Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 15-16. szám - Vidéki városok számvevőségeinek államosítása

gek államosítása nem oldja meg a közületi vagyonkezelés helyes irányait, a pénzkezelés ellenőrzésének a hatályo­sabbá tételét. Mert amiként például a bankoknál és ta­karékpénztáraknál van egy belső ellenőrzés, úgy meg kell szervezni az önkormányzatoknál is ezt a belső el­lenőrzést, illetve kellene modernizálni, s ezeken felül maradna aztán a külső ellenőrzés, ami a bankoknál és takarékpénztáraknál a Pénzintézeti Központ törvényes uton megállapított hatásköre. Mert a számvevőségek ál­lamosításával még egyáltalán nem oldják meg a külső ellenőrzést, ami éppen az állami felügyelet legfőbb célja és kötelessége. Hiszen a közületi gazdaságpolitika leg­főbb irányítása már rég a minisztériumok ellenőrzése alatt áll, ezt a célt szolgálja a költségvetések felülvizs­gálata a pénzügyminisztérium és belügyminisztérium ré­széről, azonban a pénzkezelés külső ellenőrzése ma sincs még megszervezve és a tárgyalt javaslat sem tesz egyet­len lépést ennek megoldása felé. Pedig ennek a legfon­tosabb résznek a megoldása sokkal sürgősebb, mint ez az egész felesleges államosítási kísérlet, mert a külső ellenőrzés nemcsak preventív, megelőző szolgálatot je­lentene a viszaélési lehetőségek ellen, hanem azonfelül irányító, kezdeményező hatást is tudna kifejteni a helyes megszervezése folytán, az ökonomikus új szervezés be­vezetésével a városok gazdasági ügyvitelébe. Most megfordítjuk a dolgot. Ha az állam 1,059.080 pengőt akar előlegezni a városok szám­vevőségeinek az államosítási költségeire — amely összeg véleményünk szerint a rendszer bevezetése után sokkal több lenne, valamint a fentebb említettek folytán emelné az amúgyis nagy nehézségekkel küzdő vidéki városok terheit — sokkal észszerűbb lenne egy millió pengős ál­lami hozzájárulással minden állami státusnövelés nélkül megszervezni a külső ellenőrzés modern formáját hites revizorok alkalmazásával. S erre is tudnánk nagyon al­kalmas szervezetet, mégpedig a Magyar Városok Or­szágos Szövetségét, amelynek a kebelében igen egysze­rűen fel lehetne állítani az ellenőrzés szervét, úgy, hogyan azrt ma a Pénzintézeti Központ végzi el több­száz tagintézeténél az egész országban, törvényes ren­delkezés alapján. Mert ha a betétesek pénze állami ellen­őrzést kíván meg, akkor kézenfekvő, hogy az adózók pénze is van ilyen fontos. S nem is kellene olyan mesz­szire menünk példáért, csak a legújabb németországi kodifikációt kell áttanulmányozni. Ha olyan nagyon sze­retünk mindig német példára hivatkozni — különösen belpolitikai életünk áll erős német hatás alatt —, akkor miért nem vesszük át azt, ami nem politika, hanem praktikum. Hiszen a mai Németország, az állami totali­tás megtestesítője sem vitte keresztül a közületek szám­vevőségi államosí'tását, hanem megelégedett a városok érdektestületének, a üemeindatag-nak, ilyen ellenőrzési hatáskörének a kiterjesztésével, illetve kötelező'tételével. Most, amikor az érdekképviseleti szervek kiépítésével tudjuk legjobban a kari érdekekéi megvédeni, ezért lé­tesült legutóbb is az orvosok kamarája (és tervezik a to­vábbi kamarákat) egész természetes, hogy a Városok -Szövetsége a legalkalmasabb szerv lenne ezeknek a problémáknak a modern követelmények szerint való megoldására. Ezen az uton alkossák meg a városok ka­maráját, s erre áldozzon az állam egy millió pengős hozzájárulást, ez a szerv volna a leghivatottabb és leg­alkalmasabb úgy a belső, mint külső ellenőrzés meg­szervezésére, így 'tudnánk megőrizni a vidéki városok autonómiájának elvét, amit eddig még meghagytak a buzgó államosítók, megőrizni és egészségesen konzer­válni. Nyitva marad az a kérdés, hogy a meglévők közül kiket venne át az államosítás, nem-e küldenék őket nyugdíjba azon a címen, hogy „nincs szakértelmük", szóval nagy a sérelmi felület ebben a javaslatban. Végül jellemzésül: érdeklődtünk néhány vidéki vá­ros főszámvevőjénél, amikor is egyöntetűen azt a vá­lási kaptuk, hogy nem ismerik a belügyminiszternek ezt az új javaslatát. Hát ez kissé furcsa, utóvégre az ő sor­sukról volna szó. Szerény véleményünk szerint — a fentiek figyelembevétele után indokolt lenne a javasla­tot levenni a napirendről ... • • • Kecskemét — Anglia Talán nem is tűnik fel mindenkinek, aki keresztül­robog, vagy le is száll a vonatról Kecskeméten, hogy igen sok fehér teherszállító kocsi sorakozik fel a kecske­méti vasúti állomás mellékvágányain. S még kevésbé tűnik fel ezeken a vakító fehér élelmiszerszállító kocsi­kon egy érdekes felírás, fekete betűkkel: Közvetlen kocsi Angliába'. Hát valóban így van? Innen, a ma­gyar Alföld városából, Kecskemétről, egyenesen visz az út - Angliába? Hát láthattuk-e ezt a „régi jó időkben"? Íme, a magyar gyümölcs, a magyar kincs innen fut ki tengelyen sok-sok száz kilómétert megtéve, egyenesen Angliába és onnan mint csengő arany jön vissza. Hiába, mégiscsak ez a legszebb politika a világon, a kereske­dés politikája ,az élelmesség politikája, a jólét egyetlen becsületes útja, a munka eredménye, a termelés ju­talma. Amint hírlik, az idén igen szépen haladt eddig a kecskeméti gyümölcsexport, a munkanélküliség úgy­szólván ezekben a hónapokban teljesen megszűnt, hi­szen csak a csomagolással száz és száz munkáskéz van elfoglalva éjjel-nappal. Ez a jövő útja. Kecskemét pél­dát mutat ebben a többi alföldi városnak . • • • Városok közgyűlése Mohácson A Magyar Városok Országos Szövetsége 1937. augusztus 23-án, Mohácson rendkívüli közgyűlést tart Szendy Károly polgármester elnök és Lukács Ödön ügyvezető alelnök vezetésével. Az erre az alkalomra szétküldött meghívó szerint a rendkívüli közgyűlés tárgysorozatán szerepelnek többek között a külföldi szövetségek párisi és kölni gyűléseiről szóló jelentás, valamint a városi számvevőségek államosításáról szóló törvényjavaslat, továbbá a városok rendőrségi hozzá­járulásának és a forgalmi adószedés ügye. A rendkívüli közgyűlést megelőzően választmányi ülést tartanak. 111

Next

/
Thumbnails
Contents