Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 11-12. szám - A szegedi szabadtéri játékok múltja és jelene

Boni miszíi Géza Pár évvel ezelőtt ezeken a hasábokon a pártpolitikai beállítottság kifogást emelt Bornemisza Géza városatyasága, igazgatói állása és a fővárosi elektromos-művekbeli üzembizottsági tagsága miatt, abban összeférhetetlenséget látott, viszont a főváros összeférhetetlenségi bizottsága úgy találta, hogy ez nem áll fenn és jóváhagyta összes állásait. Azóta, ennek már három éve, nagyot ívelt Bornemisza Géza pályája. Nehéz róla portrét festeni, mert igen sokoldalú és az az érzésünk, hogy még nem érkezett be, mintahogy annak idején az idősebb "Wekerle Sándor sem érte el karrierjének legmagasabb csúcsát, amikor először olyan fiatalon miniszter vált belő'e. Nem véletlenül vettük elő az idősebb Wekerle példáját, mert nagyon sok hasonlóságot vélünk közte és Bornemisza Géza egyénisége között felfedezni egyet kivéve — ezt előre kell bocsátani, hiszen olyan sokan mindjárt ezzel jönnek Wekerle neve hallatára — az u. n. jobb és balzseb eseteit, az elsüllyesztett kérvényeket illetően. Nem, mert Bornemisza nem csúsztatja a zseb feledés homályába a hozáérkező kéréseket, hanem el is intézi, s ez igen nagy különbség a két államférfi között. Egyébként az egyéni szeretetreméltóság, valamint a „Gesichtsantré"-ban feltűnően sok a hasonlóság. S végül, amit tulaj donképen először kellett volna mondanunk: a tehetségben- Ha fatalisták volnánk és nem filozófusok, akkor azt mondanánk, hogy a sors könyvében így volt megírva és nem a politika kiszámítható törvényei alapján vált miniszlerré Bornemisza Géza ilyen fiatalon. Mi azonban meg vagyunk győződve arról, hogy Bornemisza Géza akkor is elérte volna ezt a pozíciót ha történetesen nem fogják rá a „fiatalság vezére" című epiletont. A fiatalságát nem lehetett már akkor sem kétségbevonni, — sőt egypár évvel még fiatalabb volt, mint ma — de például a városatyaság és az u. n. reformnemzedék között semmiféle összefüggés nem volt. Sőt ellenkezőleg, ahogyan mi láttuk az ő pályáját, a fiatalság gyürüdzött köréje és nem ő furkódzott be a fiatalság tömörülésébe és került hátukon fel mai pozíciójába. Lényeges ezt kiemelni, mert ezt szeretik sokan egyetlen ütőkártyaként ellene mindig felhozni azok, akik ha talán tehetségesek is, de nincs tudásuk és ha van tudásuk, akkor meg hiányzik a tehetségük. S ezzel az utóbb szókeveréssel, fogalom disztinkcióval akarjuk legérthetőbben megkeverni azt a színt, amivel portréjához az „arcszínt" legjobban kitudjuk hozni, vagyis nála szerencsésen vegyül a tehetség a tudással, ami végeredményben a legritkább dolog és sokszor összetévesztik ezt a két fogalmat, ami érthető is. Ma a „felértékelés" korát éljük a szellemiekben is. Egyik mérnökképviselő beszédében kihangsúlyozta, hogy milyen fontos és nagy hivatást betöltő szerep vár a mérnökökre, milyen nagy szüksége van rájuk a társadalomnak, mert bennük praktikusan fellelhető a realitás a számok birodalma révén és a fegyelmezett gondolkodás hivatásuk teljesítésénél. Sok igazság van ebben, de úgy érezzük, hogy ez édeskevés a politikához, a politikai pályán való boldoguláshoz, pláne egy miniszteri pozícióban, ahol, sajnos, napról-napra tapasztalhatjuk, hogy jó a szaktudás is, ha éppen van, de a politika — az politika, mint igen helyesen ismételgette néhai jó Csontos bácsi, aki igazán értett hozzá. S ha ő talán nem is tudta mással magyarázni azt a sok ellentmondást, azt a sokfelől jelentkező lelki és egyéb vonatkozású dinamikai nyomást, amelyek lidércként jelentkenek minden felelős politikusnál, Bornemisza Géza sem a logarléccel tapintja ki ezeket az absztrakt fúriákat. Hiába mérnökember Bornemisza Géza, sohasem fogja tudni ő a matematika örökérvényű szabályaival meggyőzni a nagytőkét olyasmiről például, mint amit jelentt a magánalkalmazottak fizetésének standardizálása, minthogy egyik elődje, Hegyeshalmy Lajos azzal az ártatlan és őszinte kijelentésével, hogy ö nem ellensége a kereskedelemnek éppen az ellenkzőjét érte el, pedig ő valószínűleg komolyan gondolta és akarta ezzel programját körülírni. Ezért nem minden a szaktudás és tehetség, bírnia kell a hetedik érzékkel is. Hatodik érzéknek nevezik a lélekbelátást, a hetedik tehát az, hogy a szaktudás nem árt a politikának és megfordítva, végül pedig mindezek ellenére tud alkotni is. Mert azt sem vonhatja senki kétségbe, hogy nem minden tehetség képes alkotásra. Ezekkel úgy nagyjából és hevenyészve felraktuk a papírra azokat a színeket, amelyeknek szabályszerű helyretolásával portrét kaphatunk Bornemisza Géza egyéniségéről, de minthogy a pikturában is többféle iskola van, egyik így, a másik úgy oldja meg a kép levegőjét, mi nem fejezhetjük be, nem adhatunk teljes portrét, mert miként bevezetésünkben jegyeztük meg, Bornemisza Géza nem a mult, hanem a jövő embere, már pedig ezt előre megfesteni nem tudjuk. Ami pedig a mát illeti, hát az csak jót mutat és érdemeset, ez a ma indokolja a múltját és determinálja jövőjét. Szerencsésen egyesül benne a tudás, a politikus, a diplomata és nem utolsó sorban az érző ember mindazon tulajdonsága, amelyekkel sokat szolgálhat nehéz posztján az egész országnak. 88