Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 13-14. szám - Drozdy Győző: Aurora Borealis [könyvismertetés]

nemzeti zászló alatt jelenik meg, s csak zsidózik, aduig élhet még a remény a keresztényi vagyonokban, süt készségesen támogatják is őket erkölcsileg és anyagi­lag, hogy nem veszedelmes, hiszen csak a „zsidó-íőke" ellen megy, a ,,keresztény tökét" nem báníja. Vannak ugyan olyan bizalmatlan és naiv emberek, akik azt mondják, hogy a tőkének, akár mobil, akár immobil for­májában létezzen is, nem tudnak ilyen választóvonalat adni, mármint 'hitfelekezet szerint, de ezeknek nem hisz­nek ma még, miután a zsidó-tökének sem görbült meg eddig a hajaszála sem. Hát ebben van sok igazság, vi­szont mégsem lehet várni addig, amíg a „hajszálgcrbii­lésre" kerül a sor, mert voltak esetek a történelem fo­lyamán, amikor a hajszállal egyetemben a fejek is le­gördültek, tekintet nélkül a faji és felekezeti választó vonalakra. Szerintünk nem a nyilas-mozgalomban van a hiba, söt ellenkezőleg, ennek sokat köszönhetünk, mert ráve­zet bennünket a forrásokra, de nem azokra a források­ra, amelyet sokak szeretnének elhitetni azzal, hogy ez „külföldi eszmeáramlat", hanem azokra az igazi forrá­sokra, amelyek itt belül buzognak fel szemünk láttára. E forrásokat, miként a feltörő föld-gáz kincset, csak úgy tudjuk a nemzet életébe termékenyen bevezetni, ha olvan csőrendszerbe szorítjuk, amelyek alkalmasak e ki­robbanások megszüntetésére: mint amilyen a választó­jog, a jövedelem- és vagyon eloszlásnak minden eszköz­zel való egyenlősítése, a földhözjutás megoldása és így tovább az egész vonalon. Ha nem tudjuk ezt a csőrend­szert a forrásokra reászerelni, akkor el fog önteni min­dent a feltörő erő, tekintet nélkül arra, hogy nyilas moz­galom indította el. így kell a nyilasmozgahnat megítélni, tehát nem a külsőséget kell nézni, nem a megjelenési formát, hanem a lényeget: amiből ez fakad. S erre legjobban a két dialektika hasonlatossága vezethet rá bennünket. A nyi­las-mozgalom mai sajtójából nem idézünk, hiszen az mindenki előtt ismeretes, s ha fenti idézetünkbe az olva­só beleaplikálja a keresztény és nemzeti jelzőket, akkor ugyanazt kaphatja . .. Az elmúlt három évtized után problémáink ugyan­azok, mint akkor. KÉT BESZÉDRŐL akarunk röviden megemlékez­ni, amelyek az utolsó héten hangzottak el meglehetősen üres padok előtt a t. Házban, amely beszédeknek, saj­nos, csak a naplóban volt publicitásuk, hiszen a sajtó sem talált bennük szenzációt. De mi más szempontból figyeljük a törvényhozóink munkáját. Az egyik, sor­rendben az első, Horváth Ferenc dr. kisgazdapárti kép­viselő felszólalása a zárszámadási jelentés tárgyalása­kor. Igen képzett, tárgyilagos, nyugodt okfejtésü beszéd volt, szimpatikus előadásban, kellemes szónoki képes­séggel. S főleg alapos érvekkel alátámasztva. Lényege az volt a beszédnek, hogy a zárszámadások több érdek­lődést kellene, hogy keltsenek és életet is kellene adni azoknak az exakt tanulságoknak, amelyeket ezek a számhalmazatok letagadhatatlanul nyújtanak egész gaz­dasági és financiális államvitelünkben. Hiszen talán ak­kor sok minden máskép történne .., Drozdy Győző: Aurora Borealis Elhisszük, hogy Drozdy Győző komolyan gondolta azt, amit legújabb müvének a címlapjára írt, jelezvén, hogy ,,AlIamregény — de nem utópia." Elhisszük azért, mert gondolatai, meséjének vonalvezetése, alakjainak jellemzésének minden sora a szívébe mártott tollából került papírra, s ez a szív sok-sok melegséget, őszinte mély szeretet árul el. Egy regény — mégpedig a javá­ból —, ahol nem találunk rossz embert, csak jót. Ezért hisszük el neki, hogy ő szívből, komolyan gondolta, hogy regénye nem utópia, hanem útmutatás az emberi sors megjavítása felé. Talán volnának olyanok, akik naivságot látnának ebben, de akik ismerik a szerzőt, eddigi küzdelmes köz­életét, azok tudják, hogy Drozdy Győző a szív embere és naivitása nem egyéb, mint az erős hite a jóban, Istenben, emberben, földben, anyagban. Amikor azon­ban mi kritika alá vonjuk élvezetes, kitűnő regényét, akkor más szemszögből boncoljuk és így megnyugtatjuk szerzőt, hogy igenis utópiát irt, regény formájában. Lehet, hogy egyben alkotmány is az emberiség számára, de a kritika igyekszik mindent elskatulyázni, ez meg­könnyíti a dolgunkat, s ezért mielőtt részletes véleményt mondunk, le kell írnunk, hogy Drozdy regénye utópista­regény, tiszta szépirodalom, a politika, társadalmi filo­zófia, amelyeket beleszőtt, csak értékes díszei müvének. Mint mindaz a sok tudomány, amit belevitt, csak felké­szültségét dicsérik és hivatottságát, a gyönyörű nyelve­zettel együtt, dokumentálják: Drozdy a toll embere, de gondolatai is vannak ... * Nem tudjuk, hiszen Drozdy Amerikát járt ember, hogy ismeri-e az amerikaiak sajátságos optimista filo­zófusát, Prentice Mulford-oi, aki arról híres a szeilem­irodalomban, hogy egész furcsán amerikaizálta Platói és Sokratest, mert például amidőn Sokrates felállítja azt a tételt, hogy lehetetlen a rosszat akarni, ha a jót is ismerjük, amire már Mulford, az akarat filozófusa kije­lenti, hogy amit erősen, őszintén, a teljesülés egész hité­vel akarunk, az meg is történik. Az amerikai mentali­tást formálta Mulford, vagy -megfordítva ez az ő filo­zóifáját, de nem lehet Drozdy müvétől sem megtagadni ugyanezt a hitet, amikor olvassuk. Csak egy mondatot idézünk müvéből és ennek alapján írjuk meg egész kri­tikánkat, mert úgy véljük, hogy ez mindent megmond, s ezen elindulva mi is legjobban tudjuk véleményünket alátámasztani. Ez a mondat a következő: „..Adunk neki (már­mint az átalakítandó emberiségnek) tendenciát, etikát, hitet, filozófiát és ráfogjuk kényszeríteni a jóságot. . ." Ez csak egy kiragadott mondat a töméntelenből, s úgy érezzük, hogy ezt felboncolva, tudjuk legjobban müvét osztályozni és megítélni. Egy mondat, de nagyon sokat mond vele, miként egész müve összezsúfolt, komprimált, három kötetre jutott volna gondolataiból, cselekményé­ből, az is élvezetes lett volna, de úgylátszik számolt a mai korral, amikor megelégedett és leszorította 24 ív­nyire az egészet. S ez a mondata az, amiből kiidulva fogjuk mi rá, hogy müve utópia. . . * Drozdy is hiszi, hogy csak akarni kell, akkor meg is történik, miként Mulford hirdette. Plató is utópista volt, az első, akit ismerünk. Mert mit nevezünk tulaj­97

Next

/
Thumbnails
Contents