Törvényhozók lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937 / 11-12. szám - Törvénnyel kell rendezni a mezőgazdasági szakoktatást - Fel kell emelni a MABI és OTI biztosítottjainak cenzushatárát

Rovatvezető : Fehér Andor dr. Törvénnyel kell rendezni a mezőgazdasági szakoktatást A múlt évi s az idei .költségvetés tárgyalásánál szánios felszólalás hangzott el a mezőgazdasági szakoktatás fejlesztése végett. A képviselők a közhangulatnak adta.k kifejezést, mikor a szakiskolák és tanfolyamok szaporítását sürgették. A kérdésnek különös időszerűséget ad a telepítési akció, mert nyilvánvaló, (hogy minden anyagi megalapozottéig mellett is a telepesek csak úgy tudnak boldogulni ,ha kellő szakértelemmel rendelkeznek. A jelenlegi gazdasági konjunktúra időleges. Senki sem tudja meddig és milyen mértékben fog tartani s bizonyos, mennél nehezebb helyzetivé, jut a mezőgazdaság, annál inkább nélkülözhetetlen számára a nagyobb tudás, melynek segítségével a nehézségeken keresztül tudja küzdeni magát. A mezőgazdaság prosperitásának két forgó pontja van. A termelési költségek csökkentése, kapcsolatban a nagyobb hozadékkal, a másik a minőség fokozása. Mindkettő liőleg a szakértelem kérdése. A mezőgazdasági lakosság szakértelmének 'fokozása pedig a szakoktatás feladata. A .szaktudás megszerzése és pedig termelés-technikai, üzemszervezési és kereskedelmi téren egyaránt a nagyobb birtokosok számára nem különösebben nehéz. Annál nehezebb feladat a kisbirtokosság nagy tömegeinek ilyen irányú ellátása. Mar pedig lia e kérdést meg nem oldjuk, az ország egész közgazdasági élete a konjunktúra legkisebb változásánál is veszedelmes ingásba jut. Nem beszélve arról, hogy egészséges külkereskedelmi politikát a termelők nagy tömegeinek megfelelő gazdálkodása nélkül folytatni nem is lelhet. Az ország ipara és kereskedelmének legbiztosabb alapja az egészséges kisbirtokos osztály, a nagy belső fogyasztó réteg. Ennek megerősítéséhez jól kiépített szakoktatás szükségéé. Olyan gazdasági kultúrpolitika, mely egyrészt az ifjúság képzésével a jövőnek épít s ugyanaikkor az idősebb gazdaelem kellő felkarolásával a jelen égető problémáit oldja meg. Ezt csinálta és csinálja Olaszország és Németország. Nálunk a szakoktatás kérdésével két tárea is foglalkozik. A kultusztárca, mely az egész fiatal nemezdék előkészítését végzi és a földmívelésügyi tárca, mely e téren már régóta dolgozik g amely nemcsak az ifjúsággal, hanem a már birtokban levő gazdaelemmel is foglalkozik. A kultusztárcáihoz tartozó iskolák közül azok, amelyek a kisgazdaosztály gyermekeit tanítják, a népiskolai oktatás körébe tartoznak s az iskolakötelezettségen alapulnak. Serdülő, 12—15 éves gyermekek a tanítványok, akik a szerzett alapismereteket csak hosszú idő múlva értékesíthetik. A földm íve-lésügyi tárca szakoktatási intézetei kifejezetten szakiskolák, amelyek az önként járó gazdáit"jakból azt a kívánatos vezető elemet nevelik, melyre a falunak akkora szüksége van. De ezen iskolák nemcsak a falaik között foglalkoznak a szakismeretek terjesztésével, hanem a gazdasági tanárok a hely színén is felkeresik a gazdaközönséget s előadások és tanfolyamok útján terjesztik a felnőtt gazdaközönség körébéli a szaktudást. Emellett mint szaktanácsadó állomások állandóan a gazdaközönség rendelkezésére állanak. így érthető meg. ezzel az állandó határai, hogy a gazdaközönség nemcsak a szak lapokiban, hanem egyesületeiben is állandóan. hangoztatja a szakoktatásnak törvény útján való rendozé.sét. A helyzet ugyanis az, hogy a közönség mind erősebben veszi igénybe ezen szakiskolák tevékenységét, viszont az iskolák száma oly kevés, hogy nem áll endelkezésne elegendő. Bár a törvényihozás költségvetési úton emeli a szakiskolák számát, de ez nem elég. Az iskolák hálózata ritka és a tanárok száma feltűnően kevés. És nem szaporodik az iskolákkal arányosan. Ami annál kedvezőtlenebbül érint i a gazdaközönséget, mert a szakiskolák egyben a növényvédelmi szolgálat és egyéb szakszolgálat terén is a mezőgazdaság égető napi szükségleteit hivatottak kielégíteniA gazdaközönség érdekeiben állna, ha törvény biztosítaná a szakiskolák hálózatának kiépítését, s vele kapcsolatban a gazdasági tanári létszámot. Feli kell emelni a MABI és OTI biztosítottjainak cenzushatárát Bátorság kell ahhoz, hogy egy sokat szidott intézménynél azt merje hirdetni valaki, hogy újabb rétegeket kötelezőleg vonjanak be, az intézmény növelése é-rdekében. A napilapok hasábjain és nyilvános értekezleteken se szeri, üe száma azoknak a panaszoknak, amelyekkel a kötelező biztositókat illetik és túlzás lenne azt állítani egyetlen szóvál is, hogy ezeknek a panaszoknak nincs meg a kellő alapjuik és jogosságuk. Való igaz, hogy a fogászati rendelők tömegmunkának megfelelő értéket adnak csupán, hogy a gyógyszerek terén túlméretezett a szűkmarkúság, -hogy első'az adminisztráció, utolsó a beteg, hogy hosszú órái a várakozásnak telnek el, míg a beteg egy perces bajával sorra- kerül, mind igaz, de... 1 Álljunk meg itt egy pillanatra. Az-egész intézmény tulajdonkeppen nem egyéb, mint egy biztosítási szerződés lebonyolitóséra alakult szerv. A biztosítás ez esetben in, mint minden más esetben arra szolgál, hogy az egyest érő oly súlyos anyagi megterheléseket, -károkat, amelyeket «z elbírni nem tudna, azáltal, hogy sokezer vállra osztja el, könnyen elviselhetővé teszi, megszünteti- Amikor i-tt kárra gondolunk, .mindig a nagy balesetekre, hetekig, vagy hónapokig tartó esetleg operációt is szükségessé tevő betegségre gondolunk, amely egy kisfizetésű embernek minden tartalékát felemésztené, vagy ennek híján teljes anyagi romlásba döntené. Ezek ellen pedig a kötelező biztosítók igenis biztonságot nyújtanak. Igaz, hogy a biztosítás kis balesetekre (lyukas fogra, lúdtalpra, stb.) is vonatkozik, de ha tényleg komolyan vizsgáljuk a1 kérdést, akkor a-nagy bal esetek azok. amelyek az egész biztosítási intézményt szükségessé tették és amelyek szemünk előtt kell, hogy lebegjenek. Ha pedig ebből a megfontolásból indulunk ki, akkor kétségtelen, hogy nem lehet megállni a 300 ]>engös jövedelmi határnál. A 320, vagy 350 pengős jövedelemmel rendelkező, épp oly kevéssé tud védekezni egy hirtelen jött hosszas kórházi ápolást igénylő betegséggel járó költség ellen, mint a 300 pengős Jövedelmű. Hogy pedig maguknak a biztosítás alá bevonandóknak is ez a véleményük, ez hamarosan kitűnik abból, hogyha megtekintjük a kötelező 89