogja viselni ezért a felelősséget? Hiszen az ilyen kérdések már olyan sokszor és sok eset­ben merültek fel, mindig „elintézték" valahogyan, jött a politika és háttérbe szorított minden fontosabb kérdést, á'talában a felelősség kérdése nálunk még nem sokszor zavart meg magasra ívelő karrirereket, bármilyen bak­lövéseket követtek is el.. Valahogyan olyan fásultság vesz erőt ilyen esetekben a közvéleményen. Azért mégis sokan várják a ligeti fúrás következményeit. 119

Next

/
Thumbnails
Contents