Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 15-16. szám - Miért van szükség a polgármester-változásra? 2. [r.]

Miért van szükség a polgármester-változásra? ír. A tanügyi botrány — A főpolgármester erélyesen belenyúl az ál-autonomiába Szendy Károly két malomkő között — Ki fog győzni ? Alig jelent meg múltkori cikkünk, amelyben reámutattunk arra a sajnálatos jelenségre, hogy Szendy Károly kétéves polgármestersége alatt feltűnően sorvadt az önkormányzati elv, a valóság ,az események megállapításainkra reádupláztak és cikkünk megjelenése után két nappal kitört az u. n. tanügyi botrány. Maga ez a kinevezési história nem is olyan különös, hiszen a fővárosi krónikákban, különösen az utóbbi években úgyszólván minden egyes kinevezési aktus után fel-felhangzott az elnyomottak, kisemmizetek, visszaszorítottak sirámai, de végül is csend lett. Utóvégre minden csoda három napig tart és így a fájdalmak is elültek lassan, várva a további jószerencsét. Mer; ami most történt a tanügyi kinevezések körül, az nem újság, az nem meglepetés, hiszen minden ilyen alkalommal a pártok számarányukban osztozkodtak az állásokon pártfogoltjaik részére, a pártvezérek megállapodtak előre a kinevezendők névsorában, aztán a polgármester elvégezte rajtuk az utolsó simításokat és szépen elkészítve felterjesztették. Néhai Sipőcz Jenő, a legutolsó főpolgármester nem sok vizel1 zavart az ilyen felterjesztéseknél, változatlanul approbálta és ugyanúgy jött viszsza az illetékes felügyeleti hatóságtól is. Most azonban máskép történt és legjobban maga a polgármester lepődött meg, amikor egyik ülésen Karafiáth főpolgármester előre kijelentette, márpedig ő ragaszkodik ahhoz, hogy előbb átnézi és leellenőrzi a felterjesztettek névsorát és nem hajlandó eltekinteni a rangsortól, érdemtől semmiféle pártmegállapodás miatt, vagy egyéb paktumok .kedvéért. Mindent maga akar ellenőrizni és csak aztán terjeszti fel a miniszternek hozzáfűzött jelentésével együtt. Állítólag előre figyelmeztette erre a polgármestert, miután ismerte már a dörgést, látta, tudta, hogy mesterségesen húzzák az időt, sehogy neki ideje legyen a sok időt kívánó revízióra és főleg a polgármester kihangsúlyozta azt ,hogy márpedig ezek a kinevezések tőle függnek, ö nevezi ki az autonómia nevében és nem hagyja magát a főpolgármestertől befolyásolni ezekben a kérdésekben. Erre a főpolgármester úr szerényen figyelmeztette, hogy végeredményben ő a felügyeleti hatóság és ragaszkodik a törvényes jogaihoz. Ez sem használt és erre kitört a botrány. Már csak annyiban, hogy a polgármesteri előterjesztést a kultuszminiszter nem -hagyta jóvá, hanem magáévá tette a főpolgármester álláspontját. Itt meg kell kicsit állanunk és meditálni bizonyos dolgok felett. Objektívnek kell lennünk és le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a főpolgármester úr erősen belenyúlt az autonómiába, mégpedig nemvárt eréllyel, úgy, hogy Szendy nem is gondolta előre. Igaz, hogy a főpolgármester úr mellett állott ebben az esteben a jog, az 1930. VIH. és 1934. Xll. t. cikkek paragrafusaival és legyünk őszinték: az igazság is. Mégpedig a tárgyi és szellemi igazság is. Most aztán eloszolhatnak a vélemények többfelé, mégpedig olyképen, hogy igazuk van azoknak is, akik hívei az önkormányzatnak és ebben az autonómia sérelmét látják, de azoknak is, akik azt hangoztatják, hogy ez nem igazi autonómia, hanem csak szűkebb körű párt-klikk uralom, ahol, sajnos a polgármester úr akarva, nem akarva az autonómia Incvébeu egyoldalú pártérdekek végrehajtójává váll. Mindezeken felül érzi a közelmúlt kormányzati eligérkezés súlyát is, amikor annyi megértéssel volt bizonyos dolgok iránt felfelé és — valahogyan más most a hangulat ott fenn. Elhissziik, hegy ~Szendy Károly túlságosan nehéz helyzetbe került az utóbbi hónapokban, mert az a párt, amelynek ő végeredményben gyors emelkedésé, köszönheti, felfelé elvesztette súlyát, de lenn, a városházán még erősnek lászik, éppen Szcndyvel szemben és így nem tud működésének olyan irányváltozást szabni, amelyre pedig sürgősen szükség lenne, ha nem akarja továbbra is egyre-másra elkövetni az ilyen hibákat, min,: amilyeneket ezek a folytonos dezavuálások jelentenek pogármesteri működésében. Semmikép sem kerül jó megvilágításba a polgármesteri működése a főváros polgársága előtt, ha láják, ezeket a sorozatos kudarcokat, ha látják, hogy a kormányzat képviselőjével nem tud harmonikusan együttműködni. Ez az a bizonyos két malomkő, amelyek forgása veszélyes, ha nem tud közülük kikerülni. Mer': lehet az ő városházi pártja számszerűleg is és egyéb vonatkozásokban is erős, mindez gyenge a kormányzattal sezmben, amely mellett ott állanak azok a paragrafusok, amelyek megszületésénél maga Szendy is segédkezett egy kissé a Gömbös-kormányzatnak, s ezek a paragrafusok erősek. De mindezeken felül a Darányi-kormányzat országos politikai helyzete hangulatilag is olyan kedvező, hogy még az „autonómia-sérelem" jelszó sem tudja ezt megingatni, sőt a mostani tanügyi kinevezéseknél látjuk, hogy a városházi pártok nagyrésze sem Iát benne autonómia sérelmet, hanem egészen mást. Nem áll a polgármester mellé. A polgármester inkább egyedül fog állani, illetve csak a régi néhány híve fog neki helyeselni, de bizony ez édeskevés, Sőt olyan kevés, hogy itt csak a főpolgármester győzhet. A polgári városházi ellenzék egyik vezető politikusának nyilatkozata nagyon lesújtó volt ebben az egész 'tanügyi botrányban és ez teljesen igazolja múltkori megállapításainkat: Szendynck nincs többsége már a városházán! Ez hiányzik ellensúlyozni azt a befolyási, amelyet lépésről-lépésre a főpolgármester érvényesít. Pedig ez is csak gyengíti fokról-fokra Szendynck a helyzetét. Az egész tanügyi botrányban csak az a sajnálatos, hogy nem sikerült a kulisszák mögött elintézni megfelelő kompromisszummal, hiszen eddig ez volt a szokás, úgylátszik a kormányzat elérkezettnek látja az időt, hogy helyzetét ne csupán egy pártkeretben tegye posszibilissé, hanem a polgármestert is kicserélje. Ez az intenció vezethette akkor, mikor nem városházi neveltet kért fel a főpolgármesteri tisztségre, akinek mégis volnának bizonyos „gátlásai" ennél a munkánál, s helyes volt a számítás, mert láthatjuk, hogy Karafiáth Jenő nem sokat teketóriázik, nem sokat alkudozik, hanem cselekszik. 105